Második nekifutás, megzörgetem a házat

Az volt a terv, hogy beszerelek egy hangszórót a fekete házba a ventilátor helyére.
Jól meghajtom a power HF jelgenerátoromról, és megnézem mennyire zörög.
Persze a generátor nem működik, előbb meg kell javítanom. Még
szerencse, hogy nincs itt az asszony, vagyis stagnálhat
a rumli nyugodtan a lakásban.

Nem bírtam megállni, és megmértem ezt a valószínűtlenül könnyű házat.
Mindössze 3,5 kiló anyag van benne. Persze tőlem lehetne
könnyű, csak ne zörögne annyira a szerencsétlen.

Ez a tölcsér azért van, hogy... De biztosan ott van belül, aminek ott kell lennie?
Lusta voltam megnézni, hogy oda esik-e a processzor, ahova kell.

Az oldallapot megrázva, vagy meglengetve is zörgő hangot kapok.
Gondoltam csak a tölcsér az, ahogy hozzáér a lemezhez, de nem csak az.

A házban megtaláltam egy zacskóban az összekötő és alaplaptartó elemeket.
Először furcsálltam, hogy minek adnak egy házhoz mikrofont (kicsi
fekete henger), de aztán rájöttem, hogy az a hangszóró.

Rendes dolog, hogy adnak a házhoz plusz hűtőt, és még bele is csavarozzák.
Mondjuk az már nem szép, hogy a ventilátor kisebb mint ami a rácsra való lenne.

Miközben szedem ki a ventilátort, jól láthatóan nyeklik-nyaklik az egész hátfal.
Nem bántam vele óvatosan, de nem azért ilyen mert erőltetem.

Ez a hangszóró éppen akkora, hogy még a rögzítő furatai is pontosan illeszkednek.

Ez azért mondjuk nem egy megszokott látvány...

Ha már ezt a jelgenerátort kipofoztam, akkor - hogy legalább
egyszer az életben időrendben haladjak a tárgyakkal -
szétkaptam ezen műszer közvetlen elődjét is.

Csendes szinusz jellel hajtva is képes berezonálni, hát ha még meg is küldöm!
Persze ekkora gerjesztést sosem kapna a PC háza üzem közben, csak sajnos
tapasztalatom szerint ez nem jelenti azt, hogy csendben tudna maradni.
Az a legvalószínűbb, hogy egyes esetekben, mondjuk egy CD lemez
felpörgetése, vagy két eltérő fordulatszámú HDD okozta lengés
esetén olyan szépen fog zümmögni, hogy csak na! Sajnos
utóbbi jelenséget a mostani PC ház is produkálja.

Benyitottam Andrishoz (kolléga), s amíg ő éppen erősen telefonozott, addig én jó
alaposan szétnéztem a szobájában. Először egy a szekrény tetején lévő lötyögősre
szerelt PC-t stíröltem, de az nem volt szabad. Váltottam pár szót munkaügyben, majd
megemlítettem a PC-házas mizériát. Andris rendes volt, mert azonnal rám sózta ezt
a sarokban elbújt szép kék házat. Persze tudtam, hogy hová nyitok be, nem volt
az annyira véletlen. Ha ezt a jópofa kéket előbb látom, biztosan nem veszem
meg a feketét. Igaz használt, de mit számít az egy PC ház esetében? Pláne
úgy, hogy nekem az asztal mögé van eldugva a gép. El is hoztam örömmel.

Alul lehetett valami ajtaja, legalábbis úgy nézem az USB aljzatok
feletti zármaradványból. Két takarólemeze hiányzik, de ez
nem baj, mert én a másik kettőt is ki fogom szedni.

A kék előlapos ház jó öt centivel mélyebb mint a fekete. Sebaj!
Bőven van hely az asztalom mögött, akár egy méter mély is lehetne a ház.

Van benne alaplap, táp, procihűtő. Ezeket majd szépen visszaviszem Andrisnak.

Kiszedtem a dobozból az alaplapot, majd megzörgettem kissé a házat. Lusta voltam
beszerelni a hangszórót. Persze nemcsak a lustaság volt az ok, hiszen tudom én
azt, hogy ez tulajdonképpen csak felesleges játék. Ha kézzel zongorázom
a lemezen, és már attól is határozottan zörög, akkor minek ezt még
ezen felül forszírozni? Mivel valamiért mégsem tetszik nekem
ez a kék előlapos ház, ezért összerakom, majd visszateszem
a szobába néhány napra pihenni. (bár inkább nekem kéne)

Visszatértem az új házhoz. Leszedtem róla mindent. Oldalait, tetejét, előlapját.
Ennél jobban roncsolás nélkül már nem is lehet szétszedni.

Lássuk, hogy így is zörög-e. Zörög. Játszottam vele még egy kicsit, próbáltam
megfogni a lemezek találkozásánál a zörgést. Megvagy! Persze eddig sem volt
elbújva. Hogy ne tudjon ott zörögni ahol eddig, néhol kitámasztottam. Kicsit
tekergettem a gombot, mire fel elkezdte máshol. Most akkor mi legyen?
Tébláboltam itt összevissza az egyre kisebb helyen, és egyszer csak
beugrott miért hosszú, illetve mélyebb öt centivel a kék elejű ház.

Lekaptam a polcról egy HDD fiókot tokostul, bedobtam a félig már kibelezett házba
a kitermelt alaplapot, majd megpróbáltam őket összeilleszteni. Vagy olyan jó nyolc
centit lóg ki a ház elejéből a HDD fiókjának kerete. Az előlap az csak pár centi,
szóval nem fér be. Így dőlt el, hogy a kék előlapos versenyző jutott tovább.

Egymás mellé tettem a két házat, amitől aztán már lépni sem lehet a szobámban.

A kék elejű házba pontosan illeszkedik a HDD rack.

Leszedtem a házról az előlapot, mert útban lenne ahhoz, ami most fog következni.

Mivel ez sem egy éppen rezonanciamentes felépítmény, csillapítani
fogom a zörgést. Tudom, tudom, sziloplaszt, nem sziroplaszt...

Csak az ágyamon burjánzó lomok akadályoztak meg benne, hogy inkább lefeküdjek
aludni. Utálom a sziloplasztot, mert tudom, hogy mindent összekenek vele.

Onnan hiányzik egy csavar, de részemről inkább kitekerem a másikat is.

Mit is mondtam az előbb a sziloplasztról?

Jutott mindenhová sziloplaszt, ahol csak lemezek találkoznak.
Meg jutott több olyan helyre is, ahol nem.
A ház fedelét is odaragasztottam.

Az újságpapír azért kellet, mert a portörlő rongyom már nem bírt több sziloplasztot
magába szívni. Kíváncsi leszek, mennyire ragad bele a szilós papír a kisvödrömbe.

Azt játszom, hogy felkapok valamit, amivel aztán elszaladok a helyére. Jó ötlet, mert
így gyorsan lesz rend. A baj ott van, hogy sok tárgynak egyáltalán nincs helye!

Aminek nem találom a helyét, az megy a másik szobába.
Kíváncsi vagyok, lesz-e kedvem folytatni holnap a rendetlenkedést.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.