Csíptetős IKEA lámpa
(kicserélem a csipeszét)

 

Ez a lámpa nem azért lesz szétkapva, mintha bármi érdekességet látnék benne,
hanem azért, mert elém tette a párom, mondván ugyan javítsam már meg.

 

 

Ez a két rugó - így a lámpától különállva - nem egy jó ómen.

 

 

Ekkor még biztos voltam benne, hogy igen rövid időn belül lesz
egy újabb, szép hosszú, valamint kapcsolós hálózati zsinórom.

 

 

   Mert ugye a lámpával átellenes végről letört csipeszt csak fémből lennék képes olyan stabilra újragyártani, hogy az ne törjön el. Fémből meg az gyártson csipeszt, akinek két anyja van!

 

 

   Erre fel ha műanyagból is, de találtam egy kitűnő példányt a virágállványra csíptetve. Ez amúgy azért van itt, mert ezzel szoktam a balkon korlátjára nyaranta kitett nagyobb dolgokat (például pléd) elrepülés ellen biztosítani.

 

 

   Amúgy valaha ez is a csipesz egy lámpán teljesített szolgálatot, csak idővel a hozzá tartozó lámpafejet átszereltem egy talpas lámpára, ami most valahol a pince mélyén hever. Mivel ez a csipesz egy úgymond KGST piaci lámpáról származik, vagyis nem finom termék, ezért durván vastag műanyagból van, így valószínűleg ebben az életemben már nem fog elrepedni.

 

 

Nem úgy mint ez az IKEA által kissé (?) alulméretezett változat,
amit hamarost le fogok cserélni az előző képen láthatóra.

 

 

   Mivel a kapcsoló ragasztott, vagyis nem tudom megbontani (amúgy persze tudnám, csak nem szeretném szétbarmolni), így a hálózati kábelt a lámpafej irányából kell kiszabadítanom.

 

 

   Már eleve onnan indultam, hogy bár a csipesz fele már letörött, de attól még nem fértem oda rendesen ahhoz a hatalmas anyához. Mondjuk mivel a lámpa ezen része már nem kell, később akár ketté is vághatom.

 

 

A lámpa elleni támadásom ebből az irányból
pláne esélytelen, ez a része ugyanis préselt.

 

 

 

   Innen viszont csak azt a négy beakadó pöcköt kellene kiakasztanom, s máris közelebb kerülnék a foglalathoz. Mivel azt teljesen esélytelennek tartottam, hogy ehhez a művelethez egy megfelelő átmérőjű csövet találjak (mármint olyat, amivel a négy köröm egy egyszerű rátolás által egyszerre összehúzható), megmaradtam a szokásos egyenkénti feszegetésnél, melynek nyomai jobbra és balra már láthatók is, az eredményük azonban még nem.

 

 

   Mármint az lett az eredmény (megjegyzem őszinte sajnálatomra), hogy a négyből két fül letörött, mégpedig valószínűtlenül könnyen, amit szerintem az okozott, hogy a lámpába tekert izzó hőjétől a műanyag elöregedett.

 

 

Erre mondhatni mérget vennék, mert a foglalat széttekerésekor annak
pereme éppen úgy morzsolódott szét, mint a hall átépített csillárjáé.

 

 

Mondjuk ami részek letörtek róla, azoknak nem feltétlenül kell ott lenniük.
Vagyis a lámpát - bár már két helyen is eltörtem - még nem tettem tönkre.

 

 

Így, hogy már sem a csipesz másik fele nem volt ott, sem a kábel
tehermentesítője, sem maga a kábel, már simán lejött az anya.

 

 

Mármint egy laposfogóval tekerve. Ez gondolom azért történhetett,
mert az anyának durván beijesztettem ezzel a krova készlettel.

 

 

A csipesz az előbb még egyben látott felét mindössze próbából vágtam ketté, ami,
fogalmazzunk finoman úgy, hogy sem lelki, sem testi erőfeszítésembe nem került.

 

 

   Most tartok úgy nagyjából félúton. Mármint a szétszedéssel már megvagyok. Most jön az, hogy felfúrom a lyukat az új (amúgy persze régi) csipeszben, majd amit eddig lebontottam, ugyanabban a sorrendben visszaépítem.

 

 

Nemcsak találtam 13-as csigafúrót, de még áram is volt
annyi a gép akkujában, hogy az anyagon átvigye.

 

 

A fúrás előtt szerencsére nem felejtettem el az annak
útban lévő rugót egy kissé odébb akasztani.

 

 

Mikor itt tartottam, akkor még azt hittem, hogy jól haladok.

 

 

   Mire a csipesz másik felét - természetesen a rettenet erős rugó összenyomása közben - ráugrattam a mindkét oldalra kilógó stiftre, ha csak képzeletben is, de simán összetegeződtem a konstruktőr anyukájával.

 

 

   Majd amit eddig összeszereltem, azt újra szétszedtem, ugyanis a munka hevében lemaradt a kábelről a bal szélen már látható tehermentesítő, minek következtében anyám hülye fiának irányában is sikerült néhány keresetlen szót eleresztenem.

 

 

   Miután rájöttem, hogy a tehermentesítő az összeszerelt csipesz miatt szó szerint betekerhetetlen, a csipeszt harmadikra már egészen rutinosan szereltem szét, majd immáron, hogy már mindenkit jól leszidtam, különösebb morgás nélkül össze.

 

 

Amennyiben a párom a lámpát nem a fejénél fogva fogja állítgatni (mert azt ugye
már nem négy, hanem csak két pöcök tartja), most már míg csak élünk kitart!

 

 

A törött csipesz a kukában végezte.

 

 

   Ezeket az apróságokat viszont betettem az előszobában lógó melóskabátom zsebébe, mondván a pincében már mind a kezes csavaroknak, mind a rugóknak, és még a gumibigyóknak is van saját dobozuk. Utóbbiaknak ráadásul kettő is, szóval biztosan lesz őket hova eltennem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.