Nyomógombos kézibeszélő
(javítás lett volna)

Én vagyok a hülye (mondjuk ez eddig is nyílt titok volt), hogy 21-re lapot húzok.
Ahelyett, hogy a festőkompresszort bizgerálnám (ami a pincefestéshez kell)
holmi formátlan piros szerszámot piszkálok unottan a csavarhúzómmal.

Ez egy úgynevezett nyomógombos kézibeszélő. A telefonszerelők mindennapos
használati szerszáma. Azért ilyen a formája, hogy illeszkedjen az ember fejéhez.
(az átlagos telefon nem ilyen) Azért ez a mai alany, mert megbetegedett. Kolléga
ráhallgatott vele a 230 voltra. Előfordulnak ilyen balesetek, mióta boldog
boldogtalan mindenféle vezetékkel szerel mindent. Mondjuk
a csengőreduktort szerintem illett volna felismerni.

Annyiban különbözik az átlagos telefontól, hogy ez amolyan ütöm vágom szerszám.
Hol a kocsiban hányódik, hol a táskában, vagy épp leesik valahonnan. Jut neki
koszból, vízből, túlfeszültségből. A gombjai masszívak, a tokja egyszerűen
tönkretehetetlen. Nem egyszerűen csak vastag a műanyag ház, hanem
igen erős anyagból is van. Szerintem át lehet rajta menni autóval.
Hirtelen elgondolkodtam, hogy erről kéne egy videó. No de ha
mégis el találna törni? Vajon mit szólna hozzá a raktáros?
Mondjuk a selejtes doboznak mindegy mi van benne.

Nyomot hagyott rajta az idő, valamint a különösen mostoha bánásmód.

Olyan, mint bármely nyomógombos telefon. Az alsó kapcsolóval ki lehet kapcsolni
a nyomógombokat. Ez azért jó, mert így nem tudnak véletlenül megnyomódni.
Akarom mondani de, csak hiába. A felső kapcsolóval a tone / pulse tárcsázási
(jó, akkor hívás, mert hol van már a tárcsa) üzemmódok között tudunk váltani.

Mit árthatott szerencsétlen gumiborítás, hogy így meg lett szaggatva a széle?

Jó kis karabiner ez. A múltkori hasonló beszélő boncolásakor be is szereztem egyet.
Gondoltam majd rászerelem arra a beszélőre, amit magamnak építek úgy öt éve.
Aztán belegondoltam, hogy minek? Még sosem éreztem rá ingerenciát, hogy
magamhoz láncoljam a beszélőmet. Valamint mióta egyre fájósabb a hátam,
a könnyebb (értsd nem bakelit és vastag fém) alapanyagú tárgyakat kedvelem.

Innen nézve is olyan, mint onnan. Kivéve persze az apró fekete kapcsolót.
Ezzel tudjuk váltani, hogy beszélni akarunk, vagy csengetést fülelni.

A bal oldali nyomógomb a csendesítő (mute), kiiktatja a mikrofont.
A jobb oldali polaritásváltó.

Arról viszont nem tudok számot adni, hogy ez a feliratnélküli gomb,
ami csak úgy egyszerűen átlóg a betűk között, hogy ez mi lehet.

A műszer másik vége először egy drótgubancba torkollik, majd krokodilcsipeszekbe.

Ez az érintkező tüske mintha gyári volna, míg a másik egy darabka drótból van.
Ezek a tüskék akkor tesznek jó szolgálatot, mikor az ember nem rácsíptetni
akarja valami érintkezőre a beszélőt, hanem belebökni akar valamibe.
A csipeszen a műanyag burkolat olyankor jön jól, mikor például
most is, mi koron a kolléga megtalálta hallgatni a 230 voltot.
Mert jobb nem belefolyni az áramkörbe, mikor szikrázik!

Ha akadna ilyen mintás gumilapom, ragaszthatnék belőle a (soha el nem) készülő
tárcsás kézibeszélőmre. Ezt a projectet is csak emlegetem. Bár a múltkor magam
is meglepődtem, mikor egy dobozban megtaláltam a hozzávalókat összekészítve.
Mire készen lesz, lehet már nem is lesz rá szükség. No de hol van még a nyugdíj?

No meg hol vannak innen a csavarok?
Tankérem nem én voltam!

Sokkalta könnyebben adta meg magát, mint a múltkoriban boncolt alany. Ráadásul
mindenféle roncsolás nélkül! Vagyis úgy tervezték, ha elromlik, lehessen javítani.
Beszélhetnék a hallgatóról vagy a mikrofonról, de ezeket most nem piszkálom.

Vonali illesztő trafóval kezdődik. Szerintem nem kezdődik rosszul!
Ellenben nincs benne elem, tehát minden része a vonali feszültségről jár.
Vagyis ha olyan helyre nyúlunk vele (jelen esetben 230 volt), akkor kipukkad.

Finom eszközbe való aprócska nyomógombok, műanyag pöckökkel megtoldva.
Mint azt említettem volt, nem egy mai darab, és nem ez a része ment tönkre.

Ha ez a része, vagyis az elektronikája ment tönkre, na akkor nem fogom piszkálni.
Miniatűr SMD alkatrészek, alaposan lakkozva. Nem látom, és nem is férek hozzá.

A piros és a fekete vezeték kötendő a vonalra. A drót másik vége teljes szakadást
mutat. Innen nézve azonban teljes rövidzárat mérek! Vagyis a vezeték valahol
útközben elégett (szakadtra), az elektronika szintén elégett. (mégpedig
rövidzárasra) Ez nem egy jó ómen!

Először a szemüvegemre gyanakodtam, de maga a panel ilyen furcsán poros.
A port nem lehet lefújni vagy lesöpörni. Olyan, mintha ragacsos lett
volna a panel, s a ragacs száradása előtt került volna rá a por.

Ez a sárga valami kipukkadt. Szomorú...
Amúgy nem ez a baja, mert szakadást mérek rajta, nem pedig rövidzárat.
Kimértem a diódákat. Kínomban az ellenállásokat, de nem jöttem rá, hogy mi ment
át rövidzárba. Persze lehet, hogy a trafó belül, de azzal úgy sem tudok mit kezdeni.
Mindegy, mert van raktáron másik. Csak a szakmai kíváncsiság miatt néztem bele.

Most meg az jutott eszembe, hogyha lennék oly szíves és kimenteném a szemetesből,
akkor úgyis újra életet lehetne bele lehelni, hogy kidobom a belsejét és befaragok
a nyomógombok helyére egy számtárcsát. Ez van akkora marhaság, hogy már
komolyan elgondolkodtam rajta. Az ilyen lehetetlen ötletekből időnként
egészen jópofa dolgok szoktak kisülni. Legyen erre példa
az alábbi képen látható hangszóró.

Gál Csaba újragondolta a hangszórót, mégpedig a felhasznált alkatrészeket
tekintve erősen a szemetesvödörre koncentrálva. A hangszóró membránja műanyag
dobozfedél. A lengőcséve hordozója valami kerek dologra tekert, majd a membránra
ragasztott papírcső. A hangszóró felfüggesztése (s egyben némileg a membráné is)
a jobbra s balra látható kissé megtört hullámpapír csík, ami csak akkor
lehetne ennél egyszerűbb, ha egyáltalán nem is lenne.

Ugyan ránézésre egyáltalán nem jön át, hogy ez egy hangszóró, de a hangszóróra
jellemző tulajdonságokat - ha pocsék minőségben is - de azért fel tudja mutatni.
A hangszóró lényege ugyanis alapvetően az, hogy szól. Márpedig ez szól!
Persze kell még a lengőcsévébe egy mágnes, de az minden jobb
háztartásban előbányászható a sublótfiókból.

Íme a nagy mű. Én bezzeg nem alkottam semmit a beszélővel...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.