Mosógépvezérlő

Ugye sejted már, hogy ki következik? Kérdeztem bátorítólag az asztal alatt megbúvó
mosógépvezérlőtől, miközben barátságosan megcsörgettem a csavarhúzóimat.

Nem! Én nem ilyen lovat akartam! Én arra a hagyományosra gondoltam, ami például
a Hajdú Energomat mosógépben van. Panaszra nincs hová mennem, ilyet dobott
a sors. Illetve nem dobta, hanem szerencsémre csak elém tette. Illetve valaki
a kuka mellé. Én meg ugye sok mindennek ellent tudok állni, kivéve talán
a kísértést. Néha (ez a valóságban persze azt jelenti mindig) megállok
egy-egy (valójában persze az összes utamba kerülő) lomkupacnál.
A kidobott lomokat nézegetve (egyből beletúrok) elmélázom.
Kell nekem ezekből valami? De ilyenkor már tele a kezem!

Ez a vezérlő már jórészt elektronikus. Gondoltam legalább nem kell megküzdenem
a rengeteg összetartó csavarral, illetve szegeccsel, vagy elgörbített lemezvéggel.

Sejtettem, hogy egyszerűen jön ki belőle a kapcsoló.
Sehol semmi csavar, csak az egy szem pöcök.

Persze azért akadt benne két csavar, melyekhez szedhettem elő a torx készletet.

Olyan gyorsan szétjött, hogy egyszerűen nem volt közben mit fényképezni.
Bevallom őszintén, hogy így már egy kicsit el is ment tőle a kedvem.

Még tiszta szerencse, hogy a pót asztallappal
együtt könnyedén el, illetve félretehető.

A motort is csak egy pöcök tartotta a helyén. Az egyszerűség jegyében
az áramot nem csúszó saruk vitték a motorra, hanem két rugó.
Ha meg nem, akkor nem tudom, hogy honnan estek ki.

Ezek nem tartoznak szorosan a boncolás tárgyához.
Vagy lesz róluk néhány szavam, vagy nem.

Nem látszik semmi ami összetartaná. Gondoltam hátha így is van.
Én egy kicsit megrángatom, mire fel ő meg majd jól szétborul.

A motor forgórésze csak az egyik oldalt van csapágyazva.
Illetve a tengely másik vége az alanti képen látható részben forog.

Itt sincs sehol egy árva csavar se. Feszegetem, s egyszer
csak szét fog pattanni, gondoltam elhamarkodottan.

Nem eszik olyan forrón azt a kását!
Gondolta a vezérlő burkolata.
Én vagyok az erősebb!
Gondolta a fogóm.

Érintkező, kattogós pöcökkel triplán ellátott fogaskerék, rugó.
Ez számomra valahogy nem igazán izgalmas szerkezet.

A jobb alsó sarokban látszik némi feketedés. Tegyük fel, hogy csak ennyi volt a baja.
Vagyis mindössze beégett benne egy érintkező. Csak ezért kicserélni az egészet...
De úgy eljutni idáig, hogy össze is lehessen rakni, nem volna egyszerű feladat!

Ezért szeretem az elektromechanikus dolgokat, mondjuk például a magnókat.
Még ha éppen nem is látszik semmi érdekes, de valamik azért vannak
a képen, amik kapcsolódnak valahogy egymáshoz. Van miről írni!

Ez valahogy nagyon nem akar fényképezkedni. Persze biztos van valami titka
a roncsolásmentes kinyitásának, csak azt nekem most semmi kedvem kitalálni.
Például a múltkor pont ugyan így (roncsolva) szedtem szét egy modern vasalót,
ami a régifélével ellentétben egyáltalán nem akart számomra megmutatkozni.
Aztán beesett egy vasaló javításra. Azt azért ugye mégsem törhettem össze!
Mit ne mondjak... Nézegettem egy darabig a régi cikk képeit, mire végül
rájöttem, hogy hogyan férhetek hozzá a vasaló orrát tartó csavarhoz.

Szerintem ez azért van itt, hogy még véletlenül se tudjuk visszafelé tekerni
a programválasztó tárcsát. Persze mit sem ér, ha rájöttünk arra a trükkre,
hogy a tárcsa körbeforgatható. Oda tekerem, ahová csak akarom!
Persze csak az egyik irányba, de ez olyan mindegy...

Már megint ráuntam a szerelésre. Komolyan mondom, hogyha másban
nem is, de feladásban, félbehagyásban, illetve ráunásban
valószínűleg már valahol világbajnoki szinten
vagyok. Már ha létezik ilyen sport...

Talán ha néhány hét telhetett el a szokásos semmittevéssel, mire végre rászántam
magam, hogy újfent előszedjem amit félbehagytam. Jó ez az eltehető asztallap!
Ezentúl nyugodtan nekiállhatok olyan dolgoknak, melyekhez eddig azért nem
volt kedvem, merthogy tudtam, hogy ezért vagy azért, de valamiért
úgyis félbehagynám, s akkor csak útban lenne.

A motor forgatta tárcsa érintkezőinek ellendarabjait látjuk. Ezek kapcsolják
a kiválasztott mosóprogramot. A különböző gyűrűk vezérlik
a motort, szivattyút, szelepeket, no meg a fűtést.

De a dolgok nagy részét már ez a processzor intézi. Fura egy felépítmény ez a vezérlő. A tárcsával beállítjuk, hogy mondjuk 40 fokos tarka mosást szeretnénk centrifugával. Régen, mikor még nem volt processzor a mosógépben, az összes kapcsolást a piciny motor forgatta hatalmas bütykös tárcsa végezte. Most már a feladatok nagy részét a processzor intézi. A vezérlőtárcsát forgató piciny motor nem is jár folyamatosan, hanem csak akkor forog, mikor a processzor - mint egy amolyan mechanikus segédidőzítőt - bekapcsolja. Még ezt a fura megoldást...

A 24C02 IC, az egy 2K méretű EEPROM
De ezekhez a digitális dolgokhoz nekem már lövésem sincs.

A lemez volt ennek az alkatrésznek a hűtőbordája. Ez egy 600 voltos
16 amperes triak. Kapcsolási rajz híján, csuda tudja mit kapcsolt.

Vajon mi fő a három kondérokban?
Valószínűleg semmi, mert még nem púpos a kalapjuk.

Ezek az érintkezők csúszkáltak a panelen. Mit ne mondjak, ma valahogy
nem igazán sikerült logikus sorba rendeznem a képeket.
No nem mintha máskor brillíroznék...

Nem győzöm elégszer elmondani, hogy a 230-at semmiféle esetben sem
vezetjük krokodilcsipeszben végződő műszerzsinóron! Majd ha már
nem mondom többet, akkor tudhatjátok, hogy mégis miért nem.

Nemcsak a kicsiket, hanem a nagy sárga fogaskereket is visszaraktam a helyére.

Szép lassan forog. Ez nem pont úgy működik mint a régiféle. A régi vezérlőkben
ennél sokkalta nagyobb volt az áttétel. Itt már nem az áttétellel lelassított motor
adja az időalapot, hanem a processzor. A motor nem jár folyamatosan, hanem
csak annyi időre kapcsol be, míg odébb tekeri a programtárcsát. Ez is csak
azért kell, hogy a felhasználó lássa, hogy hol tart a gép a mosásban.
Legalábbis merem remélni, hogy így van, mert nekünk
még régiféle mosógépünk van.

Kapcsolási rajzom ugyan nincs, de le merném fogadni, hogy ezen
a kondenzátoron keresztül kap tápfeszültséget a processzor.

Ezeket ha innen kigyűjteném, mikor majd kell egy ilyen, akkor lenne
a sarus dobozomban. Gondoltam egy ilyet, még sok-sok évvel ezelőtt.
Lett is mindenféle sarum dögivel! Csak ugye nem lett belőlük semmi...

Rémes olvasni mikor mesélik a kollégák az elektro levelező listán, hogy a gyártók
képesek azon a piciny fekete bogyócon keresztül kapcsolgatni a 230 voltot
valamely elektromos fogyasztóra, ami mosógépben tipikusan szelep.

Ha nem tudnám róla, hogy ez egy kapcsoló, akkor ebből
a szögből nézve nem sok esélyem lenne kitalálni.

Nem valami kövér benne a kapcsoló kontaktusa. Persze minek is lenne az,
hiszen nem kapcsol nagy áramot, mert csak a processzornak ad jelet.

Bevallom őszintén, hogy én jobban szeretem a megszokott formájú
alkatrészeket. Mert ugye ez inkább űrhajó, mint fokozatkapcsoló.

Ez éppen olyan mint a korábban látott forgó kapcsoló
(ami a programtárcsa alatt van), csak ez kicsi.

Juj de szép! Juj de jó! Hogy ne kelljen annyi drótot elvezetni a kapcsolótól
a processzorig, ezért a kapcsoló a beleépített ellenállásokat (hat darab
pötty balra lent) kapcsolja a két kivezetésére. A processzor a mért
értékekből pedig majd kitalálja, hogy hol is áll pontosan a gomb.
Így lett az amúgy szükséges 8 szál vezetékből, mindössze kettő.

Nem is oly rég cseréltem üresre a már megtelt lomos dobozt,
s lám már megint az van, hogy egyre csak telik.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.