Tápegység
(kötődobozban)

Na most az úgy van, hogy a szobámban található kincsek szétszedésétől, illetve
bemutatásától annyira ódzkodom (valószínűleg a folyamatos látványuk
okán), hogy ahelyett, hogy velük foglalkoznék, inkább
felhoztam egy kupaccal a pincéből.

Azért erre esett a választásom, mert ez látszott a legegyszerűbb boncalanynak. Mivel
az egyik kábel végén villásdugó, a másikon egy tuchel van, ráadásul a dobozkának
van egy kis súlya is, így teljesen egyértelmű, hogy ez egy tápegység.
Ha meg mégse? Akkor legfeljebb meg fogunk lepődni.

Mint ahogy tenmagam is meglepődtem, mikor egyszer csak elém vetette magát ez
a valami, egy amúgy igencsak vegyes tartalmú kartondobozból. Na most az egy
dolog, hogy szerény véleményem, illetve emlékezetem szerint ezt a valamit
nem én követtem el. Az viszont egy kissé már megakasztott, hogy még
csak nem is emlékszem rá! Mármint nem a készítésére, hanem
arra, hogy bármikor is láttam volna ezt a kis csúfságot.

Zöld kötődoboz, szigetelőszalaggal rögzített sárga tetővel. Márpedig olyan
egyszerűen nem létezik, hogy ezt az én szépérzékem megengedte volna!

A kötődoboz tetejében rezgéscsillapító szivacsot láthatunk.

Mely alkalmatosság sajnos nem tudta annyira
megfogni a trafót, hogy az el ne törjön.

Már úgy értem, hogy nem maga a trafó, hanem csak a csengőreduktor háza. Ugyan
próbáltam odailleszteni a jobb alsó sarokban látható maradványhoz, ez azonban
nem sikerült. Egyáltalán nem illettek össze a felületek! Mint később kiderült,
azért nem, merthogy a trafó eredetileg - a most látotthoz képest - 90 fokkal
elfordítva állt a dobozban. Mivel a kötődoboz felnyitásakor nem hullottak
ki belőle a burkolat maradványai, így egyértelműen megállapítható, hogy
a törés óta (gondolom a zörgés okán) egyszer már ki lett nyitva a doboz.

Ki tudja már, hogy valaha mit táplálhatott ez a csengőreduktor...

Az apró tápegység elektronikája mindössze egy Graetz hídból és egy
elektrolit kondenzátorból áll. Szóval nem igazán lett túlbonyolítva.

Na most a csengőreduktoron úgy kell érteni a 8 voltos feliratot, hogy csengővel
terhelve annyi. Az üresjárási feszültség, kétutas egyenirányítás után, pláne
a csúcsértékre töltődött elkóval, eléri a képen látható 18 voltos értéket.

Ahogy toporogtam az asztal előtt, azon kezdtem el gondolkodni, hogy akár össze is
rakhatnám. Csak ugye minek? No persze felmerülhet a kérdés, hogy szétszedni
is minek. Erre a kérdésre azt sikerült válaszolnom magamnak, hogy egyrészt
egyben nem kell (illetve néhány nappal ezelőttig még csak nem is tudtam
a létezéséről), másrészt pedig szétszedve valamicskét kevesebb helyet
foglal. Az mondjuk jó kérdés, hogy fogok-e építeni bármi olyat,
amibe majd épp egy burkolat nélküli csengőreduktor illik
trafónak. Na most ha igen, akkor a trafó már meg is van!
Mint ahogy görbülve két Salgó polc a trafóim súlya alatt.

Mivel már megint ebéd után álltam neki a szétszerelésnek, a rám törő álmosság
okán képes voltam annyira mellényúlni a feladatnak, hogy nem a kábeleket
vagdostam el, vagy kötöttem majd húztam ki a helyükről, hanem ezen
kényelmes megoldások helyett inkább szétvágtam a dobozt.
No nem mintha kár lenne érte...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.