AURIOL falióra
(rádióvezérelt

Ugyan anyám az analóg órán be tudja állítani a pontos időt, de ettől még annyira
tetszik neki, hogy a DCF vezérelt óra magától tudja a dolgát, hogy a meglévő
digitális kijelzésű mellé kapott a telekre egy ilyen hagyományos szépséget.
Hiába vadonat új, ez annyira azért nem hat meg, hogy szét ne szedjem.

Miután a szokásos ebéd utáni szunyókálásomból magamhoz tértem, az asztalomat
bámulva azon kezdtem el filozofálni, hogyha még lefekvés előtt idekészítettem
volna az ágyam mellé azt a szemüveget, amivel ellátok az asztalig, akkor most
leolvashatnám az óráról a levegő nedvességtartalmát, merthogy azt is kijelzi.
Még úgy tíz perc ébredezésre volt hozzá szükségem, hogy rájöjjek az előbbi
gondolatmenet értelmetlenségére. Még ki sem szedtem az órát a dobozából!

Részemről úgy ítélem meg, hogy kellemetlen csalódást okoz, mikor az ember kivesz
valamit a dobozából, és az a valóságban kisebb mint a dobozon látható kép. Ez
itt egy pozitív csalódás, ez az óra ugyanis a valóságban szemlátomást
nagyobb, mint az a dobozon látható képből sejthető volt.

A pontos időn kívül mutatja a légnedvességet és a hőmérsékletet is.

Szerintem ennyi tudásért egyáltalán nem volt sok az a háromezer forint.
Pláne úgy nem, hogy a Lidl-ben kapható cuccok időtállóak.
A három év garanciát már meg sem említem! Ja, de.

Ez olyan szép, hogy mindjárt nem is adom oda anyámnak!

Csak úgy egyszerűen körbetekeri a mutatóit. Én meg azt hittem, hogy tud
valami érdekes kunsztot. Mit tudom én... Egyenként mozgatja
a mutatókat, vagy tudja visszafelé is. De persze nem...

Mivel mindenáron el akart gurulni, kénytelen
voltam kitámasztani a csavarhúzómmal.

Ügyesen van megoldva az a részlet, aminél fogva fel lehet akasztani.
Ezt csak azért emeltem ki, mert a jelenlegi itthoni konyhai tányéros
óránkon ez a rész valami annyira béna (vagy én vagyok az), hogy
a múltkor csak többedik próbálkozásra sikerült felakasztanom.

A két szélső agyonlyuggatott púp alatt lakik a légnedvesség és a hőmérsékletmérő, míg
a szögletes egység maga az óra, ami semmivel sem nagyobb, mint a nem DCF77
vezérelt társai. Az óra hátán látható apró gombok a manuális időbeállításra
szolgálnak. Mivel az óra egyből ráált a pontos időre (megtalálta, illetve
rendben vette a DCF jelet), ezért ezeket a gombokat ki sem próbáltam.

Dehogy doblak ki! Most vettelek! A másik említésre méltó részlet ezen a matricán,
hogy számomra valahogy olyan fura, hogy rá van írva egy eszközre, hogy pontosan
hány darab, illetve milyen típusú elem is való bele. Mivel a hagyományos elemek
méretben annyira feltűnően eltérőek, hogy szinte képtelenség őket összekeverni,
így ennek nem sok értelmét látom. Mondjuk egy olyan gép esetében, ahol nem
látszik az elemtartó mélyére tolt elemek száma, ott azért már tényleg van ok
kiírni a darabszámot. Vagy a majdnem egyező méretű gombelemeknél is.

Egyből kiszúrtam, hogy hol kell nekiállnom a bontásnak.

Ez egy rugó, ami csak úgy egyszerűen bele van feszítve az óra hátuljába.
Négy darab van belőle. Ők nyomják neki az óra belsejét az előlapnak.

Miután a négy rugót kiakasztottam, egyszerűen kiemelhetővé vált a tokból az óra.
Aki szerelt már szét hagyományos felépítésű vekkert, az tudja értékelni az ilyen
jópofa egyszerűsítéseket. Ráadásul összerakni is ugyanilyen egyszerű dolog.

A mutató szerint 58 százalékos a szobában a páratartalom. Fogalmam sincs
róla, hogy ez sok-e vagy kevés. Gondolom kevesebbet mutatna
a mutató, ha épp nem száradnának a ruhák a fregolin.

Addig-addig lehelgettem a hátlapon található lyukakba, míg csak fel nem szaladt
a páratartalom 78 százalékra. Ilyen műszerem eddig még nem volt itthon, ezért
azt találtam ki, hogy eljátszom vele. Kiteszem a budiba, konyhába, spájzba.
Mivel tél van, az ablakon kívülre, illetve próbaképp leviszem a pincébe,
csak aztán akkorát aludtam az ötletre, hogy mire újra eszembe jutott,
illetve nekiálltam megírni a képekhez a szöveget, addigra anyám
már rég kivitte az órát a telekre. Persze semmi gond, hiszen
mint az később eszembe jutott, mégiscsak van itthon
légnedvesség mérőm. Mondjuk lent a pincében,
eldugva, mint ahogy annyi más kincsem is.

A mutatókat egyszerű húzással kell levenni a tengelyükről.
Illetve kelleni nem kell, csak nekem ez a hobbim.

Szerintem a mérete megegyezik a hagyományos kvarcvezérlésű társaival.

Mindjárt meglátjuk (csak kiakasztom a másik három pöcköt is),
hogyan fért bele az a rengeteg tudás ebbe az apró dobozba.

Na most itt elakadtam, mégpedig mindjárt kétszeresen is. Egyrészt innen már csak
úgy tudnék továbbjutni, ha kiforrasztanám a motorok irányába tartó igencsak
cingárnak tűnő vezetékeket, amit - mivel ez az óra vadonat új, és szomorú
lennék ha tönkretenném - most inkább kihagynék. Másodsorban meglepődve
vettem tudomásul, hogy a korábban látott, hátlapba épített három nyomógombnak
semerre sem látom a csatlakozó érintkezőit a panelen. Visszanézni az órára már
nem tudtam hiszen az óra maga ezen sorok írásakor már rég kint volt a telken.
A szerencsére még meglévő eredeti képeket meg vagy tíz percen át kellett
nézegetnem, mire végül rájöttem, hogy most nem hátulról nézem az órát,
hanem szemből. Vagyis a gombok innen nézve a panel mögött vannak.
A panelről csak annyit tudok elmondani, ami amúgy is látszik. Három
paca IC van rajta, no meg két kvarc. Gondolom az egyik az órához,
a másik meg a rádióhoz. A kószáló tekercsvégeket eligazítottam.

A DCF77 vevő bemeneti rezgőkörének pontos frekvenciára hangolását
a ferritrúdon található tekercs tologatásával állították be. Amúgy nem
csak a ferritrúd, de még a kvarc is kisebb a megszokott méretnél.

A használati utasítás ellenben akkora, hogy igény
esetén le tudom vele borítani az asztalomat.

Ez pontosan úgy történt, mint ahogy le van írva.

Na most egy DCF77 vezérelt órára nem olyan egyszerű visszahelyezni a mutatókat,
mint a hagyományos társaira, merthogy ez teljesen magától áll rá a pontos időre.
A legegyszerűbb megoldás, hogy betesszük a helyére az elemet, majd mutatók
nélkül félretesszük az órát, és hagyunk neki időt, hogy pontosra állítsa magát.
Miután ez megtörtént, egy másik pontos órához képest már a helyes pozícióban
tudjuk feltenni a helyükre a mutatókat. A másik megoldás az (megjegyzem ez az
egyszerűbb), hogy egyáltalán nem rángatjuk le róla agyatlan módra a mutatóit!

A másodpercmutató megfelelő pozícióban történt visszahelyezésére
ugyan nem vennék mérget, de a másodpercek egy telken, ahol
amúgy is kedvére telhet az idő, nem is igazán fontosak.

Nem azt mutatom, hogy milyen ügyesen visszatettem a helyére
az óraművet a keretében tartó rugót, hanem azt, hogy a rugó
mögött helyeztem el a garancialevélként szolgáló számlát.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...