Ezen a képen annyira nem látszik a mai boncalany, hogy tulajdonképpen éppen ezt mutatom vele. Mármint a nem látszást. Amúgy én sem vettem észre, s mikor óvatlanul lekaptam a fehér papírokat az Epson szkenner tetejéről, jött velük a még valamikor hetekkel ezelőtt elbontott Hi-Fi sztereó videó kezelőpanelja is.

   Ha nem dobtam ki így egyben, pláne valamiért elbújt, és még meg is ijesztett, akkor szerintem ez egyértelmű felhívás keringőre. Mármint ez a valami, ez kérlek egyenesen akarja, hogy szétszedjem! Rajtam meg ugye nem múlik. Illetve éppen, hogy de, mert ugye nekem ez a hobbim.

   Míg a balra látható szalagkábel az elektronikában végződött, addig a jobbra látható fogaskerék a mechanikában. Ami a fogaskerék mögött van, az az apró műszaki megoldás szolgált a most bemutatásra kerülő ajtó lassítására. Bár nem hinném, hogy a jövőben szükségem lesz rá, de attól még el fogom tenni. Már ha hajlandó lesz onnan egyben lejönni.

   Milyen kár, hogy mint annyi más csodával, úgy ezzel a szépséggel sem tudok mit kezdeni... Ötleteim persze vannak rá, de attól még közel nulla a valószínűsége, hogy megépítenék valamelyik magnómhoz egy távirányítót. Erre már csak azért sincs esély, mert még azt a távirányítót sem drótoztam össze az AKAI GX-630-as magnóval, ami már eleve van.

   Mivel a finom erőszaknak nem engedett, bevetettem a műanyag alkatrészek ellen a csípőfogót, mely szerszámom varázsának ezek a gyengécske részek persze nem tudtak ellenállni.

   Amit végül itt, a legkisebb kapcsolókat tartalmazó dobozomban helyeztem el. Amúgy ezen doboz tartalmát is készülök bemutatni, csak eddig valamiért még soha nem mertem nekiállni a feladatnak. Valószínűleg azért nem, mert ahhoz előbb még újra kellene válogatnom az összes többi kapcsolós dobozt is, amiből jelenleg nemcsak idefent a lakásban van kettő (egy kicsi meg egy nagy), hanem odalent a pincében is, ahol ugye most épp akkora a kupi, hogy nemhogy válogatni, de egy méretes dobozt már eleve elővenni sincs hova!