Elektronikus szúnyogriasztó
(csak nem szedek már szét egy békát)

Ez a hosszúkás fekete doboz mostanában került elő. No persze mikor megláttam,
akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ez egy szúnyogriasztó. Épp mint ahogy
arról sem tudtam, hogy egyáltalán van egy ilyen izé a birtokomban. Na most ez
annyira így van, hogy ezt vagy mostanában találhattam, csak nem rögzült
a tény, illetve a formája az agyamban, vagy egyszerűen beszökött.
Ezt abból gondolom, hogy nem elrejtve találtam, mondjuk egy
doboz mélyén, hanem a fáspincében virított egy polc szélén.

Ez az árva élgomb az összes kezelőszerve.

Az elemtartó fedelén található sérülésekből egyértelműen kiderül, hogy használt.
Mármint maga az eszköz. Hogy a szúnyogokat elriasztotta-e, azt nem tudom.

Míg csak rá nem jöttem, hogy tulajdonképpen mi is ez a valami, addig lehetett
volna a rácson belüli kerek bigyó akár egy electret mikrofon kapszula is.
Amúgy ez, vagyis a vezeték nélküli mikrofon volt a másik tippem.

Az elemcsatlakozó papucsának épsége gondos gazdára utal.

A gyártó trehányságára pedig az, hogy az elem nem fér bele az elemtartóba.
Nem az elem volt kövérebb az átlagosnál, mert többet is belepróbáltam.
Ez biztosan gyári hiba, mert olyat még nem hallottam, hogy bárminek
is csak úgy egyszerűen magától összement volna a műanyag doboza.

Ha már egyszer úgyis feszült benne az elem, mint az összeragasztott doboz
legegyszerűbb felbontása, részemről még egy kissé tovább feszítettem.

Még valamikor ezer éve készítettem egy ehhez kísértetiesen hasonlító áramkört,
melyet az egyszerűség jegyében egy írógépszalagos dobozba építettem be.
Hangszórónak csehszlovák fejhallgatóból kiszerelt mikrofonbetétet
kapott, potmétere viszont nem volt. Apám szerint működött,
vagyis elriasztotta a szúnyogokat, mely ártányoknak
így nem volt alkalmuk a zavaró frekvencia
állíthatatlanságára panaszkodni.

Magán a szerkezeten semmiféle támpontot sem találni a gyártó azonosítására.
A potméteren ugyan Videoton emblémára emlékeztető jelzés van, de
ez csak egyetlen alkatrész, amit bárki megvehetett a boltban.
Már persze csak akkor, mikor épp lehetett kapni...

Négy ellenállás, egy kondenzátor, két tranzisztor. Ezek alapján is csak annyit lehet
visszakövetkeztetni, hogy egyértelműen a szocialista táborban készült. Mert ugye
ránk volt jellemző, hogy bár gyártottunk ellenállásokat (világosabb színűek),
de nem minden értéket, így szovjet is volt a boltban. (lásd
a sötétebb színűeken a cirill betűket)

Ezt a panelt - a vonalvezetése alapján - akár én is rajzolhattam volna.

Ez egy kisrádiókhoz való hallgatóbetét, csak lepattintottam róla a membránt.

Gondoltam rámérek a működési frekvenciájára.

A gomb tekergetésével le lehet menni 6 kilohertz alá is. Mondjuk arra azért
kíváncsi lennék, hogy mégis hogy a csudába lehet kontrollálni,
hogy melyik frekvencia zavarja jobban a szúnyogokat.
Mert ugye nem állnak le beszélgetni az emberrel,
hanem csak vámpír módjára kiszívják a vérét.

Azért kapott két karika szigszalagot, mert úgy döntöttem, hogy nem pusztítom el.
Hogy kelleni nem fog semmire, az biztos, de jól meglesz a dobozban a többivel.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.