Avantis 80

Norbi kollégám megajándékozott egy szép vasalóval. Egyrészt vasaló még nem volt a szétszedtemben, másrészt hátha csak valami apróbb baja van. Hazahoztam, majd hirtelen felindulásból letetem a nagyszobában az asztalra. Ahogy az nálam lenni szokott, már hónapok óta itt hever...

Azt kell mondjam, hogy ez egy igen szép darab! Tiszta műanyag az egész, ami egy alapjaiban véve meleget árasztó tárgy esetében nem egy jó ómen, de ez már csak egy ilyen műanyag világ... Biztosan jó anyagból van, ha idáig nem olvadt el, hiszen a Tefal mindenre gondol. Az a neve, hogy Avantis, ami a google szerint meghallgatást jelent. Nem jó meghallgatni egy vasalót, hiszen ráég az ember füle! Aztán rájöttem, hogy az avantis nem meghallgatást jelent, hanem csak van egy gomb a weblapon amit ha megnyomok, akkor meghallgathatom a beírt (lefordítandó) szöveget.

Ügyes dolog, hogy mindenfelé elmozdul a hálózati zsinór bevezetése.
Persze a régi vasalókon nem volt ilyen, s e hiány nem okozott semmiféle gondot.
Francba! Most szedhetek szét egy régiféle vasalót is...

Auto, vagyis magától tudja mikor kell gőzt fújnia. (?) Turbó, vagyis nagyon-nagyon
tudja fújni a gőzt. Vertical, vagyis függőleges állásban is gőzöl. No de mégis ki
vasal függőleges felületet? Esetleg függöny vagy falikárpit, illetve jól jön ez
a funkció, ha tegyük fel függőleges állásba rúgtuk fel a vasalódeszkát.

Balra a betöltőnyílás, jobbra a spriccelő, alatta pedig a gőzölő gomb.
Középre meg az van odaírva, hogy "anti calc", vagyis nincs benne kalcium.
Vagyis hiába is enném meg, nem erősítené a csontjaimat.
Persze tudom azt mondja, nem vízkövesedik.
Vagy ne tegyünk bele köves vizet?

Ez a tolóka a vasaló talpának hőmérsékletét szabályozza. Egészen régen, a faszenes
vasaló korában ez úgy történt, hogy a cselédlány meglóbázta a vasalót, abban
a parázs plusz levegőt (oxigént) kapott a lóbázástól, s ettől azonmód
melegebb lett. Szerintem a tolópotméter elegánsabb, ellenben
a cselédlányt lehetett szexuálisan zaklatni.

Ezzel a másik tolókával pedig a gőzt lehet szabályozni.
Van "auto" állása is. Kár, hogy az egész vasalónak nincs.
Már úgy értem igen nagy kár, hogy nem tud magától vasalni.
A cselédlány például tudott!

Részemről úgy vagyok vele, hogy amin nincs magyar felirat, na azt a terméket egyszerűen nem engedném forgalomba hozni! Vagy mondjuk nem vasalhatna senki, aki nem tud arabul.

Nekem valahogy furcsa a CE jelölés egy Európában készült tárgyon.
Mondjuk ha valami Kínában készült, akkor kell, hogy tudjuk működni fog nálunk is.
De ami eleve Európában készült? Ez olyan mint mikor a gyermekjátékra ráírják,
hogy nem tartalmaz mérgező anyagot, közben meg a kolbászra nem írják rá.

Szép az alja. Itt is van valami műanyag bevonat. (gondolom értelemszerűen teflon)

A google fordítója szerint ez nem jelent semmit.
Ez a jó felirat! Ezt aztán nem lehet számon kérni a gyártón!
Amúgy valami olyasmi akar lenni, hogy a vasaló szépen szétfújja a gőzt.

Tudom, hogy egy fasiszta állat vagyok, de én a részemről a Dunába darálnám aki ezeket a csavarokat favorizálja! Ilyen kövér pontyok lennének Paksnál! Mindjárt el is gondolkodtam, nem illene-e kimoderálnom az előbbi megjegyzésemet. Hát nem! Semmi gond sincs a kövér pontyokkal! Mert mégis mi lenne, ha holnapra kihalna az emberiség azon része, akiknek a konnektor nyalogatásához elég annyi, ha rárajzolok filctollal egy stilizált fagylaltos tölcsért? Most mond már... Kevesebb ember lenne, úgyis túlvagyunk népesedve. A megmaradt pár tucat halandó meg csak újra tudná valahogy indítani a fajra jellemző önpusztítást.

Persze semmiféle abnormális csavarfejen nem fog múlni a szétszedés.
Pláne nem, hogy még van is hozzávaló csavarhúzó készletem.

Itt kell beleönteni a vizet. Nem öntök bele, hiszen úgysem
lenne belőle gőz, merthogy nem melegít a vasaló.

Ezen a lyukon keresztül gombnyomásra spriccelni is tud. Mekkora haladás ez ahhoz képest, hogy anyám orosz gőzölős vasalója úgy gőzöl, hogy nincs is rajta semmiféle gomb. Az a vasaló az kérem úgy működik, hogy jön a gőz, ha éppen úgy van kedve.

Csinálhatok én vele bármit, nem eszi az áramot. Vagyis nagy valószínűséggel kiégett
benne a fűtőbetét, vagy kontaktos lett a kapcsolója, vagy a bimetálos hőkapcsolója.
Mivel úgy látom, ebből sajnos nem lesz semmi, legalábbis javítás az nem, ezért
bátran nekiesek a csavarhúzómmal. Persze ha volna hozzá rajzom, akkor
akár roncsolás nélkül is szét tudnám szedni. De így, vagyis rajz nélkül
csak próba szerencse alapon feszegetem a műanyag burkolatot.

A hálózati zsinór nem fixre kötött, hanem ezen csatlakozó által lehúzható.

Meg mertem volna rá esküdni, hogy az eleje azért nem jön szét mert be van akadva.
Persze erről szó sem volt! Az történt, hogy nem szúrtam ki a képen látható csavart.
Mondjuk ez nem csoda, mert mint az jól látszik, takarja a vasaló felső burkolata.

Így működik a mechanika. Izeg-mozog, záródnak
a szelepek, tekerednek a csavarodók.

Azt a k*rva életbe! Ez már aztán zsenialitás a javából! Persze alapvető
mechanikai tétel, hogy egy excentrikus fogaskereket görbe
fogasléccel kell meghajtani. No ilyet sem láttam még!

A képen a rögzítési technika két végletét látjuk. Egyrészt egy speciális fejű
csavart, másrészt elgörbítős lemezkét, mint egy lemezárú gyári játékon.

Az egész mindenség bele van gumitrutymázva.
Egyáltalán nem úgy néz ki, mint ami szét akarna jönni.

Talán ez a bimetálos hőkapcsoló ami érdekes lehet, de láttunk
már ilyet közelebbről a szobatermosztát boncolásakor.

Megpróbáltam bevetni a régi jól bevált barbár megoldást,
vagyis kerestem egy rést, de mivel nem volt, törtem egyet magamnak.
Próbáltam alámenni a lemeznek egy nagyobbacska csavarhúzóval, de nem jött be.
Illetve nem ment be. Illetve bement, de a fedőlemez nem jött ki. Illetve fel.

Nem is csodálom, hogy nem sikerült felfeszíteni, mert ahogy
ezt a részletet elnézem, ez bizony egy szegecs.

Miután kifeszegettem a helyükről a gőzölő illetve spriccelő gombokat,
előkerült egy újabb csavar. Gondolom eleve erre kellett volna indulnom.
Ha elfordítjátok a képet (vagy a fejeteket), akkor előtűnik egy bohóc arca.
Ez vagy a véletlen műve, vagy szórakozik velünk a konstruktőr.

A víztartály szélének ragasztása olyan masszív, hogy a kalapácsnak se enged!
Mondjuk nem csoda, hiszen ez nem ragasztás, hanem hegesztés,
s mint azt tudjuk a varrat erősebb magánál az anyagnál.

A zsinór marad, a többiek mennek a kukába. Illetve ez nem pontosan így történt. A vasaló tetejét megnéztem, hogy hőálló anyagból van-e. Részben igen. Betettem a cserépkályhába a jobbra látható maradványokat. A felső rész nyom nélkül égett el, az alsó rész valamiféle porcelánosabb anyagból lehet, mert egyben maradt, illetve alig tudtam szétverni a tűzhöz rendszeresített piszkavassal.
A vasaló talpát meg ki akartam dobni a szemetes vödörbe, de aztán rájöttem, hogy kiszúrná a zsákot, az szétszakadna amint lefelé viszem, ezért bevágtam a szatyromba és két napig sétáltattam az esernyőmmel együtt, míg végül a Pöttyös utcai metrómegállónál bedobtam a szemetesbe. Szegény kukás azóta sem érti, hogy ki s miért hord magával egy vasalótalpat...

Fellógattam a fogasra.
Hogy jó helyen van, az erősen kérdéses, de itt legalább nincs útban.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.