A mai nap úgy kezdődött, hogy megígértem magamnak, hogy ma aztán már tényleg szétszedek valamit, ugyanis az utóbbi napokat leginkább átlustálkodtam. Mivel kedvem az nem nagyon volt, ezért azt gondoltam ki, hogy valami egészen egyszerű dolgot fogok szétszedni. Ekkor persze még nem tudtam, hogy a képen látható RCA - BNC átalakító lesz az alany.

   Ez itt egy csengető tápegység, ami úgy került elő (az irányába indított felkutató expedíciómat nem számolva), hogy sikerült valakinek elajándékoznom. 12 voltról járatva, 60 voltos kimeneti feszültséget produkál, ami bőven elég egy váltóáramú csengő megszólaltatásához. A meglehetős hülyeséget mutató frekvenciamérő (lásd 194 hertz) viszont még nem elég hozzá, hogy nekiálljak végre kipofozni. Mármint megépíteni hozzá egy normális bemeneti fokozatot. Amint ez a tény eszembe jutott (mármint a bemeneti fokozat hiánya), akkor egyben az is, hogy az már elkészült, csak ugye nem ebbe a műszerbe került beépítésre.
   Mikor átdugtam az amúgy jó szoros RCA dugót az RCA - BNC átalakítóba, majd kisvártatva kihúztam (mert a másik műszernek merevre beállt a trigger potmétere), akkor szétesett.

   Mármint az átalakító erre a négy darabra, mely történésnek azonnal sikerült eldöntenie a "vajon mit szedek ma szét" kérdést. Illetve ez nem ennyire egyszerű, mert ezt ugye most már csak össze kéne raknom. Már úgy értem, hogy inkább össze kéne raknom, mint amennyire kidobnom.

   Ezt úgy tudom (illetve kell) összerakni, hogy így ahogy látod, megnyomom rajta valamivel az alátétet. A valami értelemszerűen egy csődarab kell legyen, míg a nyomószerszám lehet satu, franciakulcs, vagy épp egy asztalos szorító.

   Mivel azt a fiókomat, amire az van írva, hogy "kerek dolgok", na azt már rég levittem a pincébe, pláne azóta alaposan el is barikádoztam, így most nincs honnan előtúrnom egy a feladatra alkalmas csődarabot.

   Na ilyenkor szoktam kihúzni a középső asztalfiókot, ami az igencsak vegyes tartalmával már annyiszor kisegített a bajból, hogy arról akár napokig tudnék mesélni. Már ha még emlékeznék a sok kis apró történetre...

   Így azonban már igen. Ez az összeállítás persze még csak arra jó, hogy elérjen az összenyomáshoz kiválasztott satupofák ereje az alátétig. Hogy össze is feszüljenek a dolgok (mármint mechanikailag illeszkedjenek), ahhoz kell egy kisebb alátét, majd arra egy nagyobb.

   Mégpedig az, hogy a műszerre való visszacsavarintáskor a nemcsak befelé, de kifelé is türemkedő anyag lehozott valamennyit a bőrömből, mely problémát némi reszelőzéssel orvosoltam.

   Hogy a kijelzők előtti plexi félrecsúszott, az még csak hagyján, de a beszorult trigger potméter annyira kiszerelhetetlen a bemeneti fokozatból, hogy nem is tudom, mégis mivel fogom magamat rávenni az onnan történő kiszerelésére. Arról pedig pláne nem tudok nyilatkozni, hogy a műszer előlapja mikor lesz lefényezve...