Kamumatik 1.
(a számozás azt jelenti, hogy lesz 2. is)

Régóta szerettem volna bemutatni a "kamumatik" fényképezőgépet. Nem tudom
honnan szedhettem ezt a kamumatikot, mert erre a szóra rákeresve csak
magamat találom. No de kicsi a világ, jöjjön aminek jönnie
kell! Vagyis lássuk a bóvlit. Bár ne látnánk...

A kínaiak a bóvlinak adnak egy nevet, ami egy kissé hasonlít egy márkás termék
gyártójának nevére. Például itt ez az autórádió. Könnyen kitalálható, hogy mire
utalnak a nevével. Jelen esetben viszont halovány segédfogalmam sincs mire
gondolhattak! Nemrég vettem egy lepukkadt rádiós órát, pusztán csak a
neve miatt. A neve: Panashiba! Ugye, hogy nem lehetett otthagyni?

Új színes optikai lencse. Mintha mondjuk létezne régi fekete fehér lencse...

Hogy valaha 6:3-ra vertük az angolokat, az rendben van. No de minek
ezt ráírni egy optikára? Az, hogy ennek a műanyag bóvlinak
sorozatszáma volna, az pedig egyenesen nonszensz!

Hogy azt mondja: 1000-X Pont ilyen gépe volt kiskorában a T1000-nek.
(ti. Terminátor) Ezzel dobálta az olajtóban (vagy ólajtóban) a gépkacsákat.
Gépanyja ilyenkor zordan rákiáltott: Maradjál már egybites, mert rövidre zárlak!

Motor drive, azaz motormeghajtású. Mégis miért kellene egy fényképezőgépet
meghajtani? Ezt a szerkezetet nem meg, hanem a gyártóját elhajtani kéne!
A film továbbítása motoros, vagyis nem nekünk kell kézzel felhúzni
a gépet. Amit kézzel kellene felhúzni, az inkább a gyártó!

Ha visszatekertetjük a géppel a filmet, akkor itt lehet látni, hogy tényleg történik
valami. Forog belül egy karika, amin színes pöttyök vannak.
Hiába no, tudnak a kíniak Hi-Tec dolgokat...

Balra az ellőtt filmkockák számlálója, míg jobbra a film visszatekerő gombja.

Ez itt a tűzgomb. Akarom mondani ezzel kell exponálni.

Már megint jön ezzel a hülye színes lencsével...

Ide ráadásul még oda is festette a színeket, hogy jól lássuk, ez valóban színes!
A "focus free" pedig azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell képélességet
állítanunk. Mégpedig azért nem kell állítani, mert nem is lehet!
Az optika úgymond végtelen állásba van állítva. Fixen!

Open, azaz éppen itt nyílik. Én meg ugye, akár ide van írva, akár nem, úgyis kinyitom.
Kicsit alacsony a vérnyomásom, gondoltam hátha a tartalom látványától felmegy.

Itt úgy kb. nincs semmi érdekes. Más gépekben sincs hátul semmi.
Bal oldalra való a film, jobb oldalt a vastag henger tekeri magára.

A hátfal.
A közepéről hiányzik az a rész, ami síkban tartotta volna a filmet.
Irgum-burgum! Mindjárt visszaviszem a kukáspiacra!

Ide valók bele az elemek.
Egy barátom elhozta hozzám hasonló gépét javítás céljából.
No nem mintha fotószerviz volnék, de ha a vibrátort is meg tudtam javítani...
Nézegettem egy darabig a gépet. Minden forgott benne ahogy kell, csak nem ment.
Végül rájöttem, hogy az összes pöcök ami a filmet a szélein lévő perforációnál
fogva továbbította (illetve csak továbbította volna), mind le volt darálva.

Itt van ez a szép fényes vakutartó.

Illetve most már nincs. Figyeljük meg az elektromos vezetéknek a vakupapucshoz
történő csatlakozását. Tulajdonképpen hozzáért. Miért is ne ért volna hozzá?

Teljesen olyan mintha átnéznénk egy lyukon. És tényleg!
Ez a fényképezőgép (erős szó ez ide) optikai keresője.

Ezeket részben leszaggattam. Illetve érdekes mód rengeteg csavar volt a gépben.
Tulajdonképpen patentos is lehetne, vagy akár össze is lehetett volna ragasztani.

Van a gépben ez az ólomból készült nehezék.
Ne kérdezd meg minek. Van benne és kész!

Ez a gép olyan bóvli, hogy még az ólomnehezéke is pusztán csak vasból van.

Balra a villanymotor feneke látszik, jobbra pedig az elemek helye. Ennél a gépnél
a motor csak a film továbbítására szolgál, más funkciója nincs. Pár éve láttam
ennek a gépnek egy olyan változatát, ahol a zoom optikát is vitte a motor.
Mutatta az eladó a portékát. Megnyomta a gombot, én meg ijedtemben
odakaptam. Idősebbek még gondolom még emlékeznek rá, hogy
milyen hangja volt egy "lemezárú gyári" motoros játéknak.
Zakatoló, szaggatott, erőlködő berregés hallatszott,
mintha szorulna benne valami. Közben olyan
látványt nyújtott a gép, mint aminek
épp készül leesni az egész eleje.

A gomb, a beakadó pöcök, és a rugó össze van kombinálva egyetlen alkatrésszé.
Persze ez még nem volna baj, hiszen láttunk már ilyet ennél jobb nevektől is.

Így néz ki a teljesen nyitott blende.

Ez pedig a teljesen zárt állapot.
Az előbbi a felhőcskéhez tartozik, ez meg a napocskához.

Ez maga a blende személyesen!

Letéptem a gép elejét.

Letéptem a gép elejéről az optikát.

Már ha ezt a három izé alkotta valamit optikának lehet nevezni.

Ez a burkolata, ami teljesen mellőz mindenféle mechanikai stabilitást.

Ez pedig a közepe. Szóval nem is tudom... Azon töprengek, hogyan készülhetett a gép
terve. Mondjuk kiadták egy csapat alsó tagozatos kínai kiskölöknek, hogy addig nem
mehetnek haza, míg fényképezőgépet nem gyúrnak a zsebükben található dolgokból.
Kinél konzervdoboz volt, kinél nagyítólencse, szétszedett játéktank fogaskerekei...

Na ez az a híres "new color optical lens" amiről az elején volt szó.
Tökre le vagyok törve. Hiszen ez nem is színes! Anyaaa...

Íme a gép teljes optikai rendszere.
Balra egy távtartó, ami igazándiból csak és kifejezetten dekoráció.
Középen egy hatalmas kerek ablaküveget látunk.
Jobbra az a picike, na az egy lencse.

Elharaptam. Még csak nem is üveg!

Tekintsük meg a maradékot.

Ez a zár, tulajdonképpen ezzel fényképezünk. Egy rövidke pillanatra elugrik a fény
útjából, s már ott is a valóság hű mása a filmen. Beleköthetnék, de tulajdonképpen
a régi fényképezőgépeken nem is volt zár. A fényképész levette az optika elől
(ami lehetett akár csak egy lyuk is) a kupakot, villantott, kupak vissza.
Majd mutatok egy nagyon egyszerű fényképezőgépet, amiben
még ennyi bigyó sincs. A lyukkamera áll egy lyukból
amit ki lehet nyitni, egy fényzáró dobozból amiben
maga a film van. Slussz! Ezzel már lehet is fotózni!
 

Itt volt a zár. A zár ideje nem állítható. A két drót a vakut vezérli.
Maga a zár zárta őket rövidre.

Letéptem a tetejét. Ha valaki azt meri mondani, hogy kár érte...
Úgy általában minden tárgyat tudok sajnálni. No de ezt...

Ez volt a tető alatt. Tekintsük meg a bigyókat közelebbről.

Akad itt egy panel, ami az apró és igencsak egyszerű elektronikát hordozza.
Hogy mit csinál az elektronika? Vezérli a motort hol erre, hol meg arra.

Kockaszámláló. Persze ez hülyeség! Már miért volna kocka? Valamiért így
honosodott meg. Filmkockának hívják, pedig a kocka háromdimenziós.

Ez itt a gép átnézeti keresője. Mindkét lencse műanyag.
Mondjuk erősen meglepődtem volna ha nem az.

Azt a mindenit!
Valamelyik kínai lurkó zsebében tényleg volt egy szétszedett játéktank!

Igazándiból ez a rész nem áttétel (illetve 1:1), csak azért ez a rengeteg fogaskerék,
hogy a forgás eljusson a villanymotortól a gép másik végében lévő filmtekercsig.

Juj de jó! Villanymotor! Mi lett volna ha nem közösítik ki azt
a kissrácot, akinél a vekkeróra volt? Azt azért megnéztem
volna, hová építik be a kiskölkök a csengőharangokat.

Végre egy valamirevaló alkatrész.
Azért szégyen, hogy ennyi marad meg az egész masinából...

Vrumm, vrumm! Pörgettem volna meg a villanymotort a fogaskerekénél fogva.
Csakhogy nem forgott! Illetve forgott, de csak a fogaskerék a tengelyen.
Szóval ez volt a baja? Ezért dobták ki? Vagyis minden hibája
ellenére működött, csak eltörött benne egy fogaskerék.

A csavarokat már csak rutinból is eltettem.

Ezek meg ahogy vannak, irány a kuka! Bármilyen borzasztóan is nézett ki, mégiscsak
lehetett vele fényképezni, de ez szerintem nem a gyártót dicséri, hanem
a minden galádságot elviselni képes analóg fotótechnikát.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.