Mikor a Bosnyák téri piacon ezt a szerkezetet megláttam, illetve miután felvettem és megtekertem a hajtókarját, akkor egyből rájöttem, hogy ez alapján készült a múltkoriban bemutatott másik zenélő doboz, ami egy kicsit ugyan sárga, egy kicsit savanyú is, de azért a mienk. Már ha magyar gyártmány egyáltalán...
   A tőlem megszokott módon próbáltam úgy tenni, mint aki nem tudja eldönteni, hogy megvegye-e ezt a csodát (mármint azért, hogy az eladó már eleve alacsony árat bemondva indítson), erre azonban nem volt szükség, mert már eleve 300 forintról indult az alku, aminek végül 200 lett a vége.

   A múltkoriban bemutatotthoz társához képest sokkalta kellemesebb hangzású, pláne felismerhető dallamú (illetve ennek egyáltalán van valamiféle dallama), de ettől függetlenül azért egy kissé szintén kellemetlen, zizegős tónusú, aminek persze majd mindjárt utána is nézek. Akarom mondani nem utána, hanem konkrétan bele.

   Csakhogy ezen a dobozon nem találni semmiféle fogást! Már úgy értem, hogy a szétszedéséhez. Ez a valami annyira egy konzervdobozra emlékeztet, hogy kezdeti terveimben még az szerepelt, hogy a konyhai konzervnyitóval fogom kinyitni.

   A párom szerint ez a doboz aranyos, és az még akkor is kell neki, ha kiszedem belőle a zenélő szerkezetet. Csak ugye mi marad meg szegény Micimackóból és Malackából, ha a dobozt mint egy konzervet nyitom ki?

   Nem a napocskát mutatom, hanem csak a doboz szélét, amivel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy ezt talán úgy tudnám helyreállíthatatlan roncsolás nélkül kinyitni, hogy ha egyszerűen csak lecsiszolnám. Bár lehetne géppel is, de mivel az valószínűleg az erejénél fogva belerondítana a lemezbe, inkább mégiscsak kézzel. Ehhez le kellene tenni valami sík felületre egy nagyobb darab smirglit, majd addig-addig tologatni rajta a dobozt, míg csak le nem esik róla az alja. Bevallom őszintén, hogy ez a terv számomra annyira nagy ívűnek tűnt, hogy amint bennem felmerült, én bizony abban a szent pillanatban menten le is mondtam róla.

   Így oldalról nézve nem tudom mennyire látszik (pedig amúgy épp ezt akartam vele megmutatni), hogy a doboz alja nemcsak úgy egyszerűen rá volt fordítva az oldalára, hanem úgy volt ráfordítva, hogy vele együtt. Na most ebből kifolyólag, épp mint ahogy egy hagyományos konzervdoboz, úgy ez is szétfeszegethetetlen. Ellenben épp mint azt, úgy ezt is ki tudtam volna nyitni egy konzervnyitóval. Most már persze mindegy...

   Amúgy ha konzervnyitóval szedem le róla, illetve ki belőle a fenekét, akkor egy kerek fadarabba, természetesen szintén kerek, a doboz átmérőjének megfelelő rést esztergálva, majd abba a dobozt az alsó pereménél fogva visszaragasztva, ebből a szögből nézve menthetőnek tűnik a doboz.

   Innen nézve viszont már nem, mert míg rajta a doboz a múltkor mutatottól természetesen igencsak eltérő felépítésű zenélő szerkezeten, addig a kurblit nem tudom áthúzni a doboz fedelén.

   No nem ezen kék golyó miatt, hanem mert a kihúzásához mindenféle lehetetlen szögekben kellene állnia a zenélő szerkezetnek, amit jelenleg a dobozon belül nem tud megtenni. Erre amúgy még akkor sem volna képes, ha valami csoda folytán sikerülne lecsavaroznom az őt tartó vaslemezről. Ezek persze most már - hogy kinyírtam a dobozt - teljesen lényegtelen kérdések.

   Kezdetben még úgy voltam vele, hogy mit nekem lehúzni egy műanyag golyót a tengelyéről, majd kisvártatva, miután ez még két fogó bevetésével is csak nehezen, pláne csak többedik nekifutásra sikerült, álláspontom gyorsan megváltozott.

   A zenélő szerkezet annyira szégyellős, hogy elbújt a paraván mögé. Amúgy persze nem erről szól a kép, hanem arról a három csavarról, amit míg belül volt a szerkezet a dobozon, addig tényleg nem tudtam volna kitekerni.
   Miközben a csavarokat kitekertem, azt kellett megállapítsam, hogy rendesen meg voltak húzva. Vagyis nem azért volt zizegős a hang, mert lógott a dobozban a zenegép. Amúgy a jelen képen már úgy nagyjából kiegyenesítve látható vaslemez sem lógott, konkrétan bele volt ragasztva, vagyis nem ez zörgött a tulajdonképpeni konzervdobozban.

   Mivel már minden lebonthatót eltávolítottam róla, így nem lehet kérdéses, hogy maga a zenélő szerkezet beteg. Mármint belőle származik az alapdallam mellett párhuzamosan szóló különös tónusú zizegés.

   A balra látható forgó hengerből kiálló apró pöckök pengetik a jobbról jövő, különböző hosszúságú, ezért eltérő rezonanciafrekvenciájú, amúgy acéllemezből kiszabott csíkokat.

   A különös zizegésnek több forrása is lehet. Ott van mindjárt oknak az, hogy ha a pöcök nem egy rezonátort pendít meg, ami mondjuk úgy lehetséges, hogy nem pontos a pozíciójuk, vagy az egész rezonátorsor van elcsúszva. De persze nem...
   Aztán ott van második lehetőségként, hogy ha túl közel vannak a rezonátorok a hengerhez, akkor felakadhat a végük a hengerre, ami szintén adhat zizegő hangot. Amúgy ez a megoldásom sem jött be.
   Na most a harmadik dolog, amit végül is sikerült a különös zizegés okaként megállapítanom, az a rezonátorokat pengető pöckök egymást követő közelsége. Vagyis azért nem tiszta a hang, mert a megpendített rezonátor már azelőtt hozzáér az őt következőként megpendítő pöcökhöz, mielőtt még abbahagyta volna a rezonálást. De persze akár az is lehet, hogy ahhoz a pöcökhöz ér hozzá, ami épp megpendítette. Ennek ugyan némileg ellentmond, hogy a rezonálást egy rongy odanyomásával tompítva, a zizegő hang ugyan csökkent, de továbbra is hallható.

   Volt egy olyan kósza ötletem, hogy a lemez roncsolt széleit levágva, mégiscsak megmentem a képet (mármint a párom számára), ezt a tervemet azonban még tőlem is szokatlanul gyorsan adtam fel. Már úgy értem, hogy tényleg nagyon gyorsan vetettem el.

   Ez mondjuk nem zizeg, mire fel mindjárt neki is álltam őket alaposabban összehasonlítani. Felvettem az erősebbik szemüvegemet, majd kimentem a zenedobozokkal a napfényre, azonban mindössze annyit sikerült közöttük különbségként felfedeznem, hogy míg az egyik zizeg, addig a másik nem. (vagy legalábbis sokkalta kevésbé teszi)

   Pedig még alulról nézve is teljesen egyformák (mármint ugyanott vannak a felfüggesztő csavarjaik) Amúgy tettem egy erőtlen kísérletet a bal oldali példány dobozból történő kiszedésére is, csak ezt is gyorsan feladtam, mikor megláttam, hogy az átlátszó tetőt két szegecs tartja.

   Mielőtt felálltam volna az asztaltól, mondván elteszem a zenegépet a helyére, egy kissé megtorpantam, mert nem akart eszembe jutni, hogy mi az a másik amit szintén el kell tennem. A képen háttérként látható, régi szétszedtem cikkfelújítós lista persze csak akkor lett meg, miután mivel már nem kellett, összehajtogattam a zenedoboz szétszedésekor háttérként bevetett hatalmas papírlapot. No de meglett, majd végül minden a helyére került, és ez a lényeg.

   Hogy aztán mennyire ez a helye egy zenélő szerkezetnek (ami amúgy a balra látható apró fadoboz mögé került), azt most inkább ne firtassuk. Akarom mondani attól, hogy még csak véletlenül sem úgy kéne, attól én még ezeket a dolgokat nem apránként szoktam intézni, hanem úgy, hogy egyszerre állok neki a mindenfelé kallódó mindenféle apróságok helyretételének.