BENQ monitor

A fiam tud vakon gépelni. Persze én is tudok, csak én azért,
mert én már akkor sem látom a gombokat, ha odanézek.

De ha a gyereknek nem kell néznie a gépeléshez sem a billentyűzetet,
sem a monitort, akkor vajon minek hozta át az utóbbit javítani?

Ez a BENQ az én régi levetett monitorom. Hiába van helyette kétszer akkora,
hiába van nagyobbra véve a betűméret, sajnos már akkor sem látom...
Az az igazság, hogy jobban örülnék a kisebb monitornak, no meg
a hozzátartozó kisebb dioptriának, mint a 24 colos dögnek...

A power LED csak villog, nem tud bekapcsolni. A kijelzőn egy pillanatra
megjelenik a "no signal" felirat, aztán megint és megint. Majd a monitor agya
(legalább már tudom ki az ész a családban) megérzi, hogy ez így nem jó, akkor letilt.

A balra látható kisebb panel a videó rész, jobbra a nagyobb a tápegység.
Vagyis nem változott semmi, hiszen ez múltkor is éppen ugyanígy volt.

Mindeközben a monitor többi részei az ágyra dobva hevernek, kényszerítvén
a szerzőt a mielőbbi javításra. Vagyis ezt a feladatot nem lehet halogatni.

Mint az a kép alapján teljesen egyértelmű, újabb két elkó adta meg magát a tápegységben. Márpedig meleget nem tűrő alkatrészt melegedő alkatrész mellé tenni (háttérben egy tranzisztor hűtőbordával) az kérem beépített (szándékosan korlátozott) élettartam.

Kijött belőle a trutyi, pont mint a gyerek alaplapjának szinte összes kondenzátorából.
Amúgy ahogy ezt a kondit elnézem, én is pont így szoktam beszarni, csak
nekem nem a felső, hanem az alsó végem szokott barna lenni.

Végre találtam egy olyan látószöget, melyből látszik a kondenzátor végének púpossága. Ezt csak azért írom, mert igencsak sokszor nem az van a képen, mint amit mutatni szerettem volna.

A kondenzátorok bevoltak ragasztva valami gumiszerű fehér trutyival.
Ennek nem látom különösebb értelmét, mert nincs ezeknek
akkora tömegük, hogy kitépjék magukat a panelből.
Megmértem a kondikat, 1.000 helyett már
csak 500 mikrofarád a kapacitásuk.
Ez mondjuk nem egy akkora
eltérés, de úgy látszik
ennyi is elég.

A második képen látható IKEA eredetű dobozokból azért vásároltam be, hogy alkalomadtán legyen mibe szétválogatnom a bontott alkatrészeket, melyek persze még mind a mai napig nincsenek szétválogatva. Ez egyrészt komoly hátrány, mert így turkálhatok a mindenfélék között, másrészt viszont előny is, mert ha megtörtént volna a válogatás, akkor most battyoghatnék le a pincébe az elkós dobozomhoz cseredarabokat turkálni.

Nem volt a dobozaimban azonos típus. Sajnos csak majd kétszer akkora méretű
kondenzátorokat találtam. Persze lehet, hogy ez nem is sajnos, hanem így a jó.
Egyrészt (habár csak fektetve) a nagyok is befértek, másrészt ezek majd nem
fortyognak annyira, tovább bírják a strapát, később lesz a harmadik menet.

A háta és néhány csavar kihagyásával félig összeraktam a monitort, hogy lássam az eredményt. Teljes lett a siker! Már stabilan ki tudja írni a monitor a képernyőre, hogy nincs jel. Persze ebből a képen nem sok látszik, de ez engem most nem igazán zavar, hiszen együtt örülhetek a pénztárcámmal annak, hogy nem kell a gyereknek egy másik monitort vennem. Azért alapjaiban véve jó kis monitor ez, hiszen ismét csak a tápban voltak hibásak az elkók. Vagyis sose legyen ennél nagyobb baja!

Rádugtuk a fiam itteni gépére próbaképp, mert az én gépemnek nem igazán lehet hozzáférni a csatlakozóihoz, mert azok annyira az asztal mögött vannak. Ez kérem (mármint a monitor képe) éppen olyan, mint amilyen újkorában volt!

Viheti haza a gyerek, én meg (lásd az üres dobozokat)
állhatok neki alkatrészeket szemecskézni.

Az asszony mindeközben gyöngyökből és drótból fát fon.
Ez is van egy olyan hobby, mint amilyen a pákázás.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.