Hajlékony billentyűzet
(irgalmatlan színű hardver)

Ez egy úgynevezett hajlékony billentyűzet. Szilikon gumiból van az egész külseje.
Nem adtam érte pénzt, hanem a bolhapiacozást továbbfejlesztve, ezt magam
recikláltam egy hulladékgyűjtő konténer mellől. Andi már annyiszor
letolt, miszerint ha kukázok, akkor legalább fürdessem meg
amit hazahoztam, hogy ez egyből ki is lett mosva.

Andi is mindent kimos, akár kell, akár nem, merthogy egy piacon vásárolt
kacat (jelen esetben baba) esetében teljesen ismeretlen az előélet.

A baba azért lett betekerve folpackba, nehogy beázzon. Nekem a billentyűzettel
persze nem volt ilyen gondom, merthogy az éppen, hogy egy vízhatlan típus.

A fiam nyomkodja az egyik (amúgy nem működő) gombot, miközben én
a megszokott magamé helyett a billentyűzetet hajtogatom.
Az eredmény azonos. Vagyis hiába a hajtogatás.

Sorba nyomkodtam az összes gombot, de mint az a képernyőmásolatból
látható, sajnos csak néhányuk működik. Szóval ezt a hardvert nem
véletlenül, vagy mondjuk a rettenetes színe miatt dobták ki,
hanem ez bizony beteg. Legalább nem kár érte.

Mivel átlátszik, ezért látom, hogy merre mennek a hajlékony panelen a vezetőcsíkok,
azonban mivel maradandó roncsolás nélkül megbonthatatlan, a javítása mondhatni
esélytelen. No meg értelme sem lenne sok, mert a használati próba során az derült
ki, hogy ezen a billentyűzeten csak az tud írni, akinek jó úgy, hogy az asztalon van,
de még így is kényelmetlen, mert olyan érzés, mintha az asztal lapját böködném
az ujjaimmal. A gombok lenyomása, illetve a gombnyomás keltette érzés,
valahogy nagyon távol áll a megszokottól. Valószínűleg akkor se
használnám, ha amúgy kifogástalan állapotban lenne.

Egyszerűen nem tudok vele betelni! Hogy néz már ki ez az izé? Amúgy épp a minap
történt, hogy ülök a budin, lapozgatom a Rádiótechnikát, miközben a falon át azt
hallom, hogy két melós röhögcsél a lépcsőházban. Minő furcsaság? Ők is épp
a "hogy néz ez már ki" szlogent mondogatták. Dolgom végeztével kinéztem
a lépcsőházba, hogy mi lett keskeny? Meg mi alacsony?
Meg mi az, hogy gyerekajtó?

A szomszéd lakás felújításának alkalmával, kicserélték az öregecske bejárati ajtót.
Ez kérem tíz centivel keskenyebb, és húsz centivel alacsonyabb mint a régi volt.
Ráadásul a küszöb a régi két centi helyett öt centi magas. Ez tényleg olyan,
mintha egy gyerekajtó lenne. Mondjuk az igaz, hogy legalább nem
rózsaszín. Jó... Tőlem... Akkor legyen magenta...

Nevezhetjük ezt a színt bárminek, egy hardver nekem akkor se legyen rózsaszín!
Mondjuk lánygyereknek, egy amúgy is rózsaszín szobába, oda talán még elmegy.
De ez meg azért hülyeség, mert nem fog látszani a sok rózsaszín izé között.
Épp olyan lesz, mint mondjuk tiszta fehér macska a fehér háttéren.

Na erről beszélek! Ez a cicus szinte csak a szeme miatt látszik.

A gombok egy kissé kiállnak, illetve magából az alapanyagból lettek kiképezve.
A rugózó érzést (visszanyomást) magának az anyagnak a gumiszerű tulajdonsága
szolgáltatja. Hogy miért jó, ha egy hardver hajlékony? Majd mindjárt megmutatom.

Amit a képen látunk az nem egy absztrakt festmény, hanem egy Lenovo T400-as
(amúgy k*rvadrága) laptop kijelzője, miután hirtelen haragommal találkozott.
Kifejezetten jól jött volna, ha a törékeny üveg helyett ez is gumiból van.

Ahol átvilágít a LED a burkolaton, a kicsit vastagabb részen van benne az elektronika.
Mivel a billentyűzet processzora nem termel számottevő hőt, illetve amennyit termel
annyit simán le tud adni a műanyag borításon keresztül is, még ha le is van zárva
hermetikusan, jó ez így. Ellenben ami nem gyárilag ilyen, azon az eszközön
nem szabad lezárni a lyukakat, például azért, hogy ne menjen be a víz.

Ez például kifejezetten nem volt jó ötlet! Részemről bizton merném állítani, hogy
egy HGW semmiképp sem való az amúgy csöpögő bojler alá, még ha elsőre jó
ötletnek is látszott odatenni. Valamint az eredetileg hűtőlevegő áramlására
kialakított lyukak felének leragasztása mindössze annyit eredményez,
hogy miközben a légáramlás már erősen akadályozva van, azért a
víz még mindig befolyik. Ilyenkor valahogy nehéz azonosulni,
az ügyfél azon álláspontjával, miszerint valószínűleg gyári
hibás volt a router. Szerintem meg az ügyfél gyári hibás!

Tulajdonképpen tetszik, ahogy a LED átvilágít a burkolaton.
Csak ez a szín, csak ezt bírnám feledni...

Hiába fordítottam meg, ezen ugyan nem találok fogást a csavarhúzómmal.
Persze semmi gond, hiszen vannak nekem a csavarhúzóknál sokkalta
rombolóbb hatású szerszámaim is. Mindjárt be is vetek egyet.

Bár megjegyzem, hogy egy fény felé tartva átlátszó tárgyat kinyitni,
nem igazán vall mentálisan egészségesnek tekinthető elmére.

Gondoltam hátha a kábel bevezetésénél én is bejutok. De persze nem...
Persze ez érthető, hiszen csak így (erősen tömítve) lesz vízhatlan.

Ha valaki úgy gondolja, hogy könnyen emberkedek a papírvágó ollómmal
holmi gumibillentyűzet ellenében, annak javaslom tekintse meg,
hogy szed szét a szerző egy (valójában két) hűtőgépet, az
ollónál némileg erőteljesebb vágószerszám bevetésével.

Ugyan hirtelen meg nem tudnám mondani, hogy mégis mi a csudának nekem egy
numerikus keyboard, de ha már egyszer van, majd csak kelleni fog valamire.

Botor gondolat volt, merthogy a számgombok között is akad hibás.

Ahogy a résen bedugtam az ujjaim, egyből az jutott eszembe,
hogy ez egy ujjatlan kesztyű. Mondjuk ez a fele kicsi.
No de a másik? Lesd csak meg az alábbi videót!

Tudom, tudom...
No de állítottam én valaha is, hogy normális vagyok?
Na ugye! És nem csak én, de más sem mondta!

Kihúztam a fóliát a gumiborításból.

Ez a fólia pontosan úgy néz ki, mint ami az amúgy nem hajlékony billentyűzetben
található. Mondjuk meglehet, hogy éppen ez volt vele a baj. Mármint az,
hogy ugyan a külseje bírja a hajtogatást, a belseje azonban nem.

Mivel egyben nem akart beleférni a szemetesbe (lánykori nevén lisztes doboz),
ezért újra bevetettem szerencsétlen hardver ellen a kedvenc ollómat.

Mivel ez a fele sem volt jó, ezért egy erőteljes rántással ezt a részt is kiszabadítottam
a rózsaszín szilikon karmai közül. Illetve nem voltak itt kérem semmiféle karmok!
Egyszerűen ott volt belül a panel meg a fólia, mindenféle rögzítés nélkül. Minek
is azt? Úgy se tudnak kijutni a teljesen zárt térből! Mondjuk segedelmemmel
már igen. No de nem várható el egy gyártótól, hogy velem, illetve
a hasonszőrű hülyékkel is számoljon.

Vajon mitől támadhatott az a különös érzésem, miszerint ez a panel már
nem fog számottevő mértékben hozzájárulni, az immáron több
köbméterre rúgó alkatrészkészletem szaporodáshoz?

Mondjuk ha ezt a három SMD LED-et méltóztatnék kiforrasztani?
Akkor nem tudnám eltenni őket úgy, hogy később is megtaláljam.

Csak úgy egyszerűen, illetve a mélyre beégett rombolási ösztöntől vezérelve, a szélei
mentén kettétéptem a gumiborítást. Egyelőre még lövésem sincs róla (még csak
az kéne, hogy lövöldözzek is), hogy mire kell majd nekem valamikor a távoli
jövőben, egy rózsaszín szilikon gumilap. Ettől persze még elteszem, csak
valahogy úgy kéne elrakni, hogy ne foglalja a helyet, illetve szükség
esetén megtaláljam. Majd kisütök valamit. Valami fasírtszerűt.

Ha mondjuk éppen kellene valamire, mely igénynek esetemben (nem csinálok semmit)
igencsak kevés esélye van, akkor innen kivágva, lehetne rózsaszín gumigombom.
Magam is meglepődtem, de mikor e sorokat róttam, beugrott egy alkalmazás.
Mi lenne, ha a magam építette frekvenciamérőben lecserélném a számláló
üzemmódhoz tartozó nullázó gombot, ennek a billentyűzetnek a delete
gombjára. Körbevágnám, aztán betenném valahogy a jelenleg a felfelé
mutató nyilat ábrázoló gomb helyére. Hogy ez mekkora egy hatalmas ötlet!

Mégiscsak találtam valami kitermelhetőt. Mondjuk ne ragozzuk, hogy minek nekem
rezonátor, mikor már így is van egy egész dobozzal! Megjegyzem kihasználatlanul.

Egy darabig határozatlanul lobogtattam a billentyűzetet, mert elsőre az volt
vele a tervem, hogy bedugom valami résbe. Aztán kezembe akadt két
kábelkötegelő, mely alkalmas instrumentumok segedelmével
úgy maradó tekerccsé formáztam a maradványokat.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.