Ezek a lomok így állomásoztak a sarokban, ahogy ezen a képen látod. Mikor csak kijöttem a szobából, majd a konyha irányába fordultam, mindig szép nagy ívet kellett vennem. Egyre nagyobb ívet! Majd idővel eluntam a dolgot, és belekezdtem a módszeres rombolásba. Az volt a módszerem, hogy lehetőleg azok a nagyok pusztuljanak, amik ráadásul biztos nem kellenek.

   Hú de jó kis orgona! Komolyan gondolkodóba estem, mikor megláttam. Csak toporogtam az utcán és azon lamentáltam, hogy felvegyem-e a földről, vagy sem. Mivel semmilyen hangszeren sem játszom (legfeljebb lamentán), volt némi esélye, hogy ott marad. Végül persze - mint mindig - most is győzött a szerzési vágy.

   A power gombbal lehet bekapcsolni. A play / store a játék és a tároló funkciót váltaná. A játék még csak ment, de hiába is próbálkoztam, nem tárolta el amit klimpíroztam. Az persze lehet, hogy a hangszer zenei érzéke tiltakozott a virtuóz billentyűkezelésem ellen. A demo / select kapcsolóval azt lehet kiválasztani, hogy mi játszunk az orgonán, vagy ő maga. A volume pedig a hangerő, már ha lehet ezt a sipítást hangerőnek nevezni.

   Ezekkel a gombokkal lehet kiválasztani, hogy mit csipogjon a hangszer. A clear gomb bizonyult a leghasznosabbnak, mert ha azt megnyomtam, akkor kuss állásba rakta magát a hangszer.

   A jelen gombok funkcióira nem jöttem rá, igaz nem is fektettem a felderítésükbe különösebb energiát. Lehet, hogy a felirat csak annyit tesz, hogy következmények nélkül megnyomhatjuk őket.

   Ha valami bóvli, akkor azon annyira látszik, hogy az, hogy az már szinte fáj! Nemrég elém került egy gyermekkori emlék szovjet orgona a piacon. Szétszedtem. Persze nem most, hanem még akkor. (mert polifonikussá akartam alakítani, de nem lett belőle semmi) Azt meg kellett volna vennem, hogy lássuk a bóvli és bóvli közti különbséget.

   Nézzük csak meg közelebbről ezt a hangszórót. A hangszóró már eleve nem tölti ki a rendelkezésére álló helyet. Ráadásul nem az egész fekete valami a hangszóró, hanem csak a feketére csavarozott kisebb valami. Tehát kívülről 10 centisnek néz ki, közelebbről szemügyre véve viszont mindössze két centis, vagyis szánalmas.

   Külső adapterről is üzemeltethető, nem csak elemről. Azért néz ki ilyen "túl masszívnak" a tápcsatlakozó, mert a jobb oldala hiányzik. Be sem volt építve. Gondolom nem vitte rá a gyártót a lélek a jelkimenet beépítésére.

   Íme az ellenálláslétra. Minél több ellenálláson keresztül zárjuk rövidre az oszcillátort, annál másabb hangja van. Direkt kerültem a kisebb / nagyobb, és a magasabb / mélyebb szavak használatát. Egyrészt nem mértem bele a gépbe, másrészt nehezemre esne, hogy valamilyennek nevezzem a hangszer hangját.

   Majd elölnézetben. A panel meg tisztára úgy néz ki, mintha kivágták volna egy nagyobb panelből. A nyomtatási minták mennek tovább, túl a horizonton, bele a végtelenbe...

   Ez a néhány alkatrész produkálja a hangot, mikor épp magunk játszunk a hangszeren. Igen, tulajdonképpen hangszer, hiszen hang jön belőle. Olyan amilyen, de azért szól. Ügyes kezekben bármiből szárnyra kap egy dallam, de úgy látszik én nagyon is ügyetlen vagyok.

   A rugózó részeket nyomjuk neki a billentyűkkel az ellenállások műanyag lapra tekert lábainak. Ide kéne egy fotó az orosz játékorgonáról, hogy lássuk a bóvli és bóvli közti különbséget. Az említett orosz hangszerben ugyanis fél kiló vastagon ezüstözött rézből voltak a kontaktusok.

   A képen az látszik, amint épp nagyban lábbal adok hangerőt. Meg az is látszik, hogy reggel nem ágyaztam be, valamint a zoknim kezd elkopni. Ami nem látszik, hogy a kép bal oldaláról induló kábel az apró hangszer hangszórójában végződik.