Canon fényképezőgép
(csak nézett rám a rengeteg szemével)

Ezek a mai technikák nem egy időtálló valamik.
Régen egy fényképezőgép kiszolgált egy embert amíg élt!
A modern dolgok előbb kerülnek a kukába, minthogy tönkremennének.

Ez a fényképezőgép is épp egy ilyen megunt és kidobott termék.
Adtam neki áramot. Ránézésre minden része hiba nélkül működik.

Mennyi újrahasznosítható alkatrész van egy mai fényképezőgépben?
Például ez a zsinór talán még jó lesz valamire...

Az AiAF egy meglehetősen nagyképű dolgot jelent: Artificial Intelligent Auto-Focus
Vagyis mesterséges intelligenciával támogatott automatikus élességállítás. A "zoom"
közelebb hozza a témát, így nem nekünk kell hozzá odamennünk. Mivel az átlag
fotós ritkán fényképez oroszlánt, ez egy elég felesleges funkció. Olyan gépet
akartam, amin legalább tízszeres zoom van. Olcsó volt, hát olyat vettem.
Elmesélhetném, hogy mire használom a zoomot, de hát végül is nem
használom semmire. Akkor ennyit mára a beteljesült vágyakról.

Három voltos elem való bele.
Annyit az egész gép nem ér, hogy vegyek bele egy ilyen elemet!

Ez a zoom gombja. Tekintsük meg mit művel mikor nyomogatom.

Semmi érdekes. Tologatja ki és be az optikát, mint az manapság már megszokott.

Átnézeti kereső. A zöld LED pedig a vaku feltöltöttségét jelzi.

Programválasztó tárcsa. Pedig nem is mosógép!

Mindössze annyi szépséghibája volt, hogy leesett a "szemei" elől a díszburkolat.

Semmi különös, olyan mint bármelyik filmes gép.

A programválasztó gomb hátulnézetből. Arról szól a szétszedtem,
hogy megmutassam a dolgokat az eddig nem látott oldalukról.

A fenti képen látott érintkezők valaha (egy perce még) ide érintkeztek.

A zoom gomb hátulnézetben.

És ami mögötte van. Illetve most már csak volt.

Most aztán már tényleg abba kellene hagynom a csavarok fotózását!

Szegényke...

Kicsit letéptem az arcát.

Milyen nyúzottan néz ki...

Mindenfelé tele van a doboz mindenfélével.

A vakut, illetve az őt töltő elektronikát legalább felismerem.

Olyan mint a játéktankom.

Némiképp ebben az állapotban is emlékeztet a játéktankomra. Az említett játékot
Apukám hozta a Szovjetunióból. Ez egy olyan tank volt, hogy modell. Vagyis
apró darabokban volt a dobozban. De mindene ám! Nekem kellett
összerakni a fogaskerék áttételt is, meg a távirányítót is!

Megvan! A vizipók homlokán láttam ilyet.

A kép címe: Valami
Hát... Valami biztosan van a képen, de hogy ezt honnan kell nézni?
(a zöld LED vezet el a megoldáshoz)

Ez itt a vaku. De ezt az előbb egyszer már felismertem.

Flexibilis panelra szerelt alkatrészek.

Törpemotor. Ha volna törpém, akkor most már lenne min motorozzon.

Bár fényképezőgép, de pusztán ettől még nem igazán fotogén a téma.

Ez a kis tekercs mozgatta el a lencsevédőt az optika elől.

Ez egyszerűen nem akarja, hogy hozzáférjek a belsejéhez.
Márpedig én akarom! Akarom mondani, akkor harapom.

A kép címe: Fúj
Tulajdonképpen jó nevet adtam neki.

Mennyi fogaskerék van benne, pedig nem is óra...

A képen egy úgynevezett több bekezdésű menetes valami látszik.
Ezt forgatva jött ment az optika ki s be a dobozból. De ez már múlt idő...

Kivettem a helyéről az optikát.

Mint a képen látható romokból következtetni lehet,
ez egyáltalán nem volt egyszerű művelet!

Még egy motor.

Szedjem szét?

No persze nem volt igazi a kérdés.

Picike elektromágnes.

Hatalmas rendetlenség. Mikor azt hiszem, hogy végre elpusztítottam valamit (ami
jelen esetben az összes felesleges fényképezőgépet jelentené), olyankor találok
a polcon belőlük még. Találtam például egy másik kamumatikot, valamint egy
HP digitális masinát is. Miután már ezeket is mind szétszedtem, azt mondtam
magamnak: Soha többet nem vásárolok fényképezőgépet a szétszedtembe!
Csakhogy azóta már megint van egy Chinon Handyzoom nevű a polcon.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.