WT-100

   Mint az a táblázat számaiból kiderül, idén 65 szétszedtem cikket publikáltam, miközben eddig összesen 953-at. Mindeközben a táblázatba előre beírt tételek száma a tavalyi 1255-ről felment 1411-re, minek következtében a lemaradásom 458-ra emelkedett.
   Ez szerencsére nem igazi lemaradás, hiszen ezekből (ha nem is jelentek még meg) a tavalyi 293-hoz képest 2018 végére már 389 cikket előre megírtam. Mivel ez a szám szerintem túlságosan nagy, ezért idén hetente két szétszedtem cikk lesz, különben sosem fogynak el, vagy egyszerűen nem élek addig, hogy heti eggyel számolva mindet megmutathassam.
   Amit részemről egy igen fontos eredménynek tartok, az a jobb alsó sarokban található legutolsó szám, ami szerint sikerült a táblázatba beírt, azonban szét nem szedett tételek számát levinnem 70 alá.
   Mivel az a 69-es szám csak komoly erőfeszítések árán jött össze, ezért az idei évet azzal fogom indítani, hogy nekiállok azon tervem megvalósításának, miszerint ezt a számot még az idén, konkrétan még most januárban leviszem 60 alá. Ha ezzel megvagyok, akkor már csak arra kell ügyelnem, hogy ne írjak be a táblázatba olyan tételeket, amiket aztán jó szokásomhoz híven nem szedek szét.
   Hogy aztán sikerül-e megvalósítanom azon nagy ívű tervemet, miszerint ugyan ne görgessem már folyamatosan magam előtt a lemaradást, az egy olyan kérdés, amire az idő fogja megadni a választ. Már úgy értem, hogy majd év végére kiderül.
   Természetesen az sem fog gondot okozni, ha nem jön össze a teljes lenullázás, hiszen akkor - épp mint ahogy eddig - az lesz a következő éves terv, hogy levigyem a számot egy újabb tízessel, akkor már majd 50 alá.
   Egy másik tavalyi tervem volt, hogy a táblázatba előre beírt, de ki nem vitelezett farigcsálós tételek számát levigyem 10 alá, ami bár szintén nem volt egyszerű történet, de egy kis év végi hajrával azért mégiscsak sikerült lemennem 6-ra.
   Ezt idén odáig kívánom fokozni, hogyha nullára azért nem is, de 5 alá kívánok velük menni. Ezt azért tartom szükségesnek, mert nyomasztónak érzem az el nem készült barkácsolásaim rettenetes tömegét. Ezt persze úgy kell érteni, hogy szó sincs róla, hogy mind előre bele lenne írva a táblázatba, vagyis nem arról van szó, hogy csak két tételt kell kifaragnom, és már készen is vagyok.
   Aztán ott van még elkeserítésemül az a szomorú adat is, hogy a 2018-ra tervezett szétszedéseimnek épp csak egy kicsivel több mint a felét sikerült megvalósítanom. Számszerűen 39-et a 72-ből, ami semmiképp sem nevezhető kiváló eredménynek.
   Az persze igaz, hogy ehhez hozzászámolható (vagy hozzászámolandó) a 2019-re ütemezett 79 tételből már szintén elkészült 30 is, csak ugye a két szám összege sem adja ki, hogy legalább a táv feléig eljutottam, mire fel idénre a tételes listák helyett valami egészen mást találtam ki.
   A legújabb tervem az (mármint az eddig felvázoltakon felül), hogy nekiállok, és ami csak szem előtt van, azt mind eltakarítom az útból. No persze nem holmi csaló rámolással, hanem úgy, hogy szépen sorjában szétszedem őket. Hogy aztán ebből mi lesz, arra szintén az idő fogja megadni a választ.
   Hiába éreztem úgy már többször is, hogy ebbe a statisztikai részbe már nem kell többet beleírnom, egyre újabb és újabb eredmények, valamint természetesen kisebb nagyobb elmaradások kerültek napvilágra.
   Most például óvatlanul felnyúltam a polcra a celluxért, mire fel kezembe akadt két slejfni. Az egyiken a már megjelent magnós, míg a másikon a telefonos témájú szétszedtem cikkek vannak felsorolva.
   Mindössze néhány másodpercig tartott, hogy rájöjjek a lényegükre, miszerint 2017-ben indítottam egy olyan projectet, melynek célja a már megjelent cikkek megigazítása volt. Ahol már lehet, ott pótolom a hiányzó linkeket, valamint újakra cserélem a régi helyesírási hibáimat.
   Ez a projectem 2018-ra úgy leállt, hogy még csak hozzá sem nyúltam, pedig mint az később kiderült, van egy másik cetli is az asztalon, mely szerint 2019-ben napi legalább egy régi cikket fel kellene újítanom, mely tervem megvalósulására még magam is kíváncsi leszek!
   Aztán voltak még olyan terveim is, amiket arról szövögettem, hogy a sarkokban megbúvó kacatokat (melyeket természetesen ugyan ki más, mint én magam tettem oda) mind felszámolom. Na ebből sem lett semmi!
   Annak a másiknak viszont igenis, hogy szép eredménye lett, miszerint fogom magam és sorban nekiugrok a lakásban és a pincében található azon apróságoknak, melyek csak úgy egyszerűen magukban állva nem tesznek ki egy egész cikket, majd ezeket tucatjával összefogva, írok belőlük egy-egy még a szokásosnál is sokkalta szerteágazóbbat.
   Amint épp ezeket a sorokat róttam, egyszer csak beugrott, hogy elfelejtettem kikészíteni az előszobába azt a törtcsavar kihajtó készletet, amire majd valamikor ebéd után lesz szükségem, mikor is segedelmével remélhetőleg nekiállok végre kipofozni a pincében a kisebbik lombfűrészt. Aztán ahogy a szerszámos fiókban kutakodtam, hirtelen eszembe jutott, hogy... De aztán elfelejtettem...
   Ez amúgy szó szerint így történt! Csak ültem a billentyűzet mögött, még a szokásosnál is butább arccal, miközben fogalmam sem volt róla, hogy mely projectem elmaradásán morogtam az előbb.
   Később persze eszembe jutott, hogy a félkész cikkek valóban félkésszé kerekítéséről van szó. Ennek az a nem titkolt célja, hogy ne fordulhasson elő az a fura jelenség, miszerint egy szétszedés befejezésétől az tart vissza, hogy abba egyszer már belevágtam (konkrétan megvan belőle a felvezető képsor), azonban valamiért félbehagytam.
   Bár nem lettem vele teljesen kész, mert néhány nagyon bonyolult eset rendezése kimaradt (például a kert kipofozásáról szóló képsorokba a kaotikusságuk miatt bele sem mertem kezdeni), a zömmel azonban sikeresen végeztem.
   Aztán persze mindig az van, hogy mikor rutinosan elbízom magam, olyankor már rögtön másnap találok valahol néhány eldugott mappát, melyek ezer éve elfeledett képsorokat tartalmaznak.
   Amit még mindezen fent említetteken felül sikerült elérnem, az a szerveren rendelkezésemre álló hely elfogyasztása. Percekig nem értettem mi a baj, miért nem akarnak felmenni a helyükre a fájlok, mire végül rájöttem, hogy nincs nekik hova. Még tiszta szerencse, hogy találtam egy valószínűleg véletlenül feltöltött, azóta már nyugodtan törölhető könyvtárat, tömve a YouTube átállás előtti hatalmas méretű videókkal.
   Egy újabb apró eredmény, ami meglepő módon úgy jött össze, hogy nem is gyúrtam rá, szóval pusztán csak véletlenül, az azon tervem beteljesülése, hogy a szétszedtem cikkek közül legalább egy 100-as tömb teljesen kész legyen. Ezt úgy kell érteni, hogy 800-tól 899-ig az összes cikk elkészült. Hogy aztán idén is sikerül-e egy újabb 100-as tömböt egésszé kerekítenem, az majd szintén év végére derül ki.

Visszatérve mai boncolásom tárgyához, felmerül az a nyilvánvaló kérdés, miszerint:
Ott lehet hagyni a fűben egy olyan dobozt, amiben LED van? Ugye, hogy nem!

Kezdetben azt gondoltam, hogy a másik vezeték biztosan
kiszakadt, de mint az később kiderült, ez egy antenna.

A dobozon nem látszanak sem összetartó, sem felfüggesztésre szolgáló elemek.

Végül arra a következtetésre jutottam, hogy számomra
így egyben, de még darabokban is hasznavehetetlen.

Ez az IC 4 darab Schmitt triggert tartalmaz. De miért építenék bármit is SMD
alkatrészekből, mikor már a normál méretűeket sem látom valami jól...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.