Folytatom a csempézést
(egyszer csak elfogy a fal, vagy a csempe)

A leszedett fürdőszobai ablak szárnyait a pincében festegetem.

Két szúnyogháló keret is van, mert ugye a spájz ablakáról is lerohadt.

Ez a kupi pedig az előző két kép között helyezkedik el.

Nem látszott, hogy egyenes, ezért szépen kitámasztottam a meglévőkhöz.

Ügyesen alkalmazom a szerszámokat mindenféle célra.

Az ablaktokon a sárga pöttyök nikotin nyomok a dohányos időkből,
de ezt már mondtam. Vége a szövegelésnek, most festeni kell!

Ez a nyom a háborús időkből származik, vagyis egy belövés lehetett.
Nem cserélték a tokot, hanem fadarabkákkal pótolták a hiányzó részeket.

Ez itt már az ablak alja, amivel szintén kezdenem kell
valamit, csak most valahogy nincs hozzá kedvem.

Szerelek inkább egy kis villanyt, mert ugye azt is kell.

Jó helyen van itt ez a csavarhúzó az alsógatyámban, csak le ne hajoljak!

Leszedtem a konnektort.

Majd romboltam egy lyukat a két kötődoboz közé a fúrógéppel.

Persze ezt is pont akkor kell, mikor tele a fregoli ruhákkal.

Levettem a hallban a fürdőszoba világításának kapcsolóját, a másik konnektorhoz
ugyanis innen fog menni az áram. Inkább egy lyuk, mint fél méter marás!

Ezek itt nagyon útban vannak. Persze nem csak most, hanem mindig!
Már tényleg nem is tudom, hogy mégis mikorra fogom elbontani az
Uwertura magnót, meg a keverőpultot, meg a mini videomagnót.

Egy krokodilcsipeszes mérőzsinórral elhúztam az útból a konnektort.

Kifúrtam a falat, majd elkezdtem csövet keresni a fiókomban.

Persze cső az nem volt, de találtam kábelköpenyt, ami szintén megteszi.

Jó lesz ez...
Azért később vettem rendes csövet, mert ugye az azért mégiscsak filléres tétel.

Jobbra az a bordó izé egy lábtörlő. Pár százas volt az OBI-ban.
De jó lesz! Nem kell folyton levenni a cipőm, elég letörölni a talpát.
Az összetakarítandó kosz zömét pár napig ez a szőnyegdarabka produkálta.
Valami egészen valószínűtlen mennyiségű bordó pormacskát eregetett ki magából!

Minden vackot bedobálok a szobába, amit szerencsére most épp lehet.

Az ablak tokjáról is pereg a festék.
Ahol pereg, ott segítek neki egy kicsit a vésővel.

Mindenütt csak a kupi. Tulajdonképpen ez az egész project erről szól.

Na ez a sarok is hogy néz már ki?
Ilyenkor úgy érzem, hogy jobb lett volna hagyni a francba az egészet.

Persze előbb utóbb minden elkészül. Innen már csak egy csempe hiányzik.

25 kiló csemperagasztóból mindössze ennyi maradt meg.
Ha nem állok neki a pár ferde csempének, a fele megmaradt volna.
Sebaj! Legalább egyenes a csempe, és a ragasztó tárolásával sem kell bajlódnom.

Hogy ne kelljen sokat foglalkoznom a kajával, sült húst eszem. Veszek egy kiló
karajt, vagy csirkét, amit megsütök jó fűszeresen, aztán kenyér nélkül...

Jó hogy az asszony nem látja, hogy mikre fel nem állok...

Minden csempe fent van a helyén.
Mivel napi egy-két darab sebességgel haladtam, nagyon ment az idő.
No nem mintha el akarnám kapkodni ezt a fürdőszoba felújítós dolgot. Sőt!

Az apróvas feliratú dobozomból fiók lett, ami idővel a pincébe költözött.

Ezek itt EVA-66 tápegységből kiszerelt hűtőborda elemek.
Ezek rögzítik a fürdőszoba ablakba a szúnyogháló keretét.

Süllyesztettem a furatokon.

Majd szívószálból és szigetelőszalagból festőállványt készítettem.

Aztán szülinapja volt a fiamnak, mire fel itt kellett hagynom a munkát.
Utálom az ünnepeket, de ez most jól jött. Minden jól jön ami elvon a fürdőszobától.
Például hazafelé benéztem a KIKA-ba, hátha látok valami szép lámpát a plafonra.
Erre fel belefutottam egy belülről LED-ekkel kivilágított üveg jegesmedvébe,
aki épp csodálkozva bámulja a szomszéd lámpa árcéduláját.

Ugye mondtam, hogy még tudom fokozni a kupit a szobában. Lusta voltam
lemászkálni a pincébe festegetni az ablakokat, meg a hely is több idefent.

Közben persze a majd csak később kellő apróbb alkatrészeket is festegetem.

A félkész dolgok szanaszéjjel hevernek a szobában.

De ez legalább már egyenes.

Ez pedig valami egészen valószínűtlenül fehér.