Mármint akkor, mikor egy töltőceruzát keresve az egész doboz tartalmát átrakosgattam a balra látható fiókba, majd miután végeztem a feladattal, az összes írószerszámot vissza.
   Bár szeretek válogatni, és persze gyorsan is tudok, de ez most nagyon lassan ment, mert rengeteg tollhoz fűz mindenféle régi emlék. Ezeket most inkább nem állok neki tollanként felsorolni, mert az aztán tényleg egy mérhetetlenül hosszú cikket eredményezne.

   Illetve nem magától akad meg, hanem a képen látható mechanikai elem akasztja meg. Ahhoz, hogy ehhez hozzáférjünk, előbb persze le kell tekerni a toll végéről a kupakot, majd ki kell húzni a tollból az akasztóját, aztán már jön is szét az egész.

   A mindenféle alkatrészeket belül az a szürke műanyag henger kapcsolja össze. Itt kívánnám megjegyezni, hogy eddig ilyen tollat még csak szétszednem sikerült, összeraknom azonban még soha! Gondoltam épp itt van rá a nagyszerű alkalom.

   Az ÉLGÉP felirat még véletlenül sem azt jelenti, hogy ott készült a toll, hanem az csak egy márkanév. Mármint nem a tollé, hanem az élelmiszeripari gépgyáré, aminek ez a toll egy márkajelzéssel ellátott reklámcélú ajándéka volt.
   Ilyen cégneves reklámcélú holmikból már a szocializmusban is rengeteg létezett, legfeljebb nem látta őket az ember. Ezt onnan tudom, hogy mint telefonszerelőnek a mindenféle cégek adtak amolyan újévi ajándékokat a reprezentációs keretből. Ezt mondjuk (mármint az ajándékozást) nem én intéztem, hanem a mindenkit ismerő akkori főnököm, név szerint Bikki Jancsi bácsi. Januárban mondhatni tobzódtunk a mindenféle tollakban és naptárakban!
   Egyszer, már valamikor jóval később, mikor épp egy saját részegységünket segítettem ki (mert oktalanul kikapcsolták a telefonközpontjukat, aztán nem értették, hogy miért lett hirtelen akkora csend), mondhatni saját magunktól is kaptam egy rakat, addig még sosem látott reprezentációs ajándékot. Ezekből mára már nem tudok mutatni, mert egyből elosztogattam őket a kolléganőknek.

   Ez a toll - a másikkal ellentétben - úgy működik, hogy a kiválasztott színű tollbetét előkerüléséhez nemcsak letolni kell a gombot, hanem az ott történő maradásához egy kicsit meg is kell tolni oldalra.

   Ezekkel a tollakkal az a baj, hogy mindben egyedi tollbetétek vannak. No nem mintha manapság szokás lenne betétet cserélni egy amúgy eldobhatónak készített műanyag tollban...

   Mivel ezt a tollat nem is oly rég vettem a piacon (talán még 10 éves sem lehet), ennek még fognak a betétei. A fekete mondjuk már nem, de a többit még sikerült szóra, akarom mondani színre bírnom.

   Természetesen ha csak ennyire is, de ebbe is belenézünk. Amúgy próbáltam szétszedni ennél jobban is, de nem engedte magát, mert a fekete menetes rész a fehérbe valószínűleg ragasztva van.

   Bár volt egy olyan sejtésem, hogy a tollvégi kupakot itt is a keresztben beletolt (lásd jobbra) akasztó tartja a helyén, ezt azonban annyira masszívan tette, hogy nem tudtam onnan kipiszkálni.

   Ezeket most (vagy majd valamikor máskor) úgy visszaviszem a pincébe, mintha soha nem is láttam volna őket! A szorzótáblás tollal együtt visszakerülnek a tollas dobozba, ahonnan csak akkor van esélyük újra előkerülni, ha valamihez megint kelleni fog árnyékolásul a négyszínű toll eleje.