Komolyan mondom (mondjuk eddig sem vicceltem vele), hogy nem vagyok normális ezzel a mindig teszek valamit valahova játékommal. Ez a helyszín mondjuk még csak hagyján, hiszen a virágállvány nálam már egy amolyan bevett lomtároló hely, csakhogy nemcsak itt vannak bigyóim (mármint újabb keletűek), hanem mondjuk a hallban az AKAI magnó előtt is akad egy fényképezőgép, valamint a konyhában a szekrény szélén egy ezen a kettőn felüli harmadik óra. Utóbbiért is kimentem. No nem mintha azt is most akarnám szétszedni, csak gondoltam legyenek már a dolgok egy helyen. Erre fel mi fogadott a konyhában?

   Ez a meglepő látvány, a párom ugyanis nem tudja megállni, hogy ne tegye el valahova a megszokott helyéről a fogsorom. Most például legalább ráírta, hogy protkó befőtt, nehogy az legyen, hogy ebédkor nem találom meg.

   Miután mindhárom órát magam elé tettem, ennek az AKAI feliratosnak sikerült megnyernie a versenyt. Mármint abban a számban, hogy melyik legyen közülük amit elsőnek szedek szét.
   Hogy ezt meg mégis mért vettem meg? Már úgy értem, hogy annak ellenére, hogy már tele a lakás órával. Nos azért, mert láttam rajta valami érdekességet. Persze nem azt, hogy ilyen szép nagy, és még csak nem is azt, hogy AKAI felirat van rajta, hanem az alján egy számomra különösen csengő feliratot.

   Mondjuk azon felül, hogy az óra általam történő nézegetése közben az eladó egyszer csak a frászt hozva rám elordította magát, miszerint nála minden akármi 200 forintba kerül, amolyan plusz vásárlási okként bejött még az is, hogy az óra hátulján valahogy olyan furák a gombok.

   Íme a teleptartó fedele, amit nemcsak azért mutatok, hogy lásd még megvan, hanem jelen esetben azért is, hogy ennek kapcsán elmondhassam, a vásárlásra leginkább okot adó matricát, pontosabban szólva a matricáról a feliratot az óra elmosogatásakor egyetlen jól irányzott szivacsmozdulattal (persze akaratlanul) sikerült örökre megsemmisítenem.
   Amúgy az volt ráírva, hogy: AKAI MF354A Digitale Calculator, ami egy amúgy órának kinéző tárgy esetében minimum felkelti bennem az érdeklődést. Mert ugye ez a valami mégis mit és hogyan kalkulál?

   Már úgy értem, hogy ennyi gomb egy órához talán még sok is, egy kalkulátorhoz (számológép) azonban már valahogy kevés. Pláne minek akár egyik, akár másikra reset gomb? (láss jobbra lent azt az apró lyukat) Mindeközben a start/stop gomb egyértelműen a stopper funkcióhoz tartozik, ami ugye mégis minek egy amúgy asztali órába?

   Egy további érdekesség ez az óra elején látható apró gomb, ami mellé szokatlan módon nem lett odaírva a funkciója. Ez ráadásul nem is csak egy gomb, ugyanis a széleit megnyomva külön-külön kattan mögötte valami, vagyis minimum két funkciója kell legyen.

   Az órába elemet téve, amolyan további érdekességként ott virít az LCD kijelző közepén egy elemlámpa ikonja, melyet amúgy el lehet tűntetni az előző képen látható gomb nyomogatásával. Mindeközben a beépített hőmérő 4 fokot csal pluszban.

   Hiába jelzi az ikon, hogy az óra immáron stopper üzemmódban van, valamint harangozni is fog, mert ez a funkció (mármint a számlálás megkezdése) semelyik gombbal sem indítható el.

   Mielőtt mind a négy apró gumilábától megfosztottam volna, na akkor még úgy gondoltam, hogy csak az innen nézve felső kettő alatt van csavar, melyek egyben odafogják a talpat is az órához. Persze hiába lett volna szerintem így logikus, ha egyszer a gyártó másképp gondolta.

   Ahogy az óra aljából a teleptartó kiborult, két forrasztás, illetve maguk a vezetékvégek abban a pillanatban elengedtek. Először meglepődtem a dolgon. Mármint azon, hogy egy márkásnak mondható órában is ennyire ratyi lenne a bekötővezeték, de aztán rájöttem, hogy nem, hanem csak megette őket a tövükben az elemből kiszivárgott trutyi.

   Egy korábbi megállapításomat arra módosítanám, hogy az előlapi gombnak nemhogy két, de egyenesen három funkciója is van! Már úgy értem, hogy a harmadik szerepe a középső alkatrész elé szükséges infravörös szűrő. Hogy aztán mivel lehetett rá lövöldözni, az egyelőre rejtély.

   A talpat az órához végül is nem a csavarok, hanem a jelen kép közepén látható beakadó pöcök fogta oda. Ez mondjuk legalább - még ha fehér alapon fehér is - látszik, illetve egyrészt jó nagy, másrészt nem bizonyult törékenynek.

   Magát az órát összetartó egyik pöcök viszont igen. Persze még az is csak úgy, hogy a formáját előre nem tudván, meg persze azt sem, hogy hol van, helytelen irányba sikerült erőltetnem. Amúgy ez csak négy lyuk, amibe négy rúd megy bele. Vagyis az órát úgy kell szétszedni, hogy egyszerűen csak kinyomjuk a hátából az elejét, nem pedig billentjük.

   Magán a nyáklapon nem találtam olyan feliratot, ami alapján rá lehetne keresni az interneten, hogy mégis mi ez. Amúgy az AKAI és a calculator szavakat beütve már volt egy releváns találat, azon elindulva pedig kiderült, hogy ez valóban egy kalkulátor, csak a gombjai nem a kijelzőn vannak, hanem azon a sajnos hiányzó műszaki részleten, ami épp oda tehető be (vagyis a talpon található résbe) ahová korábban gondoltam.

   Miután az órát összeraktam, meglepve tapasztaltam (láttam), hogy kimaradt belőle a gumigombokat tartalmazó rész, pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy betettem. Ez amúgy egészen biztos, hiszen még meg is néztem, nehogy fejjel lefelé álljanak rajtuk a feliratok.
   Na itt aztán egy jó ötperces teljesen eredménytelen keresés következett. Mert ugye itt kellett volna lennie valahol körülöttem a gomboknak (illetve csak egynek, merthogy egy darabból áll az összes gomb), csakhogy semerre sem volt!
   Mivel ugye gumiból van, vagyis ruganyos, szóval elpattoghatott valamerre, így kénytelen voltam benézni az asztal és az ágy alá, ahol is már megint meglehetős mennyiségű (pláne óriási) porcicával sikerült összefutnom. Na ebből meg egy a szétszedést (illetve most már az összerakást) megszakító alapos porszívózás lett, gondolván majd úgyis biztosan meghallom, mikor megette a gép a számára már-már lenyelhetetlen méretű gumilapot. Mivel a gombok nem kerültek elő, őszinte felháborodásomban úgy döntöttem, hogy ez a valami nekem ilyen hiányosan már biztosan nem kell. Vagyis szét akartam szedni apróra, még a hatalmas kijelzőjét is apró darabokra összetörve.

   Mire fel azonnal előkerült a gombsor. Már úgy értem, hogy magából az órából. Szóval jól emlékeztem, valóban betettem a helyére, csak a ház két darabjának összepattintásakor sikerült őket addig-addig forgatnom, hogy végül beesett.

   Egy pillanatra ugyan felmerült bennem az a nyilvánvaló kérdés, miszerint el fogom-e találni a panelen a drótok helyét, de aztán sikerült. Már úgy értem anélkül, hogy a korábban készült képeket mankóként használtam volna. Ez valószínűleg azért lehet (történhetett meg), mert telefonszerelő lévén egész életemben színes vezetékekkel foglalkoztam.

   Kivettem belőle az elemeket, majd még tenmagam számára is meglepő módon úgy döntöttem, hogy a rendetlenség látszatát legalább valamicskét csökkentendő, ezt az órát nem fogom heteken át őrizgetni az előszobában, hanem most azonnal leviszem a pincébe. Újabb meglepetésként fogadott a tény, miszerint volt számára hely az egyik órás dobozban.

   Aztán ahogy visszajöttem, gondoltam meglepem magam azzal a másik immáron ténnyel, hogy ezt a dobozkát is szétszedem. A két apró panelt majd a többivel együtt bontom el (ezek ugyanis folyton felgyűlnek), míg a doboz a pincébe kerül (jó, hogy most jöttem fel), mégpedig a műanyag dobozokat tartalmazó, amúgy betelőfélben lévő papírdobozba. Erre azért van szükség (illetve remélhetőleg lesz), mert ha valami olyan apróságot szeretnék építeni, ami belefér egy ekkora dobozba, akkor nehogy már ennyi kincs őrizgetése közben még a dobozt is külön le kelljen gyártanom.

   Épp mint ahogy a múltkor, úgy most is kiloptam a kábelből az időnként kellő színes vezetékeket, valamint időközben (a sok közül) egy újabb restanciás listát is sikerült kivégeznem.
   Ilyenkor aztán, ha csak egy röpke pillanatra is, de elfog az érzés, miszerint már csak néhány év, és végre látszani is fog a rend. Aztán persze mindig arra eszmélek, hogy bilibe, akarom mondani lomtengerbe lóg a kezem...