Órás szemüveg
(nagytakarítás)

Mint azt már néhányszor elmeséltem, hogy ne döglött és használhatatlan dolgokkal
legyek körbevéve, ha kapkodva nem is, de azért az évek hosszú sora óta folytatott
semmittevéshez képest meglehetősen szép tempóban álltam neki rendbe hozni a
bütyköléshez szükséges apróbb kiegészítőket. Na most az igaz, hogy kezdetben
még arról volt szó, hogy ide, mármint erre a polcra már csakis azok a valamik
kerülhetnek át, amiket már rendbe hoztam, de mint ahogy szinte mindig, csak
bekerült közéjük néhány kakukktojás. Az egyik ilyen az 1:1000 előosztó, aminek
ki kellene cserélnem a kábelbevezetését BNC aljzatra. A másik a frekvenciamérőm,
aminek a bemeneti fokozatát kellene egy kissé megigazítani, mondjuk olyanra, mint
ami az általam készített frekvenciamérőben van. Na most a harmadik témát, vagyis
a mai napon kipofozásra kerülő szovjet gyártmányú órás szemüveget azért nem
látjuk a képen, mert bár megígértem magamnak, hogy nem fogom egymásra
pakolni a dolgokat (hiszen úgy nem lehet őket megtalálni), csak ezen
ígéretemet (mint ahogy annyi másikat) sajnos nem tartottam be.

Arra azért mondjuk őszintén kíváncsi lennék, hogy egy szovjet
ember vajon rájön-e a feliratból, hogy mit rejt ez a doboz.

Mikor ezzel a szörnyszülöttel a KGST piacon összetalálkoztam...
Azt kell mondjam, hogy ez bizony szerelem volt első látásra!
Bár akkor még nem tudtam, hogy mi ez, csak azt láttam
rajta, hogy annyira csúnya, hogy meg kell vennem!
Na most az egy igen jó kérdés, hogy minek.

Egyrészt a csúfsága okán dísznek sem utolsó, másrészt pedig időnként szükségem
is van rá, mikor valami olyan apróságot kell megjavítanom, mint mondjuk
a jobb alsó sarokban látható ITT kéziműszer, aminek az eleméből
kipárolgó kémia undokul felzabálta a rézből készült részeket.

Bár ezt a műszert alapvetően csak dísznek vettem, de ettől persze
szükség esetén akár mérhetnék is vele. Már ha méltóztatnék
pótolni a nyomtatott áramkörből hiányzó fóliacsíkokat.

Ez még csak az előkészítő fázis, ami arról szólt, hogy felzabáltattam a rézoxidot
egy a Miniplex gépbe fogott drótkoronggal. (lásd a rézszínűvé vált csíkokat)

Itt pedig már azt mutatom, hogy "rákábeleztem" a maradék
rézre, hogy az elejétől a végéig vezesse az áramot.

A háromszög formára görbített rézdrót (amivel a hiányos fóliát megpatkoltam),
jobb alsó csúcsa nincs odaforrasztva. A ma bemutatásra kerülő órás lupe
épp az ilyen esetek felderítésére lett kitalálva, illetve megvásárolva.

Ez annyira csúnya, amint így hátulról figyelve összenéz a két lencserendszere, hogy
ez már-már szép! Amúgy az persze rendben, hogy mivel közelre néz vele az ember,
ezért összefelé néznek a lencséi, azt azonban már kétlem, hogy minden szovjet
embernek - vagy legalább a szovjet órásoknak - egyforma értékű lenne
a szemtávolsága. Mert ugye ezen a rendszeren állítani, na azt
a váz egyetlen darabból állósága okán nem lehet.

Gondoltam megmutatom, hogy micsoda közelre is lehet vele nézni.
Mint az a képen látható közel semmiből visszakövetkeztethető,
tervemet a fényképezőgép és az órás szemüveg megvétózta.

Na most ez, bár úgy néz ki, mintha a forgathatósága lett volna a cél, de
egyszerűen csak azért van így, hogy a hátsó lencse levehető legyen.

Hogy mégis mi a csudának szedtem le?

Nos azért, mert ez a lencse olyan szinten foltos (meg persze a rendszerhez
tartozó másik kettő is), hogy az már komolyan zavarta az átláthatóságot.

Na most innen nézve, vagyis erről az oldaláról már nem lehet tovább bontani.

Szemből persze még igen, hiszen a tartógyűrű óvatos
kipiszkálása után kivehetővé válik a frontlencse.

Az emlékeimben úgy szerepel, hogy ezt egyszer már szétszedtem. Ráadásul
éppen azért, mint amiért most is, vagyis egy alapos nagytakarítás végett.

Na most ha az előbbi állításom, illetve emlékem igaz, akkor hogyan történhetett,
hogy ujjlenyomat van a szemüvegben maradó lencsén? Mert ugye azt az
üveget ott belül, azt csak úgy lehetséges megérinteni, ha kiszedem
az elészerelt másik, erről az oldaláról nézve a frontlencsét.
Mivel a megtakarítandó felület belül volt, illetve egy
puha rongyra volt szükségem, menten elindultam
a szoba irányába, mégpedig a tévétörlő rongyért.

Erre fel nem ott volt félbehagyva ez a kispárna javítós project? De! Ez amúgy azért
maradt itt, szóval úgy történtek a dolgok sorjában, hogy nyitásképp besétáltam
a szobába a varrófelszereléshez, hónom alatt a felszakadt varrású kispárnával,
majd mikor a monitornéző szemüvegemmel nem láttam a tűt, visszamentem a
hallba a közelnézős szemüvegért. Na most ahogy azt levettem a polcról, egyből
eszembe is jutott róla, hogy a tegnap kinézett órás szemüveg lett mára beütemezve,
mint szétszedendő, illetve kipofozandó alany. Ha meg már ott voltam, azonnal
neki is ugrottam. Mindeközben a párna szép csendben várt a sorára, illetve
arra, hogy mikor erre járok, sikerüljön meglepnie a széjjelhagyottságával.

Miután rendbe hoztam a párnát (vajon mit álmodhattam, hogy közben széttéptem)
visszatértem a lencsetakarítás nemes feladatához. A denaturált szeszbe mártott
fültisztító pálcikával fogom letörölni a mocsok nagyját, a maradék
foltokat pedig majd a sárga ronggyal intézem el.

Már úgy értem azzal, amit a varrásra koncentrálás okán az előbb elfelejtettem
kihozni a szobából. A SONY erősítőt még nem mutattam, a Technics tunert
viszont már igen. Ezt a két tényt természetesen csak azért említettem meg,
hogy egy újabb példával szolgáljak rá, miszerint mennyire nem tartok még
sehol, a "ne legyen a közelemben felboncolatlan tárgy" című projektemmel.

Milyen szép tiszta lett... Most már csak arra kell ügyelnem, hogy ne helyezzem
rá az oda nem illő ujjlenyomataimat. Amúgy természetesen nemcsak az
ujjlenyomatokkal volt a baj, hanem a lencséket eredetileg rögzítő
fehér anyaggal is, melyből nem kevés hempergett a lencsék
között, mint valami kaleidoszkópban a színes akármik.

Ez itt a sárga rongy mintázata a középső, a szemüvegből ki nem szedett, de
a helyén maradva ettől még természetesen megpucolt lencsén keresztül.

Ez pedig a fültisztító pálcika vége. Ennél a felbontásnál még a fényképezőgép
is többet tud. Már úgy értem, hogy csak úgy egyszerűen magában állva,
mindenféle előtétlencse nélkül. Az órás szemüveg persze nemcsak
ez az egy szem lencse, és a másik kettő ugye (mert még nem
raktam össze a rendszert) még benne sincs a keretben.

Na most a fültisztító pálcika végén az a kékség, az szerencsére nem a lencsék
felületéről leoldott tükröződést gátló réteg, hanem csak a szemüveg műanyag
vázának anyaga ereszti egy kissé a színét. Miután sikeresen megpucoltam az
összes alkatrészt, de legfőképp a lencséket, majd persze össze is raktam
a szemüveget, az derült ki, hogy ez bizony úgy szar, ahogy van!
Mivel semmit sem lehet vele kezdeni, már úgy értem, hogy
egyszerűen nincs rajta mit állítani, ezért elkeseredésemben
nekiálltam vele kísérletezni, ami meglepő eredménnyel zárult.

Ugyanis ha leveszem róla ezt a két lencsét, akkor tökéletes! Keresztülfényképezni
persze így sem tudtam rajta, de így olyan közelről - és eddigi tudásához képest
tökéletes élességgel - mutatta meg a körmeim csúfságát, amire
igazándiból nem is voltam kíváncsi.

Mivel kész, végre kipipálhatok egy újabb tételt a képzeletbeli táblázatomból.

Valamint a 2017-es év vége felé esedékes terveimet tartalmazó
táblázat is megkapta a maga ikszét az utolsó előtti rubrikába.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.