Mely cselekedetem hatására most innen nem fogy. Illetve szaporodik. Na jó, akkor valami eredmény azért mégiscsak van, hiszen néhány már régóta itt állomásoztatott lomtól eltekintve, folyamatosan változik az összetétel.
   Már majdnem odanyúltam az óráért, mikor valami éktelen csörömpölésre lettem figyelmes. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy én vertem le valamit, de aztán kiderült, hogy nem.

   Hanem csak a kukások csapták oda a szemetest az aszfaltra. Nem akarom bántani őket a trehányságukért, mert ugye csak két méterrel kellett volna odébb tenni, és akkor mindjárt a helyére is került volna a kuka, de ettől az állításom még igaz. Mint ahogy az is igaz, hogy a csörömpölés igazi oka az útbontó munkások áldásos tevékenysége volt.

   A felbontott járda helyzetét és okait elemezgetve (mert ugye minek szedték fel, mikor semmi különösebb baja sem volt), mire visszatértem a szobámba, teljesen kiment a fejemből az óra.
   Ezt a helyszínt most nem azért mutatom, mert már ki tudja mióta (én mondjuk tudom) hever a sarokban a két jelfogó meghúzási időmérő, valamint egy már csak az összeszerelésére váró lapozós órás rádió, hanem azért, mert miközben álmatagon körbeporszívóztam őket, nem sok híja volt, hogy az egyiküket magammal ragadom.
   Már csak ebből is sejthető, hogy micsoda magával ragadó személyiség vagyok. Az áttetsző dobozba rejtett órás rádió állt nyerésre, annak a helyét ugyanis megpályázta egy másik doboz.

   Mégpedig ez, amiben a katica lakik. Illetve ez nem pontosan így van, hanem úgy, hogy a nagyobb dobozban van egy kisebb, amiben a számítógépem átépítése után vásárolt ventilátorok várják, hogy végre beépítsem őket, miközben alattuk mindenféle megmaradt PC alkatrészek hevernek, melyeket vissza kellene vinnem a pincébe. Már ha lenne hova...
   Ezt úgy kell érteni, hogy jelenleg akkora odalent a kupi, hogy a nyitóképen látott hatalmas papírdoboz a székemen ül. Persze letehetném a földre, de azzal csak annyit érnék el, hogy egyrészt már lépni sem lenne hova, másrészt ezentúl le kellene hajolnom a dobozhoz.
   Mivel a már többször is kialakulni látszó rend tekintetében újra eljutottam oda, hogy már megint minden mindennel összefügg, mozgásterem pedig alig, ezért teljesen egyértelmű, hogy a már ki tudja mióta fennálló rumliból ismét nem idén fogok kikeveredni.

   Márpedig mindjárt itt a fűtési szezon (mikor ezt a cikket írtam, akkor már erősen október vége volt), de a cserépkályha teteje még mindig foglalt. Mondjuk ha letudnám végre a tévéantenna építése a virágállvány szélére című projectet, akkor eltehetővé, illetve szétszedhetővé válna az UHF szobaantenna. Alatta melósruhák vannak, amiket mondjuk tudnék ennél értelmesebb, vagy legalább nem ennyire látványos helyre is tenni. A dobozt pedig (persze csak ha megtelt) le fogom vinni a pincébe. Szóval lesz itt rend, ha letudom végre dolgozni a szem előtt, pláne útban lévő építési és bontási projekteket.

   Mondjuk amekkora ez a lyuk, még a látványos pontatlanság ellenére is átfér rajta az óra pontosságát beállító csavarhúzó, de azokra az oldalról belógó faforgácsokra, na azokra már nem találtam mentséget.

   A felső sor szerint ez már nem az alap, hanem a továbbfejlesztett 6.15-ös verzió. 1984 decemberében készült, és 43 rubel volt az ára. Bár a műanyagba olvasztott feliratok elsőre kissé talán különös megoldásnak tűnnek, de végül is akad itthon egy olyan szovjet szerkezetem, amivel ez kivitelezhető.

   Hiába tanítottak 4 éven át oroszt (azért írom így, mert tanulni nem tanultam), nekem csak annyi maradt meg, illetve annyit sikerült visszafejtenem a betűkből, hogy a csasz jelenti az órát. Persze ha működne, akkor nem jelentene gondot kitapasztalni, hogy melyik gomb mire való, bár ez egy szovjet termék esetében kemény dió tud lenni.
   Például volt egy olyan szovjet karórám, aminek a programozása szovjet logika szerint működött. Minden más órán beállítom amit beállítok, míg a szovjet megoldás szerint ha átpörgetem a percet, akkor léptet egyet az órán. Ha átpörgetem az órát, akkor léptet egyet a napon. Ha átpörgetem a napot, akkor léptet egyet a hónapon. Szóval tudni kellett, hogy honnan kell kezdeni a beállítását, különben képes volt az embert az őrületbe kergetni.

   Az óra belsejét nézegetve, egyszer csak beugrott az eredete, illetve az egész története. Volt itthon egy ehhez hasonló, de ennél valamivel szebb dobozú órám, ami annyira beteg volt, hogy az újraélesztéshez megkapta ennek az órának a hálózati trafóját.

   Valamint a két sor lyukból hiányzó integrált áramkört is. Miután a másik óra feléledt, hogy ne nálam foglalja a helyet, illetve azért, mert Bikki bácsi (aki egy kiváló kollégám volt) arra panaszkodott, hogy a videójukon olyan aprók a számok, hogy a tévénéző szemüveggel sem ő, sem a felesége nem látja, meg lett az órával ajándékozva. Ez a maradvány pedig egészen addig hevert az ágyam végében lévő papírdobozban, míg csak egyszer le nem vittem a pincébe.

   És még azt is bejelöltem, hogy melyik lábnak mi volt a szerepe. A két "F" betűs a VFD kijelző fűtése felé tartott. A "K" a közös, az 1 és a 2 pedig a diódanégyes két széle. Amennyiben nem hagytam volna ki a körből a feszültségértékek felírását, akár be is indíthatnám az órát.
   Ez persze lehet hogy azért maradt el (mármint a feszültségek felírása), mert nem is úgy volt, mint ahogy az előbb írtam, hanem inkább úgy, hogy ennek az órának megszakadt a trafója, és a másikba csak az IC-t kellett pótolni.

   A panel mintázata azért lehet ennyire egyszerű, mert hiába a relatív sok IC (6), ezek mind direkt óra részére készült speciális céláramkörök, amiért is mással nem pótolhatók, nincs nyugati megfelelőjük.