Mivel már minden a piros kosárban felhozott apróságot szétszedtem, most jön az, hogy visszaviszem a pincébe a maradékot. Hogy ott hova teszem, az nekem annyira folyamatos nyűgöm, hogy órákig tudnék róla mesélni. Mármint arról, hogy ha szétszedném a nagydarab kacatjaimat, akkor lenne végre hely.
   Amúgy már többször is elterveztem, hogy csinálok egy szép nagy rendetlenséget (ez mondjuk már megvan), aminek az lenne a célja, hogy a nagydarab lomjaim mind valahol az ajtó környékén tornyosuljanak. Ebben az lenne az okosság, hogy így egyrészt könnyű lenne közülük választanom, másrészt a pince mélyebb részein felszabadult helyekre már tömködhetném is befelé az útban lévő apróságokat. Ez egy annyira jó ötlet, és már olyan régóta dédelgetem, hogy magam is csodálkozom rajta, hogy még mind a mai napig nem lett belőle semmi.

   Ez annyira így van (mármint a lustaságom), hogy még a palántázó tálcával sem jutottam el a helyéig. Szerintem most az lesz, hogy vagy tízszer leverem, vagy sose jövök rá a keresésekor, hogy hol van.

   A toki vokit és az időzítőt a másik pincébe, vagyis ide áthozva, a helyszínt megtekintve, arra sikerült rájönnöm, hogy a megálmodott pakolásból már csak azért sem lesz semmi, mert jelen pillanatban már maga a föld sem járható. Már úgy értem, hogy a pincei polcok közötti összes helyet sikerült elfoglalnom. Na ezért gondoltam azt, hogy ami csak elől van, illetve az utóbbi idők beszerzése, így hirtelen azokat állok neki elpusztítani.

   Azt kell mondjam, hogy sajnos nagyon jó szemem van az olyasmihez, mikor apró érdekességeket kell felfedeznem egy kupac szemétben, vagy csak úgy egyszerűen a környezetemben. Például ha egy ilyen apró fekete doboz hever a fűben, akkor olyan egyszerűen nincs, hogy azt én észre ne vegyem! Ami még ennél is rosszabb tulajdonságom, az a mindenféle apróságok hazahozása. Mindezt úgy, hogy épp van belőlük két ládával a pincében. Mondjuk csak az egyik láda tartalma friss, míg a másiké öreg. Hogy aztán az a nagyobb hibám, hogy újakat szereztem be, vagy inkább az, hogy még a régieket sem pusztítottam el, az az eredményt, vagyis az eszetlen kupit tekintve teljesen lényegtelen.

   Szerintem ez egy autóba való feszültségszabályzó. Na most ha nem, akkor sem lehet az apró dobozban semmi olyan, hogy abból én valami eszetlenül hosszú cikket tudjak vagy akarjak kanyarintani.

   Először azon merengtem el, hogy mennyi időnek kellett hozzá eltelnie (itt hosszú évekről van szó), hogy tudatosuljon bennem, hogy az ott nem az október, hanem a szovjet MEO rövidítése, míg másodjára azon, hogy ha ez a dobozka ki van öntve műanyaggal, akkor valószínűleg nem fogom tudni szétszedni, legfeljebb csak szétfarigcsálni, vagy rétegenként elcsiszolni.

   Ez pedig itt az előző IC társa, a panel átellenes oldalán. Hogy aztán ezek ketten mennyire kellenek egy feszültségszabályzóba, azon lehetne vitatkozni. Mondjuk egy ennyire egyszerű funkciójú áramkörbe szerintem nem szükséges ilyen sok alkatrész. Én legalábbis valaha sokkal kevesebből megoldottam, csak már nem tudom megmutatni, mert az általam épített kapcsolás idővel szétszedésre került.

   Ez persze engem nem tart vissza, minek okán már erősen megtelőfélben van az utolsó szabadnak hitt dobozom. Egy kicsit még várok hozzájuk, és majd csak akkor kerülnek a helyükre. Hogy mégis mi várható? Na ezt most inkább nem állnék neki felsorolni. Annyi biztos, hogy az elfogyott hely okán semmi jó...