Swatch karóra
(elemes)

Ezt a karórát egy AKAI kazettás magnóval együtt kaptam,
pontosabban szólva fogadtam be, direkt szétszedésre.

 

 

Az óra szíja nem a szokásos rugós végű stifttel, hanem egy,
amúgy persze két oldalra kitolható tengellyel lett rögzítve.

 

 

A szíja jó lesz a biciklihez, mint automatikus tengelypucoló.

 

 

   Amennyiben esetleg mégsem, mert az óra valami csoda folytán túlélné, hogy ügyetlenül belepiszkálok, amire valljuk be, hogy nem sok esélye van, akkor legyen a szíj tiszta alapon, betettem egy bögre mosószeres vízbe, mire fel a bőr azonnal csúf sárga levet engedett.

 

 

Már csak azért is szétszedem, mert nem kék a
számlapja, nekem ugyanis az a szín tetszik.

 

 

A hatalmas kerek fedél alatt természetesen egy gombelem található.

 

 

Az óra márkája Swatch, miközben Svájcban készült.

 

 

   A tok hátulján nemcsak lefényképezni volt nehéz a feliratokat (ami amúgy nem is sikerült), de már eleve elolvasni is, mert az átlátszó felületbe sajtolt betűk nem igazán barátai a szemnek.

 

 

   A RENATA feliratot bámulva, az a nyilvánvaló kérdés merült fel bennem, hogy mégis ki nevez el elemet a barátnőjéről. Ez amúgy egy úgynevezett ezüstoxid gombelem.

 

 

Ez pedig az elemtartó fedelének vízállóságát biztosító belső gumiborítás.

 

 

Az elemben mára már annyira kevés a feszültség, hogy az nem képes
működtetni az órát, amin persze némi töltéssel lehet segíteni.

 

 

   Ez még ugyanaz az elem, csak úgy fél perc erejéig ráfogtam a labortápba dugott műszerzsinórok krokodilcsipeszeire. Na most attól, hogy működőképesnek tűnik (a normális érték közelébe emelkedett a feszültsége), attól az elem még nem tölthető fel úgy, mint ahogy egy akkumulátor, mégpedig azért nem, mert míg az akkut úgy tervezték, hogy oda-vissza többször is képes legyen benne megtörténni az energiatároláshoz szükséges kémiai reakció, addig az elemet nem. Vagyis az elemre hiába adunk feszültséget, abban csak egészen csekély mértékben képes visszafelé lejátszódni az energia tárolásához szükséges kémiai reakció.

 

 

Hiába mutatsz jól, ha már eleve azért hoztalak el, hogy beléd nézhessek.
(szólt oda a szerző az amúgy csinos karórának, nem igazán bíztatón)

 

 

Az elem helyén semmi nyoma sincs az óratok megbonthatóságának.

 

 

Gondoltam a szélén az a vékony vonal talán egy ragasztás nyoma lehet.

 

 

De hiába volt minden farigcsálás, az bizony
csak a fröccsszerszám két felének nyoma.

 

 

Az óratok végül úgy nyílt ki, hogy kifeszegettem a helyéről az üveget.

 

 

Miután lehúztam a helyükről a mutatókat, a számlap is leesett. Vagyis a számlapot
az egyszerűség jegyében az óraüveg, amúgy persze plexi fogta oda a helyére.

 

 

Juj de szép vagy! Szólt oda a szerző vészt jóslón az órának.

 

 

És már vette is ki a helyéről a naptár számait tartalmazó gyűrűt.

 

 

   A beállító gomb tengelyének azért van három állása, mert az egyik ugye a bent, mikor nem csinál a gomb semmit, a másik a középen, mikor az időt állítja, míg teljesen kihúzva a naptárat lehet vele körbepörgetni. Utóbbi kettő mondjuk lehet, hogy a leírásomhoz képest épp fordítva van, amire nem csoda, hogy nem emlékszem, merthogy ezeket a lehetőségeket csak egyszer próbáltam ki.

 

 

Mire észbe kaptam (ami amúgy persze nem történt meg) már ki is hullott az
óra java, ami a jobb alsó elektromágnes kivételével a szokásos mechanika.

 

 

Ez pedig az elektromágnest vezérlő elektronika.

 

 

Ami ugyanúgy melegen elnyomott műanyag pöckökkel volt
a házban rögzítve, mint ahogy az összes többi alkatrész is.

 

 

Mire észbe kaptam, hogy az osztó IC is újrahasznosítható, az már rég
a szemetesben volt, így végül csak ezt a miniatűr kvarcot tettem el.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.