Villanymotoros húsdaráló
(csak a beteg lába miatt)

Az elszívó tetején egy tepsiben gyűjtjük a száraz kenyeret. Persze nincs se csirkénk,
se nyulunk, viszont magunknak daráljuk a zsemlyemorzsát. Szerintem ez
egy meglehetősen hülye szokás, de ha egyszer ezt örököltem...

Annyira ott van, hogy nem is akar onnan eljönni!

A gumilábak egy része ugyanis fizikailag egybeforrt a lakkozott polccal.

Először csak megroggyan és elkezd szétlapulni.

Majd egyre jobban ellaposodik.

Ezt követi egy mindenre rákenődik állapot.

Végül elkezd elfogyni az anyag a daráló aljáról.

Mondjuk vannak rajta nyomok, de a konyha - bármennyire szeretnénk - sosem lesz
tiszta helyiség, hiszen folyton mindenféle húsokat trancsíroz benne az ember.
Hol a leves fut ki a lábosból, hol meg mint legutóbb, a csirkemáj robban
fel a serpenyőben. Ilyenkor persze jut mindenre a szétrepülő anyagból.

Ide való maga a daráló.
Egyszerű felrakni, mert csak odanyomom, majd eltekerem, mire fel ott marad.

A jobbra látható fekete gomb a menesztő. Vagyis csak akkor jön
le a daráló a motoregységről, ha ezt a kis gombot megnyomom.

Ezt a pöcköt mozgatja a gomb.

Mára már nincs annyira szép ez a matrica, mint amennyire még
újkorában volt. Úgy emlékszem az volt ideírva, hogy Pelgrim

Hátulról épnek és tisztának látszik, bár körben
a sarkokban azért már itt is vannak nyomok.

Rosszul emlékeztem, mert nem Pelgrim, hanem Predom

Kevés fogam van, azokból is már csak négyen érnek össze, szóval küszködöm némi
kihívással a rágós ételek tekintetében. Ha nem iszom a kenyérhez tejet vagy teát,
vagyis nincs ami a pofámban szétáztassa a kenyérhéjat, olyankor levágom és
csak a belét eszem meg. Ez annak tükrében nem pazarlás, hogy még
ha csak fél kiló kenyeret is veszek, jórészt az is rám szárad.

A szétmállott gumilábaktól eltekintve, remekül dolgozik a daráló. Az előbb két
hibát említettem, de a másodikra már nem emlékszem, csak annyi
dereng, hogy valamiért ki kellett nyitnom a dobozt.

A nagyja munkán már túl is vagyok.

Ilyenkor érdemes megnézni, hogy nem penészes-e a kenyér alja. Már úgy értem,
hogy az alul található kenyérhajak hajlamosak ilyesmire. Persze ez csak akkor
fordul elő, ha szabotálom a munkát és hetekig nem is nézek a tepsi felé.
Vagy mondjuk nem szeleteltem fel idejében a száradó kenyeret.

Pont egy púpozott tepsire való száraz kenyér kell hozzá, hogy megteljen a doboz.
Anyukám azt mondja, hogy a mi zsemlyemorzsánk nem olyan mint a bolti.
Hogy mégis mitől volna a mi morzsánk jobb, azt nem értem, de ez
azért nem egy olyan nagyon fontos kérdés, hogy érdemes
volna miatt édesanyámmal vitába szállnom. A mi
morzsánk jobb mint a bolti, és punktum!

Szépen átkanalazom a kész morzsát a tartódobozokba. Ennek néha az lesz a vége,
hogy mintha a bícsen lennék, csak itt ugye nem a homok ropog a lábam alatt...

Azt meséltem már, mikor életemben először rántottam ki valamit? Nem? Na jó...
Gondoltam készítek magamnak rendes ételt, de én az öcsémmel ellentétben nem
voltam egy konyhamalac. Vagyis engem csak akkor lehetett a konyhában látni,
ha már enni kellett. Kb. fogalmam sem volt róla, hogy melyik étel miből, és pláne
hogyan készült. Szóval a felsorolt tudással felvértezve álltam neki rántott tököt
készíteni. Meghámoztam a tököt, felszeleteltem akkora karikákra, mint ahogy
azt más ebédekkor a tányéromon láttam. Annyit azért tudtam, hogy meg kell
forgatni lisztben. Megforgattam. Tudtam, hogy meg kell forgatni tojásban.
Megforgattam. Végül bele kell hempergetni valami apró szemű darálékba,
ami valahol a konyhában van egy dobozban. Ezek után ki kell sütni zsírban.
Régen mindent zsírban sütöttünk. Néha még álmodok azokról a rántott húsokról...
Tulajdonképpen jól sikerült, nem lett se sótlan, se odaégett. Persze a külsejének
az állaga valahogy nem stimmelt, és a színe sem. Ez persze csak azért volt így,
mert zsemlyemorzsa helyett grízben hempergettem meg a tököt. Azóta persze
sokat fejlődtem. Például kifejezetten jó vagyok túrós csuszában, és komolyan
rágyúrtam a nokedlis ételekre is, de már csirkepaprikásban sem lehet eladni.

Mondom hogy itt van! Ami mögötte látszik az egy mikrosütő vezérlő egysége.
A második képen látszik, hogy nekünk két mikrónk van egymáson.
Az alsó működik, a felső több mint öt éve szét van szedve.
Persze meg fogom javítani, de az nem ma lesz...

A kép címe: Drágaságom
No nem mintha annyira odavolnék négy fehér gumilábért, hanem mert drága volt.

Érdekes, hogy ujjal nyomogatva a régi gumiláb nem is ragad.
Csak ugye ha ráteszem a gépet valamire, na akkor már igen!

Az összetartó csavarok helyén ez a valami van.
Ha benézek a lyukon, ott van mögötte mélyen belül a csavar.

Így együtt fényképezve azért érthetőbb, hogy miről beszélek.

Kitekertem a csavarokat. Már jön is szét a masina! A kép címe: Bassza meg!
Ezzel arra célzok, hogy komoly káromkodások fognak bekövetkezni,
ha ez a szar összekeni nekem a szobát a mocskos gépzsírjával.

Persze, hogy koszos!
Mégis ki a fene törölget konyhai elektromos eszközöket belülről?

Korábban idegen befolyás alá került, illetve a folyás került bele.

Jópofa gép, csak az állaga miatt nem szívesen nyúlok hozzá.

Az áttétele valami egészen brutális! Valamiért úgy emlékeztem,
hogy az áttétel belül zárt öntvény házban van.

Ha ez a trutyi szétkenődik nekem az asztalon...
Még szerencse, hogy nem a belsejével van a baj, csak a külsejével.

Azért elgondolkodtam rajta, hogy kimossam, vagy ne mossam...

Végül nem mostam ki, mert ez azért ugye mégiscsak egy villanymotor.

Ennek kutya baja. Nooormális Margit? Kutya Baja? Hát Baja egy város, nem kutya!
Ha Baja kutya volna, mégis mekkorának kellene lennie, hogy az a rengeteg ember
elférjen rajta? De ez hülyeség Margit... A Baja nevű kutya mint város menne
össze vissza, le föl ahogy a kutya szokott. Az emberek nem találnák meg.
Nem tudnának hazamenni, mert a Baja kutya mindig nem ott volna,
ahol akkor volt, mikor az ember eljött Bajáról. Margit! Baja
nem lehet egy kutya. Különben meg savanyúcukor!

Úgy döntöttem, hogy éppen elég lesz ha a külsejét megpucolom.

Bekapcsoljam szétszedve? Hát persze, hogy bekapcsoljam!

Feliratok az öntvényen.

Ezek már nem a csavarokat takaró kupakok, mert
ezeket a gumilábak közepéből szedtem ki.

A kapcsoló rendben van, ezért nem piszkálom. Amúgy is
láttunk már belülről nyomósat, meg plitty-plattyot is.

A gomb kiesett magától, a rugót pedig én szedtem ki, nehogy még elkeveredjen.

A négy nagy gumó a mechanikát rögzíti masszívan, de azért rugalmasan a házban.

Gondoltam azért csak leporolom.
Gépzsírt ecsettel? Mindegy... Akkor kimosom az ecsetet is...

Kifogyott a pici üvegből a spiritusz, gondoltam ügyesen utánatöltök. A képen látható
tócsa azt jelzi, hogy az ügyesen nem jött össze. A kilögybölt denszesz bőven
elég volt a hálózati zsinórhoz. Már úgy értem ezzel pucoltam le, mert
nehezen lehet mosni egy olyan hosszú és vékony dolgot, mint
a hálózati zsinór. Ezt biztosan tudom, hiszen kipróbáltam.

Pusztán mosószer hatására esze ágában sincs innen feljönni a gumilábak
maradványainak, de annyira nem, hogy még csak el sem kenődnek!

Én mondjuk a látvány hatására egy kicsit elkenődök,
de majd csak leszedem innen valahogy...

Közben a fényképező kirakott nekem a kijelzőjére egy sárga ikont, amit szerintem
én eddig még sosem láttam. Persze magyar ember használati utasítást
el nem olvas, pedig abban biztosan ott van, mit jelent ez a kis
sárga izé. Remélem nem azt jelzi, hogy jönnek a kínaiak.

Ami végül is bevált, az a tapétavágó kés. Vagyis apránként
leszeleteltem a bútorlapról a rá átköltözött gumilábat.

Nem a maradékot törlöm le mosószeres szivaccsal, hanem magát
a polcot. Miért is ne? Ha már egyszer úgyis lepakoltam róla...

Hogy egy fehér konyhában a polcok miért barnák, annak az az oka, hogy apukám
ilyen deszkát talált itthon. Tervbe vettem egy konyhaátépítést, de jelenleg
kisebb gondom is nagyobb annál, hogy milyen színűek a polcok.

A mosogatás után nyomtam egy kis huzatot a daráló házára, mert így előbb szárad.

Ide egyszerűen nem passzol az a fajta gumiláb amit az OBI-ban vettem.

Még ha oda is csavaroznám távtartókkal és alátétekkel, akkor is útban volna belül a
kilógó rész. A sérült lyuk amúgy a hálózati kábel bevezetése. Miközben kihúztam
a bevezető törésgátló műanyagot a házból, egyszerűen kiszakadt két darabka
anyag a műanyagból. Olyan, mintha kezdene elérni az anyag. Kicsit
megropogtattam a házat, de szerencsére máshol masszív.

Most mi legyen?

Persze én már tudom, hogy mi lesz. Nyitásképp le kell szednem
a legfelső dobozt, merthogy abban vannak a gumilábak.

A fehér gumilábakat elteszem. Most már legalább ilyenem is van.

Majd eldúdolom neki darálás közben Michael Jackson black or white című számát.

Maradt itt egy kis sorja, amitől nem ment a helyére a dobozban a gépet rugalmasan
felfüggesztő gumidugó. Egy kicsit púpos is lett tőle az adott helyen a doboz.
Fogóval letöröm a kiálló részt, hogy ugyan ne púposkodjon itt nekem.

Visszakötöttem a kapcsolóra a vezetékeket, majd a rugót is betettem a helyére.

A doboz hátuljába kell belapátolni az összetevőket, majd rá kell borítani az elejét.
Ez nem minden gépnél ilyen egyszerű ám! Minap volt nálam javítani a szomszéd
tévéjének távirányítója. Ráment pár percem, mire össze tudtam rakni. Akár az
aljába raktam a dolgokat, akár a tetejébe, nem hagyta magát összefordítani.
Végül az lett a megoldás, hogy a fele alkatelem a tetejébe, a másik fele
meg az aljába, csak így meg ugye az volt a gond, hogy valamelyik felet
mindenképp fejjel lefelé kellett fordítani, akkor meg kihullik belőle minden.

Szerencsére csak a papír lett kissé gépzsíros, ami azonnal megy is a szemetesbe.

Ahogy szoktam, az asztalra szóródott apróságokat besöpröm a fiókba, avagy
épp most kenem szét a láthatatlanul kiszabadult zsírt az asztallapon.

Mielőtt a legközelebbi darálásnál derül ki, hogy mondjuk
elfelejtettem bekötni a motort, gondoltam kipróbálom.

Innen indultam úgy két órával ezelőtt, és most is épp ugyanúgy néz ki minden.
Szóval ez a végeredmény szempontjából nem volt egy látványos project...

Elmozdítani most sem lehet, de az új gumiláb már csak tapad, nem pedig ragad.
Idővel talán majd ő is fog...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.