No de térjek csak vissza a boncalanyhoz. Ezt a szerencsétlent addig ütötték a kollégáim, míg egyszer csak szétesett. Ez mondjuk így ebben a formában nem igaz, hiszen nem most esik szét először. Mondhatni nap mint nap akad vele valami baj.
   Hogy a többi kolléga asztalán miért nincs tűzőgép? Na ezt konkrétan nem értem. Illetve lehet, hogy valamikor volt, csak ugye a hozzáállás miatt tönkrement. Mert ugye az úgy van, hogy odalép valamelyik kollégám az asztalomhoz, majd felkapja a tűzőgépem, s összetűz vele néhány papírlapot. Ez eddig rendben lenne, csakhogy a tűzőgép nem holmi napsugarat eszik, hanem tűzőgépkapcsot! Vagyis időnként illik, illetve illene megtankolni. Ha nem magam látom, tán el sem hinném. Tűz vele egyet a kolléga, majd visszadobja az asztalra, hogy már megint kifogyott ez a szar. Hiába van a tűzőgéptől harminc centire a bele való tűzőgépkapocs dobozszám, olyan, mintha ott sem lenne! Az meg végképp nem szép dolog, mikor beleteszik a papírt, majd akkorát csapnak rá, hogy abba még az asztal is beleroggyan!

   Számomra kényelmetlen volna felállni az asztaltól, odasétálni egy másikig, s az ottani tűzőgéppel összetűzni a papírokat. Pláne úgy, hogyha átsétálok a folyosó végére Marikához - pont mint ahogy most is tette - első szóra kapok tőle egy szép új tűzőgépet. Mint azt a mellékelt ábra mutatja, egyszerre akár kettőt is! A nevemet nem azért írtam rá, mintha kényes lennék a holmimra, hanem csak azért, mert így talán nehezebben teszik magukévá a kollégáim. No meg visszaszerezni is könnyebb a gépet úgy, hogy nem lehet tagadni az eszköz forrását.

   Mikor még élt a Verseny utcában a lomos piac, ha már úgy is ott jártam alapon, és persze ha épp találtam megfelelő (értsd masszívnak látszó) tűzőgépet, akkor azt általában meg is vettem. Volt már gyönyörű, átlátszó kék színűm. Volt olyan is, aminek a fogása volt jó, mert gumírozott volt. Vettem nagyon régi, tiszta fém lemezárú-gyárit. No de mikor ezt a hatalmasat megláttam? Egyből tudtam, hogy ez az amire szükségem van! Illetve ez az, amit a kollégáimra (illetve az ő gépekhez való viszonyukra) szabtak. Mit ne mondjak, nálunk még ez is csak két hétig bírta.
   Ez a tűzőgép amúgy olyan brutális, hogyha áthajítom a termen, a másik sarokból röptéből visszaküldik egy szívlapáttal, attól még csak be sem jelez az eszközbe épített atrocitásjelző! Mondjuk ha engem ütnek olyan elszántsággal két hétig, mint ahogy ezt a szerencsétlent püfölték a kollégáim, valószínűleg én is feladtam volna. Illetve ahogy én magamat ismerem, én bizony már az első pofon után megadtam volna magam és bevallom, hogy én vagyok Lenin, és ha kérik, akkor még Lenin anyja is!

   Ez a kifejezetten masszívnak tűnő változat sem bírta sokáig, pedig ránézésre (legalábbis a műanyagból készült változatokhoz képest) olyan mint egy tank! Szóval végül ezt a szerencsétlent is addig püfölték a kollégáim, míg teljesen el nem görbült. Na most az igaz, hogy már nem működik, de attól még hazahoztam dísznek. Talán majd egyszer kiegyenesítem...

   Jó játék ez, hiszen igen változatos módon hol innen, hol meg onnan repül ki belőle valami. És ez egyáltalán nem azért van, mert egy kézzel (a másikban ugye a kamera van) próbálkozom.

   Elgondolkodtam rajta, hogy nem lesz-e útban a beépült rézdrót a kilógó beakadó tudom is én minek. Mert ugye ha igen, akkor a lemezke nem fogja eléggé kitolni a sorból a tűzőkapcsot.

   Mivel a munka mindig jobban ment mint a gondolkodás, ezért fejtörés helyett inkább kipróbáltam. Pont olyan, mint újkorában volt! Azaz ha több papírt teszek bele, azt nehezen viszi át. valamint az is előfordul, hogy nem csukja össze a papír másik oldalán a kapcsot.