Alarm light
(riaszt és világít)

Mint ahogy a múltkor mutatott kapcsoló, úgy ez is Laci szomszéd gyűjtéséből
származik. Ugyan nincs benne semmi világmegváltó ötlet, de attól még nem
hagyhattam ki, hogy be ne mutassam. Mert ugye ha én nem állítok neki
emléket, akkor ugyan ki tenné meg? Az előző mondatból is látszik,
hogy micsoda szédületes rutinra tettem szert, mikor épp azt
kell megmagyaráznom, hogy miért szedek szét,
illetve fényképezek le mindent.

Elemlámpának ugyan formátlan, de ettől még kitalálható, hogy ez a része világít.
Beindult alarm üzemmódban pedig az előző képen látható lyukból jön a hang.

A piros tológomb az üzemmódváltó kapcsoló.

Ha ezt a matricát a debreceni Agroker ragasztotta ide, akkor ez egy úgynevezett
reklámajándék. Ha meg nem, akkor a masina gazdája matricamániás. Illetve
figyeljük meg, hogy a szokatlanul flancos matrica mindkét széle csáléra
lett vágva. Vagyis dombornyomású aranyozott öntapadós matricára
még futotta, ollóval vágni tudó emberre viszont sajnos már nem.

Azért bordás a dobozka oldala, hogy jó fogás essen rajta. De persze az is
lehet, hogy egyszerűen csak összekarcolta a mintát a szerszámkészítő.

Hongkongban készült.

Angol tervek alapján.

Az alarm funkció erre a jack aljzatra lett alapozva.

Ez egy csuklószíj.

Aminek egy műanyagból készült jack dugó fityeg a végén. Mikor ezt
bedugjuk, akkor jelen esetben - a belső hangszóró helyett - a
dobozban található apró kürt áramkörét szakítja meg.

Mikor a csuklószíj végén található dugót kihúzzuk, akkor nekiáll a dobozka dudálni.
Ez a működési elv ugyan érthető, bár számomra nem teljesen tiszta, hogy miért
rabolna el valaki egy elemlámpát. Mert ugye ez a kézi riasztó, ez
attól szólal meg, ha elveszik a tulajdonosától.

Duda, kapcsoló, izzó, elemtartó.
Mi baja lehet?

Azzal nyitott, hogy az elsőre kiválasztott akkukat még komoly
izommunkával sem sikerült belepréselnem az elemtartóba.

Ezek ketten viszont már belefértek.

Az amúgy működő izzónak viszont egyik lába sem érintkezett.

A kapcsoló érintkezői szolidárisak voltak az izzóhoz. Ez úgy derült ki, hogy
ugyan sikerült előcsalogatnom a lámpából a fényt, de ez csak annak árán
sikerült, hogy egyszerre kellett megnyomnom az összes kontaktust.

Némi tisztogatás és rugóállítást követően többé már nem volt
szükség az ujjaimra, minek okán el is kezdtem őket lerágni.

A foncsor egy kissé már kopott.

Ez a piros vezeték mindeközben úgy néz ki, mintha oda lenne forrasztva.

Pedig nem!

Az apróság hangereje bőven felülmúlta várakozásaimat. Szerintem ha nem hagyom
abba, és dudálok még párat, átjön a szomszéd, hogy ugyan hagyjam már abba.

Hiába tudom, hogy sosem fogom többé elővenni, valamiért mégis megszántam.

Így került a pincébe tartó dobozba a nagyon hangos füles, a Canon reklámgyújtó,
az Apukám által megbarkácsolt óra, és a hosszúkás műholdvevő fej mellé.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.