Ma nem erről a szkennerről lesz szó, mert ez csak egy doboz amiben épp lakik. Ezt amúgy valami elképesztően mélyről ástam elő. Szó szerint a pince legmélyebb bugyrában lakott! A keresése közben abban sem voltam egészen biztos, hogy megvan-e még egyáltalán, vagy már kidobtam. Idővel persze előkerült. Mert ugye olyan nincs, hogy én csak úgy egyszerűen kidobjak valamit. Amúgy jelen készülék esetében ez ma lesz, mert miután szétszedem, az alkatrészeit nagyrészt kidobom.
   A képen látható szkenner a ma boncolt utódja szeretett volna lenni, de lassúnak bizonyult. Egyszerűen nincs elég energia az USB portban ahhoz, hogy a szkenner belseje elég gyorsan tudjon mozogni. Persze kinek mi a gyors. Pár oldalhoz, családi fotóalbum feldolgozásához ez az általam lassúnak mondott is bőven megteszi, de egy (még ha csak egy...) egész könyv digitalizálásakor már nagyon sokat számít az oldalanként eltelt másodpercek száma.

   Mára már csak ennyi van meg belőle. Eredetileg ennek két teteje volt. Az egyik sima, a másik világítós. A sima a papíralapú dokumentumokhoz való, a világítós pedig a dianegatívokhoz. Utóbbit nem dobtam ki, mert nagyszerűen lehet rajta röntgenképeket nézegetni.

   Ez a szkenner valami egészen fura felépítmény! Legalábbis a maiakhoz képest az. Manapság a szkennerben a kiolvasófejet, a világítást, az optikát, egybeszerelik. Az egész miskulancia szaladgál a masinában a bele helyezett papír alatt. Itt viszont az olvasófej (vagyis a CCD) áll, és csak a világítás meg a tükörrendszer rohangál a dobozban a papír alatt. Van vagy fél méter hosszú az optikai út a papírtól a CCD-ig. Jó volt ez így... A mai "modern" felépítésű szkennerek azonnal életlen képet adnak, amint elemelkedik az üveglaptól a papír, míg ezzel a masinával, akár 3D tárgyakat is le lehetett "fényképezni".

   Ugyan nem volt egyszerű, de azért sikerült elhúznom a helyéről a tükrös kocsit. A masina meg fogta, és egyből visszahúzta. Ezt persze csak azután tette meg, hogy megtaláltam a készülék oldalán a power gombot.

   Ugyanis annyiszor megette szegény gép ezt az IC-t, hogy akár már vakon is ki tudnám cserélni. Mindig érdekesen halt be, ugyanis sosem működés közben adta fel! Mondjuk kimentem ebédelni s mire visszajöttem a konyhából, már nem indult el benne a motor. Sosem középen állt meg benne a kocsi, hanem mindig visszament a sarokba, s ott halt be a vezérlő IC.

   Az ilyen alkatelemekkel az a baj, hogyha kidobom őket, akkor egészen biztos, hogy néhány napon belül épp valami ilyesmikre lenne szükségem. Amennyiben viszont elteszem őket? Na akkor meg évtizedekig hevernek valahol, mire rájuk unok s végre nagy nehezen kidobom őket. Ekkor azonban néhány napon belül automatikusan szükségem támad rájuk.

   Vajon kilopjam belőle ezt a tükröt? Mikor kellett nekem bármikor is tükör? Úgy vagyok vele, mint a csúnya lány. A tükör az kérem nekem nem a barátom! Szóval mikor is kell majd nekem tükör? Ha ezt a hosszú csíkot most kidobom, akkor úgy kb. egy héten belül.

   Motorok feliratú dobozom is van, bár léptetőmotorból még soha semmit sem építettem. Persze ami késik, az nem múlik. Közben a sok motor meg csak gyűlik... Már tényleg azt tervezem, hogy egyszer legalább leégetem őket.

   Ez tisztára olyan, mint mondjuk a kamerákban található CCD képbontó, de ez csak egyetlen sor felbontású. Hogy ebből nem építek semmit, azt lefogadom! Már csak azért se, mert már ki is dobtam.

   Ez viszont már nem tükör, hanem egy sín. Illetve két sín. Van arra egy ötletem, hogy mire lehetne őket felhasználni. Tulajdonképpen minden egyes lomomra van ötletem. Illetve nemhogy ötletem, de mindjárt ötleteim!
   Fura dolog ez az alkatrészekkel... Ha az ember gyermeke úgy nőtt fel, hogy folyton az Ezermester újságot lapozgatta (amit amúgy szintén beszkenneltem), akkor bármi alkatrészről azonnal az ugrik be, hogy márpedig ebből az izéből lehet csinálni valamit. Mégpedig - mint ahogy az az Ezermester újságokban olvasható volt - általában valami egészen mást.
   Néha megkapom a magamét, hogy micsoda egy Rontó Pál (amúgy Géza) vagyok, hogy mindent csak szétszedek, pedig nem is! Na jó. De. De azért vannak összerakós terveim is.
   Mondjuk a szétszedtem főoldal alatti tematikus bontás oldalon az építés szekcióban még nem sok minden van, de ez idővel megváltozhat. Vagy legalábbis vannak ilyen terveim. Ez a sín is például... Juj de bonyolult!
   Szóval évek (szerintem évtizedek) óta tervezek egy csiszológépet, ami kb. a következő módon nézne ki: Valami masina lassan forgat egy befőttes üveget, amiben a csiszolandó alkatrészek vannak, mégpedig némi csiszolóanyag, tipikusan homok társaságában.
   Ezt az elképzelésem időnként előveszem. Hol leegyszerűsítem a végletekig, hol meg valami egészen elborult módon túlbonyolítom. Az, hogy egy darab deszkára lesz felépítve, még az sem biztos! Mert ugye mi van akkor, ha találok egy erre épp alkalmas vaslapot?
   Aztán lehet úgy, hogy egy bizonyos fajta üveg befogására legyen alkalmas, de lehet úgy is, hogy univerzális a tokmánya, s bármi kisebb nagyobb dolgot (bödli) bele lehet fogatni. De még olyan elképzelésem is van, hogy két forgó gumihenger egymás mellett, melyekre egyszerűen csak rá kell rakni az oldalára döntött üveget.
   Itt aztán persze mindig elakadok. Már egészen elborult terveim is születtek, hogy mégis miféle tokmányt lehet készíteni házilag, tipikusan fából és csavarokból, mindenféle formájú tégelyek befogására.
   Aztán ott van még a hajtás és a csapágyazás kérdése is. Bár még nem alakult ki, hogy milyen lesz a tokmány, szóval hogy milyen forma valamit kell csapágyazni, majd megforgatni, de már erre a részletre is van néhány ütős ötletem. Aztán azt, hogy idővel lesz-e belőlük valami, vagy mint megannyi más nagyszerű tervem, ez is megmarad fejben, azt nem tudom előre megmondani.

   Mikor már majdnem úgy voltam vele, hogy mégiscsak kidobom, mégsem tettem meg. Persze ha elteszem, akkor sosem fogom megtalálni. Aztán ráébredtem (pedig nem is aludtam), hogy olyan rendet vágtam a pincében, hogy külön polcot kaptak a trafóim, így már tudom hova tenni.

   Már majdnem nem találtam meg ennek a szkennernek a tápegységét, mikor hirtelen beugrott, hogy nincs neki. (épp erről beszéltem a cikk elején) Ugyan van benne élet, csakhogy nem indul el, mert nincs fent a gépemen ennek az eszköznek a meghajtó programja.