SANYO MR-210 orsós kismagnó
(nem maradhat ki a sorból)

Befűztem a szalagot, ami olyan egyszerű művelet, hogy el sem lehet rontani.

1971 április 10 vasárnapján, szeretettel Magdinak Pityutól

Kipróbáltam, hogy vajon működik-e a felvétel funkció.
Jelentem nem működik.

Kipróbáltam, hogy működik-e a mechanika. Jelentem a mechanika úgy néz ki,
hogy hiba nélkül működik. Persze nem véletlenül írtam, hogy úgy néz ki.

Úgy nézem, hogy ezt már valaki piszkálta!
Szétszedjem? Ne szedjem szét?
Kérdés ez egyáltalán?

Mielőtt nekiállnék beletúrni, végighallgatom a szalagot. Korabeli slágerek
vannak rajta, mint például a Viva Bobby Joe az Equals-től.

Persze mint írtam, a mechanika csak úgy néz ki mintha működne. A jobbra tekerés
nem igazán akar menni. Csak akkor forog rendesen az orsó, ha lenyomom.
Szóval nem csak úgy ok nélkül szedem szét. Persze mit mismásolok
itten, hiszen mind tudjuk, hogy ok nélkül is szétszedném.

A fedél levételéhez, illetve a fedélből a mechanika
kivételéhez a gombokat le kellett venni.

Manapság az ilyen gombok műanyagból vannak,
ezek azonban még tömör fémből készültek.

Igazam volt. A 6,3-as jack aljzat utólagos beépítés.
Viszont nincs bekötve.

A hangszóró valóban ovális.

Hátul a két potméter. Az egyik a hangerő, a másik a hangszín. Előtérben a két
végtranzisztor látszik, amint éppen oda vannak csavarozva a hűtőbordául
szolgáló vaslemezhez. Én meg az előbb ki akartam fordítani a panelt.
Jobbra a fekete kocka a felvétel / lejátszás átkapcsoló gombja.

Nincs épp valami rendezetten bedrótozva...

A mechanika nem jön ki a magnó dobozának tetejéből, mert nem engedik a drótok.
Viszont annyit még engednek, hogy a mechanikát ki lehessen fordítani oldalra.

Ha nagyon nem is, de azért látszanak az alkatrészek. A kimenőtrafó
tetején szintén ott díszeleg az előbb már említett Japan felirat.

Még a motortartó vaslemezre is rá van írva, hogy Japan.
A magnóban csak dörzsáttételek vannak, sehol egy szíj, ami mondjuk nem baj.

A fejek épek, nincs rajtuk különösebb kopásnyom.

Ez valóban az általam eddig látott legrandább REC gomb.

Mintegy 500 fotó készült erről a magnóról, amiből 130-at fel is használtam,
de úgy igazándiból ez az egy sikerült. Ez a telep feszültségét jelző izzó.

Már majdnem bekapcsoltam mikor rájöttem, hogy jobb ha
beteszem az egérpadot szigetelésnek a mechanika alá.

Ez az üzemmód váltó kapcsoló arretáló szerkezete.
Olyan egyszerű mint a balta, és pont olyan jól is működik.

Itt kérem valamit biztosan állítani kell!

Ez itt elgörbült, mire fel én meg visszagörbítettem.

Ez számomra valahogy olyan átgondolatlannak tűnik.
Mintha nem passzolnának össze az alkatrészek.

Most épp azt látjuk, hogy balról a mechanika megemeli egy kicsit a hátsó rézlemezt,
ami picit megemeli a rugó talpát, amitől egy picit erősebben fogna a filckuplung.
Nem igazán értem az elképzelést, mert egy nagy túrósat fog ettől erősebben!

Már majdnem beépítettem ezt az asztalomon talált filckarikát a felcsévélő kuplungba,
mikor rájöttem, hogy ez csak az üzemmód váltó kapcsológombjának porvédője.

A sebesség duplázó csőtengelye tisztára olyan, mintha
egy csíkban lekopott volna róla a felületkezelés.

Elkezdtem alkoholos fültisztító pálcikával dörgölni. Erre fel az derült ki, hogy ez nem
kopás, hanem lerakódás. Vagyis a szalagról a vasoxid valami különös módon, illetve
ismeretlen okból átköltözött erre a tengelyre. Mondjuk az már igaz, hogy a régi
szalagokhoz nem ragaszkodott valami erősen a vasoxid. Volt olyan szalagom,
amiről nagy darabokban vált le a mágnesezhető réteg, és olyanom
is akadt, ami után ki kellett pucolni az egész magnót.

Megpucoltam a görgőt, ha már úgyis kint volt, no meg az alkohol is itt volt
a kezem ügyében. Vajon mivel sikerült elérni ezt a különös felületet?

Jól látszik, hogy egyszer ottmaradt a magnó üzemmódváltó kapcsolója lejátszás
állásban. A tengely egyszerűen belenyomódott a gumigörgőbe.
Valószínűleg ekkor költözött át a tengelyre a vasoxid.

Egészen addig dörgöltem a sebváltó tengelyét,
míg a sárga trutyi át nem vándorolt a vattára.

Újra kipróbáltam a felvételt. Ha mást nem is, de a búgójelet azt már felveszi.
Gondoltam beledugok egy mikrofont. No de kinek van otthon
3,5-ös jack dugós mikrofonja? Például nekem!

Csak nem férek hozzá, mert az asszony szétpakolt a szobában.
Juj de jó, hogy van kire fognom a dolgot!

Gondoltam hátha van a lomos polcon mikrofon. GM számláló, különös
telefonhangosító, és AMIGA rádió az van, de miki az bezzeg nincs!

Az ember ugye azt hiszi, hogy jó lett. De persze nem. Ha a végére ér a szalag, vagy
mondjuk megfordítom az orsókat, hogy a kisebb átmérőjű központi magos legyen
bal oldalt, akkor a szalag végén már hiába kapcsolok jobbra pörgetés állásba,
nem történik semmi. Persze semmi baj, hiszen a bemutatón felül
ezért szedtem szét, és még nem raktam össze.

Végül arra a következtetésre jutottam, hogy ezt a rugót egy kicsit szét kell húzni.

Helyes gondolat volt a rugószéthúzás! Most már
a szalag vége felé is elindul a gyorspörgetés.

Ebből ugyan ki nem derül a gyártás éve.

A ház belsejére is rá van írva, hogy Japan.

Még a potmétereket tartó vaslemezre is ráírták.

Az üzemmód választónak értelemszerűen két STOP állása is van.

Még egy utolsó ellenőrzés, hogy szól-e még, mielőtt összerakom.

Mindössze négy pálcika kellett a pucoláshoz, és még csak nem is lettek
különösebben koszosak. Ha érdekel mi lett a magnóval,
akkor nyomd meg bátran az alanti gombot.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.