A telefon mellé újólag odakerült hajsütővas története a következő. Ebéd előtt még tudtam, hogy mi az amiért majd le kell mennem a lomos pincébe, viszont ebéd utánra ez az adat már annyira kiesett a fejemből, hogy mikorra leértem a lomjaim közé, addigra sajnos már semmi sem maradt belőle.
   Nyitásképp átszedegettem néhány fogaskereket egy papírdobozba a "kerek" feliratú fiókból, majd felkaptam a sarokból az átlátszó dobozt, mondván az kelleni fog a Harkov villanyborotva bemutatásához, majd beledobtam a hajsütővasat, mint újonnan beszerzett szétszednivalót.

   Hogy miért hoztam el? Nos azért, mert valamelyik cikkben megemlítettem a hagyományos hajsütővasat (értsd nem forog, nem fúj meleg levegőt), mint egy lehetséges elkövetkező boncalanyt, csak az itthon rejtegetettet még azóta sem találtam meg. Mint az később kiderült, valószínűleg azért nem, mert a párom kidobta. Visszatérve a jelen példányra, bár ez a csak úgy egyszerűen az utcán talált, pláne a nem elhagyott, hanem direkt kidobott tárgyak esetében ritkaságnak számít, ez a készülék hiánytalannak tűnik.

   Ebben a feliratban talán nem is az az érdekes, hogy a többinél nagyobb benne az "O" betű, hanem az, hogy az eszköz nyelével, meg úgy egyáltalán az összes többi részével ellentétben, a betűk egy kissé kopottak.

   A bekapcsoló gombja nem félállásban van, hanem középen. Ennek oka lehet akár a kapcsoló betegsége is, mint ahogy az is, hogy esetleg háromállású, amire egy hajsütővas esetében így hirtelenjében nem látok semmiféle értelmes okot.

   Igen rendes dolog a gyártótól, hogy nem alkalmazott biztonsági fejű csavarokat. Mert ugye szétszedni így is úgy is szétszedem, így azonban nem kell kimásznom a székemből, majd elmennem a polcig a készletért.

   Gondoltam kipróbálom, mielőtt kárt teszek benne. Jelentem a lámpácska világít, miközben a kapcsoló vagy háromállású, vagy megőrült, hogy a két oldalirányban van bekapcsolva, középen meg ki. Melegíteni mondjuk nem melegít. Azt persze sejtettem, hogy nem véletlenül dobták ki.

   A sütővas elején a szürke kupakot egy olyan csavar tartja, melynek semmi más funkciója nincs. Vagyis a leszerelt részlet nem tart semmi mást, nem fogja össze a szerkezetet, hanem pusztán csak dísz, illetve lezárja a csővéget.

   Ezeket az alkatrészeket nem csavar tartotta a helyükön, hanem egyszerűen csak egymásra voltak építve, majd a jobbra lent látható kissé rugózó állványvassal voltak rögzítve, mely megoldás általam nagyon ügyes konstrukciónak minősíttetett.

   A szabadon körbefordítható hálózati kábel becsatlakozás nekem annyira tetszik, hogy az újrahasznosításán a múltkori három példány kitermelése óta töröm a fejem. Már úgy értem azon, hogy mi másra lenne még jó, illetve hová kellene beépítenem.

   Krómozott cső (ez mondjuk még akármire is jó lehet), elektromosan szigetelő, de a hőt jól vezető, csőformára tekert csillogó lap, formátlan, de azért kerek műanyag alkatrész, szakadt fűtőbetét, valamint kapcsoló. Szerintem ezeket az alkatrészeket mind el fogom tudni tenni. Amit meg nem, az bőven belefér a vödörbe.

   Mint az már csak a puszta látványból is kiderül, a hálózati kapcsoló háromállású, és valóban a középállása a nulla. A dióda azért van ott, mert általa a hálózati feszültség egyik oldali félperiódusait levágva, meglepően egyszerű módon csökkenthető felére a hajsütővas fűtőteljesítménye.

   Előtte természetesen egy igen alapos fürdetés következett (már úgy értem, hogy ez a kép már a csapban készült), mert ugye egy hajsütővas azért mégiscsak egy olyan személyes tárgy, amiből az ember nem szívesen használja a másét. Ezt persze konkrétan nem tudhatom, hiszen még soha életemben nem volt besütve a hajam.

   A fürdetés eredményeképp a hajsütővas minden alkatrésze megtisztult. Na most ez a dolog a valóságban úgy volt, hogy a hajsütővas - bár a szemétből szedtem ki - annyira tiszta volt, hogy ha már egyszer ott volt benne a mosószeres víz alapon, valójában a csapunkat kellett kimosni (már úgy értem, hogy ő volt a koszosabb), mint a hajsütővas alkatrészeit.

   Mint az a világító lámpácskából sejthető, simán túlélte a procedúrát, és még fűti is a krómozott csövet. Amúgy valószínűleg már az első próbánál is fűtött, csak nem adtam rá neki elég időt, hogy ezt a tényt kívülről is érzékelni lehessen. Már úgy értem, hogy a benne lötyögő fűtőbetéttől a krómozott cső csak lassan melegszik át.

   Ez szerintem nem füst, hanem csak gőz, ami az átnedvesedett szigetelőcsőből távozik. (amúgy kellett hozzá vagy 20 kép, mire sikerült lefényképeznem) Hogy a szigetelést mégis mi a csudának mostam ki? Nos be kell ismerjem, hogy ez bizony véletlenül történt. Vagyis egyszerűen csak benne felejtettem a krómozott csőben.

   A hálózati kábelét olyan szépen sikerült rátekergetnem, hogy talán soha többé nem fog onnan kiszabadulni. Már úgy értem, hogy nemcsak én, de még a párom és anyám sem sütögeti a haját.
   Hogy akkor mégis minek tettem el? Nos azért, mert az jutott eszembe, hogy ha meg szeretnék hajlítani ívesre egy hőre lágyuló műanyag lemezt, akkor ezt a nem különösebben meleg hajsütővassal a műanyag undok gombóccá történő olvasztását elkerülve tehetném meg. Jó, elismerem. Ez még tőlem is nagyon erőltetett volt...