Epson szkenner
(fene se akarta szétszedni)

   Gondoltam valami apróbb lépéssel csökkentem a rumlit, amire végül is az vett rá, hogy a minapi rendezkedésem folyományaként ismét elvesztettem a telefon melletti helyet.

 

 

Hogy miért áztatta le öcsém az üvegekről és a dobozokról a címkéket?
Nem mindegy? Én meg mindent szétszedek...

 

 

Gondoltam beszkennelem a címkéket, majd összedobok egy retro címke weblapot.

 

 

Meglehet, hogy én is rosszul álltam hozzá, de engem nagyon tud dühíteni,
mikor munka közben adja fel egy szerszám, ami jelen esetben a szkenner.

 

 

Szétszedés szempontjából nem különösebben érdekes, hiszen szinte üres a doboz.
Ellenben működés szempontjából? Csinált ez mindent, mindenféle
variációban, csak persze működni, na azt nem akart.

 

 

   Gondoltam mi van, ha az USB port makkant meg, én meg a szkennert akarom megjavítani. Fél órát keringtem, mire végül a fáspincében (hol másutt) találtam egy másik kábelt. Nincs szerencsém, mert nem a kábel, és még csak nem is a PC USB portja a hibás. Az derült ki, hogy a szkenner agyilag beteg, mire fel egy azonnali agyműtét szükségességét diagnosztizáltam.

 

 

Ez kérem a szkenner agya.
Neki legalább van...

 

 

Viharfelhők gyülekeznek az égen, a szkennert a polcra visszatettem szépen.

 

 

Levegyem és álljak neki megjavítani? Vagy vegyek egy másikat?
Fogyasztói társadalom van, de még nem szoktam meg teljesen.

 

 

   Ahhoz képest, hogy nem történt semmi, csak állt a polcon néhány napot, most már világít benne a fénycső. Mikor már épp kezdtem örülni, hogy elindult, akkor mindjárt kiderült, hogy mégsem. Megfenem a csavarhúzóim, aztán hajrá!

 

 

Néha rájön a dilihopp, kitolja a kocsit középre, vagy mint a képen is, átvált
pirosra a gombok közötti, amúgy eddig még mindig zölden világító LED.

 

 

 

Most pirosan villog a LED. Eddig ilyet még nem csinált.
Persze eddig mindig működött.

 

 

Forrasztási hiba, vagy kiszáradt elkó legyen
a baj, mert mást úgysem tudok orvosolni.

 

 

A szkennert - a csavarokon felül - több ilyen pöcök is összetartja.

 

 

Persze a pöcök nem tart örökké. Pláne nem, ha botorul erőltetem.

 

 

   Oszcilloszkóp. Jaj! De mindenképp elő kellett vennem, mert ezzel a műszerrel könnyedén felderíthető egy kiszáradt elkó. Az egyenes vonal még nem a hosszú sípszó, mint az intenzív osztályon.

 

 

Ránézésre nincs baja, de szép is volna, ha ketté lenne benne törve a panel.

 

 

A gyári (asztalba befűzött) USB kábel richtig nem ér oda!

 

 

Kompozíció oszcilloszkópra, multiméterre, szkennerre és drótokra.
Nálam mindig ilyen a csendélet. Kivéve persze, ha valamiért épp üvöltök.

 

 

Hiába méregetek, mert sehol semmi hiba.

 

 

   Miközben rá van dugva a kártya a PC-re, időnként beszól, hogy nem lehet felismerni, de néha azért elkapja. Persze a szkennelésre kiadott utasításra ilyenkor sem reagál. A motorvezérlő működik, mert néha elindul az olvasófej a szánon, és undokul kilökdösi a szkenner belsejébe pakolt szerszámaimat.

 

 

Órajel is van benne.

 

 

Az a kvarc, amit a kép jobb alsó sarkában látunk.
Mit ne mondjak, utálom ezt a miniatűr világot.

 

 

   Ha egyszer ekkora az ujjam, és akkorkák az alkatrészek, akkor ez már nem biztosan nekem való. Persze manapság már nem is emberkéz, hanem gépek ültetik be a paneleket.

 

 

Jobbra egy (illetve két) csatlakozó szalagkábelhez, balra egy optokapu.
Az optokapun nem mérhető semmiféle feszültség. Két egymásra
rakott szemüveggel vizslatom a panelt, de teljesen hiába.

 

 

Illetve nem teljesen hiába, mert szívós munkával sikerült kilőnöm a biztosítékot.
A biztosíték a tápcsatlakozó aljzat hátsó lába mögötti alkatrész.
Arról van szó, ami pont a kép közepén van.

 

 

Nehéz piszkálni a tűhegyű Wellerrel, mert a "hatalmas"
pákahegy eltakarja magát az alkatrészt.

 

 

A bonctűm hegyéhez képest is mini.
Még ha lenne másik, akkor sem tudnám helyette beforrasztani.

 

 

Viszont a patkolás azért még megy.

 

 

Sajnos nem voltam elég gyors, ezért nem sikerült videóra vennem,
amint a fotón látható alkatrészből épp kijön a működtető füst.

 

 

Ahhoz képest, hogy kiégett belőle egy tranyó, több
a működésre utaló jel, mint amiket eddig mutatott.

 

 

 

Sajnos csak úgy csinál mintha működne, de persze nem...

 

 

Azért jó dolog ez a fogyasztói társadalom. Nekem még tetszene is, csak a pénztárcám
aki erősen tiltakozik. Ráadásul neten keresztül kellett megrendelni, amit valamiért
utálok. Addig túrtam az Internetet, míg kiderült, hogy a szomszéd háztömbben
van az iPOD Internetes bolt átadópontja. Öt percet se sétálhat az ember...

 

 

   Először azt hittem, hogy véletlenül került két CD a dobozba, aztán elolvastam rajtuk a feliratot. Tudom, hogy ez manapság nem szokás, szégyellem is kicsit magam miatta. Gondoltam szerzek egy jó pontot, ezért a leírást ki sem vettem a nejlontasakból.

 

 

Pont úgy néz ki, mint a régi, csak ez fekete. A drivere nem jó hozzá, legalábbis
az új nem indult a régi programmal. A tápok viszont egyformának tűnnek.
Legalább lesz tartalék. No nem mintha rosszul állnék dugasztápból...

 

 

Beszkenneltem vele a driver CD-t. Tudom tudom... Nem így kell lemezt másolni...
Először megijedtem, mert teljesen automatán állította be a méretet.
Én nagyon nem szeretem az ilyen automata izéket...

 

 

   Szerencsére csak annyi történt, hogy elfelejtettem profi módba váltani a kezelőfelületet. A fekete sáv amúgy attól lett a képen, hogy szkennelés közben megkukkantottam a LED-es világítást. A régi fénycsöves volt, ami persze nem számít, ha egyszer nem a cső égett ki benne.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.