Említettem már (talán ha százszor), hogy mennyire becsődöltem ezzel a polccal? Mert ugye az irattartók elpakolása után itt csak egy, párhuzamosan futó projectek esetén legfeljebb két vagy három olyan dolognak szabadna lennie, amivel épp foglalkozom. Ehhez képest egyre csak gyűlik rajta a kacattenger, ami még csak nem is nagyon hullámzik! Már úgy értem, hogy a hátsó sorban például alig, de inkább semennyire sem történik ki vagy bekerülés.
   Bár mára sem a hátsók közül választottam, de legalább úgy gondoltam, hogy ha elfogynak végre az elsők, akkor egyszer csak odaérek a hátsókhoz is. Már ha csak időközben újra eléjük nem pakolok valamit, mely badar cselekedetemnek - a pincei rumlit elnézve - meglehetősen nagy esélyt adok.

   Erről az oldaláról nézve pedig egy a doboz anyagából kiképzett zsanér látható. No de mi ez a doboz egyáltalán? Ezt a kérdést amúgy magamnak tettem fel, hiszen mikor a pincében felhozásra kiválasztottam, akkor megfelelő szemüveg hiányában nem tudtam elolvasni a másik oldalán található feliratokat.

   Ezt az ujjamat még véletlenül sem azért mutatom, illetve nézem magam is, mert ez a mutatóujjam (amúgy természetesen az), hanem azért, mert szokatlan módon az exponáló gomb minden egyes lenyomása komoly fájdalommal járt.
   Na most a körmömön látható ferde karcok egyértelműen barkácsolás közben keletkeztek, mikor is az ujjam egy óvatlan mozdulatot követően a smirgli és az éppen csiszolt tárgy közé került, csakhogy ez még valamikor napokkal ezelőtt volt, valamint szerencsére nem járt fájdalommal.
   Mint az kiderült, illetve látható is, a fájdalom oka egyértelműen az ujjbegyemen látható vágás, melynek eredetéről semmiféle információval sem rendelkezem. Már úgy értem, hogy napok óta nemhogy nem főztem semmit, de még csak nem is barkácsoltam olyasmit, amihez késre lett volna szükség.

   Már majdnem feladtam azon tervemet, miszerint kipróbálom az elektronikát (mert ugye az asztalba fűzött telefonzsinórt sem esélyem, sem kedvem nem volt kifűzni), de aztán beugrott, hogy létrehoztam ezt a fiókot, mégpedig épp az ilyen esetek áthidalására.

   Mire fel mérgemben bekötöttem helyettük a tápegységemet. Na most az apró elektronika működéséről annyit, hogy egyrészt vonalfeszültséget, másrészt pedig tárcsahangot is produkál. A tárcsahang a művonalba történő belépés után idővel eltűnik. Ezeken felül semmi más kunsztot nem tud a doboz, vagy csak nem sikerült belőle előcsalogatnom.
   Hogy mire jó egy ilyen elektronika? Mármint azon felül, hogy mondjuk ki lehet vele próbálni egy kihangosítós készüléket? A feliratai szerint arra, hogy bekössük a modem és a telefax közé. Hogy erre mi szükség van, azt viszont telefonszerelő létemre, akarom mondani tapasztalat hiányában, meg nem tudom mondani.
   Viszont rengeteg olvasó tudta, s meg is írta, így most beszúrhatom ide, hogy ez a doboz a számítógéphez kapcsolt modem és a telefax közé való, így tudva a faxot nyomtatónak, vagy akár szkennernek használni.

   Azért tettem ki az előszobai pultra, mert kezdetben még úgy volt, hogy a minap bemutatott ISDN TA-val együtt, most azonnal leviszem a pincébe, ahol is bevágom egy távközléssel kapcsolatos lomokat tartalmazó dobozba.

   Csak aztán idővel rájöttem, hogy mivel kipróbálható vele egy készülék beszédáramköre, vagy hallgatója, illetve a kihangosító funkciója, valamint akadt számára hely ebben az IKEA fiókosban, inkább itt került elhelyezésre. Hogy aztán előveszem-e innen valaha is, az csak azon múlik, hogy szükségem támad-e rá...