Hogy most ennyire jó a helyzet az asztalom pultjára helyezett munkalapon, az azért csalóka, mert ez csak azért van, mert most épp nagyban azt játszom, hogy a farigcsálós cikkek között kihagyott rengeteg rést töltöm fel, természetesen azoknál sokkal később megírt cikkekkel.
   Míg a háttérben a csiszolómalom 1.0 elnevezésű projekt alkatrészei látszanak, addig az amúgy átlátszó doboz mögül kikandikáló fehér rácsos valami egy már fűtőbetét nélküli hajszárító vége, amiből egy olyan apró kiegészítő fog készülni, ami fűrészelés közben elfújja a fűrészgép pengéje által termelt port. Már ha élek addig, hogy a rengeteg, természetesen még csak tervszinten létező ötletem közül még ezt is megvalósítsam.
   Mikor belegondolok, hogy még mennyi mindennel vagyok magamnak adós, mire fel kissé elszomorodok, olyankor azzal szoktam magam jobb kedvre deríteni, hogy megtekintem azt a rettenetes tömeget, amivel már elkészültem. Ezt úgy kell érteni, hogy bár ez itt alapvetően a szétszedtem projekt, de attól még - a rontópál imidzsemet kissé ellensúlyozandó - valami eszement mennyiségű építési projektet is sikerült összehoznom.
   Szétszedni valamit persze sokkal könnyebb, mint megtervezni, pláne meg is építeni, mire fel részemről igenis szép eredménynek tartom, hogy a szétszedések között mára már mintegy 10 százaléknyi építésről szóló projekt is található.

   Ez a mai viszont biztosan nem olyan lesz, hiszen ezt az útszéli kosárban talált, amúgy Nokia telefonhoz való autós kihangosítót apróra szétcsapom. Már csak azért is, mert egyrészt nem passzol a telefonomhoz, másrészt nincs is autóm.

   A külsejével egy kissé ugyan sikerült megakasztania, de mivel épp olyan állapotban voltam, hogy semmit sem sikerült beleálmodnom, viszonylag gyorsan lemondtam róla.
   Egy külső szemlélő számára (mármint ha épp nézett volna valaki) ez persze olybá tűnt volna, mintha álmatagon bámulnék a különös formájú bigyóra, ami persze tulajdonképpen így is volt.

   Épp mint ahogy azt is megnéztem, hogy ez a csatlakozó tényleg nem passzol az amúgy Nokia telefonomhoz. Azt viszont nem néztem meg, hogy ahhoz másikhoz stimmel-e, amit abból a kosárból hoztam el, amiből ez a kihangosító is származik. Ezt majd mindjárt pótolom, mert amúgy is le kell mennem a pincébe, felhozni az ott erre már nagyon váró, utolsóként lent maradt virágládát. Mint az néhány perc múlva kiderült, a pincében őrizgetett telefonon sincs ehhez passzoló aljzat.

   Amiből már csak azért is jó, hogy mindjárt két készlettel is rendelkezem, mert a bal oldali sorozatból egyik sem passzolt a csavarokhoz. Ez gondolom azért lehet, mert nemcsak metrikus, de angolszász méretezésű csavarfejek is vannak.

   Hogy a hangszóró mágnesén némi rozsda is látható, az ugyan nem valami jó jel, annak tükrében azonban nincs rajta mit csodálkozni, hogy mikor ezt a kihangosítót egy útszéli kosárban megtaláltam, akkor már napok óta csepergett rá az eső.

   Mire fel azonnal menthetetlenül, pontosabban szólva oldhatatlanul beléjük akadtam, mely problémát végül a műanyag burkolat meglehetősen apróra történő trancsírozásával próbáltam meg eliminálni.

   Végül persze (már csak a hatalmas rutinom okán is) én kerekedtem felül, de azt kell mondjam, hogy ez bizony egy kiegyenlített küzdelem volt. Mármint rombolás közben a jobbra látható idomból undokul kiálló pöckök - amolyan ellenlépésként - hatalmasakat szúrtak a tenyerembe.

   A hangszóró alatt egy apró panel húzódott meg, ami az előbbi rombolást látva valószínűleg igencsak retteghetett, hogy ellene is valami komoly galádságot fogok elkövetni.

   Ezt a panelt méretileg úgy kell nézni, hogy már maga az electret mikrofon kapszulája is sokkal kisebb a szokásosnál. Vagyis erről a panelről sem fogom leszedegetni az alkatrészeket.

   Hogy az adathiány akadályozni fogja az újrahasznosítást, az mint állítás azért valószínűtlen, mert a fiók bal felső sarkában található hangszórókat a felirataik ellenére is hagyom porosodni.

   Bár volt egy olyan kósza gondolatom, hogy lemérem a hajszárító motorjának energiaigényét, ez azonban ugyanúgy nem lett kivitelezve, mint ahogy a Kínából érkezett digitális erősítőmodulok kipróbálása sem, pedig utóbbi amúgy nagyon is érdekelt.

   Mivel nyitni is azzal nyitottam, hogy még mennyi tervem van, így zárásképp is megemlítenék közülük néhányat. Míg a papírdobozban egy tápegység modul van, addig mögötte egy mindent mérő alkatrészmérő, valamint egy másik is, amiket azért nem merek használni, mert még nincsenek bedobozolva.
   Na most ahhoz, hogy neki merjek állni dobozokat készíteni, még annyi ehhez szükséges szerszámot kell összebarkácsolnom, hogy nem is tudom, megérem-e valaha egyáltalán, hogy az apróbb műszereimnek saját dobozuk lesz...