Telmes TT-2164 vezeték kereső
(nem kerestem, de megtaláltam)

Erre a dobozkára egy olyan alkalommal bukkantam rá, mikor egyáltalán nem is őt,
hanem a Dallas iButton elnevezésű gombocskákat kerestem a pincében, csak
szokásomhoz híven képtelen voltam megállni, hogy bele ne nézzek
mindenféle más egyéb, kulcsokat egyáltalán nem is
tartalmazó dobozokba.

Mint ahogy a dobozkán, úgy ezen a kijelzőn megjelenő számsoron is meglepődtem.
Már eleve ott van az, hogy mi a fenét csinálok itt az asztalomnál hajnali hatkor?
Mint ahogy az ennyire korai kelés, úgy a dátum és az idő egyezése is ritka.

Mint azt már néhányszor említettem, a szocialista ipar megszeghetetlen alaptétele
volt, hogy semmiféle terméket sem szabad tökéletesre készíteni. Mert ugye
nehogy már legyen bármink, ami összehasonlítási alapnak használható.
Mert ugye akkor lenne mit számon kérnünk! Ezen gondolatmenetet
követve kerültek felszitálásra az előlapi feliratok ennyire ferdén.

Az apró doboz átellenes oldalát ez a piros színű valami zárja le.

Szerintem bárki meg tudja nevezni azt a népcsoportot, akire egy ilyen
felirat semmiféle hatással sincs Már ha egyáltalán el tudja olvasni...

A dobozka felületén két darab csavar feje volt látható. Megsaccoltam,
hogy vajh mely csavar kitekerése által fog kinyílni a teleptartó
fedele. Mint az a kép alapján sejthető, ismét tévedtem.

Azért rejlik Isostat kapcsoló a power gomb mögött, mert a kereskedelemben egyrészt
nem igazán lehetett másféle típust kapni (vagy legalábbis folyamatosan nem),
másrészt pedig azért, mert az adott célra amúgy tökéletesen megfelelt.

A piros hátlap mögötti érzékelő felület mindössze egy nyomtatott
áramköri lapból kialakított fóliacsík, minek okán ez a szerszám
valószínűleg az elektromos térerősséget érzékeli. Gondolom...

Az érzékelt térerősséget - mint aktív elem - ez az egy szem IC dolgozza fel. Mikor
az írással idáig jutottam, egyszer csak azt vettem a fejembe, hogy nekimegyek
az Internetnek és előkeresem hozzá a kapcsolási rajzot. Mármint nem
az Internetét, hanem a dobozkáét! Na most lehet, hogy az
Internetét, azt előbb megtaláltam volna!

Az első kapu - bár ez egy digitális IC - lineáris üzemmódba van állítva, vagyis erősíti,
és persze a CMOS áramköröktől megszokott nagy impedanciával fogadja is a jelet.
Az utolsó két kapu, mint a LED-et meghajtó áramkör üzemel, amit a két diódából
felépített feszültségkétszerező egyenirányító vezérel. Na most ami közben van,
azt viszont nem értem. Arra a három kapuból felépített áramköri részletre,
arra részemről azt mondanám, hogy az egy úgynevezett gyűrűs oszcillátor.
Na most arra a kérdésre, hogy ez valóban oszcillál-e, illetve mit is művel vele
pontosan a vezérlőjel (például modulálja, vagy leállítja), azt csak úgy lennék képes
megállapítani, ha mondjuk lennék oly kedves és belemérnék az áramkörbe egy
oszcilloszkóppal, vagy legalább ráhallgatnék a monitor célú erősítőmmel.
No de meg van már építve az a k*rva műszer? Természetesen nincs!
Pedig az utóbbi időben már annyi mindent összebarkácsoltam...

Ezen két azonos fazonú érintkező - mint elempapucs
a 9 voltos elemhez - egy kissé talán szokatlan.

Ebbe a résbe kell betolni az elemet. Azt a problémakört, hogy az esetlegesen fordítva
behelyezett elem ne okozza az IC halálát, azt egy a tápáramkörrel sorba kapcsolt
diódával oldották meg. Ha nem egy, hanem mondjuk négy diódát alkalmaztak
volna (Graetz híd), akkor polaritás független lett volna az áramkör, vagyis
mindegy lenne neki, hogy milyen pozícióban toljuk bele az elemet az
elemtartóba. No persze még így is akadt volna olyan szakmunkás,
akinek minden mérnöki lelemény ellenére sikerült volna fordítva
beletennie az elemet. Már úgy értem, hogy úgy, hogy nem befelé,
hanem kifelé állnak a csatlakozói. Mert ha mindegy, akkor mindegy!

Azon mondjuk egy kissé meglepődtem, hogy beleszorul a dobozba az elem.

Mint ahogy azon jelenség is komolyan meglepett, amint oly elementáris erővel
csillant meg a konyhai ablakon besütő nap fénye az előszobai cipőtartó krómozott
rúdján, mintha legalábbis egy hanyagul odavetett, valami ismeretlen okból világító
fénycső lenne. Ugyan lőttem a jelenségről vagy úgy egy tucatnyi képet, de sajnos
egyiknek sem sikerült igazán áthoznia a megcsillanó napfény meglepő erejét.

Na most ez olyan rapszodikusan működik, hogy ennyi erővel akár bekötött szemmel
forogva is mondogathatnám magam elé, hogy drót, nem drót, drót, nem drót...

Ha nem is volt egyszerű, de azért csak sikerült belőle kipiszkálnom az elemet.

A készülék előlapjának (mely egyben a teleptartó fedele is)
kifejezetten ötletesre sikerült a rögzítése. Fogalmazzunk
úgy, hogy sokkal szebb, mint amennyire használható.

Ez egy másik változat, ami viszont már eleve úgy indít, hogy esetlen és csúnya.
Arról, hogy mennyire használható, arról majd egy másik cikkben értekezem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.