Felhúzós borotva

A mai szétszedésem tárgya ott ül jobbról a maci mellett.
Persze nálunk minden vagy egy maci, vagy egy (sőt több) rádió mellett van.

Ez amúgy egy borotva. Érdekessége, hogy nem elektromos, hanem felhúzós. Akár mondanom sem kell, hogy orosz. Többször láttam ilyet a piacon, de az eladó mindig tudta, hogy mit árul, vagyis egészen a múltkori alkalomig (mikor is persze megvettem) nem volt olcsó. Aztán persze bekövetkezett az ami a Verseny utcai piacon szokott. Ott hevert előttem a földön, miközben az eladó reám ordított:

Ötveniveeel!

Formás egy szerkezet, amit szinte szét sem kell szednem, hiszen már így kívülről nézve is valósággal lerí róla, hogy mi van benne. Balra a felhúzó karja mögött egy hatalmas tekercsrugó lapul, aztán van még benne pár fogaskerék, jobbra a másik oldalon pedig a forgókéses borotva.

Mikor éppen nem használjuk, akkor a felhúzót be lehet hajtani, ami szépen rásimul a dobozra. Így kinyitva pedig jól bele lehet kapaszkodni, amire szükség is van, mert kifejezetten nehéz felhúzni.

Eljátszottam a fényképezőgéppel. Ez a kép úgy huszadikra sikerült. Már csak azért, mert nem egyszerű eset fekete alapon fekete betűket fényképezni! De még így sem tudtam elolvasni, hogy az van odaírva: Szputnyik

A logó valamely orosz gyárat takarja. Már majdnem rákerestem a google-val,
mikor rájöttem, hogy logót nem vesz be. Mondjuk a cirill betűk
(спутник бритвы) bepötyögését sem vállaltam.

Mivel amit látunk, az egy mechanikus power gomb, ezért nyugodtan
lehet fémből, hiszen az áramütés veszélye a jelen esetben kizárt.

Ez olyan mint bármelyik másik borotva. A szita mögött forog egy kés, és ha átmegy a szőr a lyukon, akkor a kés levágja. Menten ki is próbáltam. Fájdalmas volt! Egyrészt a szitával volt egy kis baj. Néhány lyuk széle olyan volt, mintha belülről megpróbálta volna valaki kitágítani, vagyis sorjás volt kifelé a lyuk. Ezt a fájdalmas és vérmérgezés gyanús hibát némi polírozó papírral orvosoltam. Ezután már nem akarta letépni az arcomat a szita.
Sajnos ez a borotva továbbra is igen fájdalmas élményt nyújt, mert a felhúzós mechanika nem ad le annyi erőt, amennyi a szakállam elvágásához szükséges, hanem inkább csak húzza a szőrt. Ez persze olyan mondjuk mindegy, hiszen már nem is szoktam borotválkozni.

Csak sikerült levágnia az arcomról valamennyi szőrt...
Persze ez a mennyiség rajtam meg sem látszik...

Ha az ellenkező irányba tekerem a felhúzót, akkor lejön. Ez mindig így szokott lenni.
Valószínűleg az első dolgok egyike volt amit megtanultam. A szomszédunkban
lakott egy bácsi, aki néhanap adott a gyereknek (én) egy vekkert játszani.
Érdekes, de akkoriban senki sem félt, hogy a gyerek lenyeli az apróbb
alkatrészeket, pedig első dolgom volt, hogy szétszedjem az órát.

Alig találtam meg az összetartó csavart, annyira el volt bújva a zsírban. Ez a zsír nekem valahogy nem tetszik, mert úgy érzem, hogy meg fog gátolni azon tervem kivitelezésében, hogy kiszedem a helyéről a tekercsrugót, majd falsul énekelve lobogtatom a szobában. Természetesen a nagyszerű eseményről videó is készült volna. Na ez most sajnos elmarad...

Semmi különös, épp csak az van benne amit már korábban is mondtam.
Persze vasból van a belseje, nem pedig műanyagból, mint az manapság szokás.

Van egy hangja, az már biztos! Vagyis kell hozzá némi bátorság, hogy
a zörgő rozsdás valamit oda merje nyomni az ember az arcához.

Megpróbáltam lefotózni a felhúzó racsniját.
Mindegy... Ott van belül és kész!

Két csavar tartotta a helyén. Hogy aztán megérte-e levenni róla a burkolatot,
mikor innen nézve ennyire érdektelen, az mondjuk egy jó kérdés.

Oldalról sem túl érdekes, hiszen mutattam már órát belülről, és még fogok is!
Már csak azért, mert vettem kakukkosat, direkt a szétszedtem részére.
De vettem valami mini ingás szörnyűséget is. Egyrészt azért, mert
olcsó volt, másrészt mert különösen randa. Harmadrészt meg
majd nosztalgiázok egyet, mintha a Borh bácsi adta volna.
Mint az a kezemen hagyta nyomokból látható, tiszta zsír
az egész mechanika. Megyek és megfürdetem szegényt.

A szitát és a többi apróságot ide tettem, hogy majd
megtaláljam, mikor össze akarom rakni.

A belsőségeket pedig ide rejtettem. Ez olyan jó hely, hogy valami csuda!
A fürdőszoba polc alatt van. Ha nem hajolok le, nem is látszik.
Simán elvoltak itt a maradványok több mint egy hétig!

Épp nagyban mostam ki a csapot, mert ugye a zsíros trutyi nagy része körben felragadt a vízvonalnál. Erre fel nem megszólalt ez a nyomorult? De! Ütő egyből megállt bennem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.