Terta 811 orsós magnetofon
(ez volt az első magnóm, és most megint van)
Harmadik menet

	Ezzel az amúgy félresikerült nyáklap darabbal szoktam megoldani, hogy csak a szükséges rekesz tartalma legyen kiborítva. A panel a millivolt mérőm első változatának félresikerült darabja. Rossz volt a festés, ezért alámart a réznek a vasklorid. Hogy örültem én akkor ennek...
	Borulnak a csavarok.
	Ezt a négyet választottam ki, majd gyorsan le is mondtam róluk. A vastagságuk ugyan épp megfelelő volt, de a hosszuk sajnos már nem. Gondoltam levágom a csavarokat méretre. Toltam rajtuk egy kicsit a reszelővel, csakhogy a művelet nyoma inkább a reszelőn látszott meg, mintsem ezeken a rettenetesen kemény anyagból készült csavarokon.
	Áttértem a metrikus szabványra. Rétegelt lemezben bőven jól fog tartani ez a csavar egy, illetve négy gumiláb erejéig.
	Már csak négy egyformát kellett találnom. Nehéz dolog ez annál, aki gyűjti a csavarokat. Szóval nem igazán megszokott találat a dobozaimban a két egyforma csavar, nemhogy egyenesen négy!
	Ígértem is a fiamnak két egyformát, ha továbbra is csapkodja az ajtót. Kivételesen találtam négy egyforma csavart. Ez valószínűleg soha többé nem fog előfordulni.
	A gumiláb nem lyukas. Miért is volna az? Eredetileg ugyanis valami dugónak készült. A Verseny utcai piacon vettem a négyet egy százasért. Ez az ár ugyan elsőre talán kissé magasnak tűnik, azonban a mindenféle barkácsboltok gumiláb áraihoz viszonyítva, na úgy már egészen barátinak mondható. Most már mondok valamit a képről is. A lyukasztóból le kellet vágnom, mert csálé volt a vége. Nem is oly rég nézegettem egy új lyukasztó készletet. Talán majd legközelebb veszek is...
	A kedvenc alátétnek használt fadarabomon ütök lyukat a gumidugók közepébe.
	Így ni!
	Megyünk szépen sorjában.
	Ebből a fiókból előkapok egy csőkulcsot, mert a kiválasztott csavarok hatlapfejűek.
	Szép mi? Egy telefonközpont szerszámkészletéből való. Épp jó lesz vele betekerni a csavart. Pont nem volt jó. Akkor talán ennyit mára a szemmértékemről. Pedig régen...
	Kicsit forgattam a fejem, benéztem még az ágy alá is, de nem lett meg a krova készlet. Persze, hogy nem, hiszen valamiért átkerült az ágyneműtartóba. Talán mert a múltkor kiszórtam a dolgokat az ágyam alól, holmi rendrakás címszóval.
	Aranyos ez a pici szerszámkészlet. Persze erőltetni nem nagyon szabad, de azért nem egy Tesco gazdaságos eresztés.
	Már tekeredik is befelé a csavar.
	Ilyen lett. Persze történtek ennél azért izgalmasabb dolgok is. Például egészen közelről megérintett, mikor beletenyereltem a 350 voltos anódfeszültségbe. No de erről is majd egy kicsit később...
	Így néz ki a magnó fedelét tartó csat. Na most ez azért nem valami fényes látvány. Majd mindjárt jön ez is.
	Mellécsukódik, majd azonnal vissza is nyílik. No nem mintha vinni akarnám valahova ezt a magnót, de már hazahozáskor is zavart, hogy folyton leesett róla a teteje.
	Ezt a részét kellett egy kissé kintebb görbíteni a csavarhúzóval, miután már egészen normálisan záródott.
	Ez kérem felettébb koszos! Ez egészen egyszerűen nem maradhat így!
	Leszereltem mindkét csatot. Ezen a képen az egyiket már fogkrémes kezelésnek vetettem alá. Mint az jól látszik abszolút sikertelenül.
	Így néznek ki a forgatógombok díszlécei. Szép patinás réz színűk van. Csakhogy nekem ez nem tetszik!
	A jobb oldali már jobban néz ki. Úgy csillog, hogy szinte nem is látszik a képen!
	Itt is a jobb oldali réz bigyó lett alávetve a kezelésnek.
	Az előbb még ezek az alkatrészek is feketék voltak.
	Na jó. Elárulom a titkot. Sidol Ha te engem Sidol, én tégedet Odol. (az Odol egy szájvíz márkája volt)
	Ezeket az alkatrészeket - a lehetetlen formájuk miatt - nem könnyű dolog kiglancolni.
	Egy tüsszentés a palackból a kedvenc törlőrongyomra.
Majd egy kis sikamika következett, de csak míg rá nem untam.
	Az egyik ki van Sidolozva, a másik még láthatóan nincs. Azok között akik eltalálják, hogy melyik melyik, kisorsolom a háttérben látható törlőrongynak használt relikvia státuszú párnahuzatot. (ez persze csak egy vicc volt, mert irigy vagyok, és nem adom)
	Leszedtem a motorról a szíjtárcsát, amin van egy szép ventilátor is. Ez keverte szét a meleg levegőt a dobozban. A leszerelés azért történt, mert kell adni egy kis kenőanyagot a motornak, hiszen mégiscsak elmúlt 40 éves. Ennyi idő alatt pedig már alaposan beleszáradhatott a zsír. Bele is száradt, mert érezhetően szorult egy picit a motor tengelye. Gondolom az ultrás víz sem használhatott neki túlzottan.
	Kapott ide egy kis szilikon lötyit. Milyen szép dolog is ez a zsugorfestés... No de ki tudja, hogy mi célt szolgálhatott eredetileg? - jól mutat - növeli a felületet (hűtés miatt) - nehezebb elejteni a kiszerelt motort - döglött volt a festék De vajon mi lehet az igazság? És füstölt szalonnából kisült zsíron?
	Ez a szíjterelő görgő is erősen zörgött, mikor csak úgy próbából megtekergettem. Elsőre nem akart kitekeredni a csavarja. Erőltettem, de továbbra sem akart kijönni. Nagyobb csavarhúzó, még erőltetés.
	Basszus! Hát ez balmenetes volt! Most honnan a tücsökből szedek egy balmenetes négyes csavart? Áttúrtam a dobozaim, de persze nem találtam.
	Mindegy... Legalább lejött a görgő, s most, hogy már hozzáférek, végre be tudom zsírozni.
	Az eltört csavar ellenére sikerült visszaszerelnem. Az új csavar ugyan nem balmenetes, hanem kicsit kisebb mint négyes, és finomabb is a menetemelkedése a megszokottnál, de az a lényeg, hogy épp beszorul a régi helyére.
	Ez a szalagtovábbító gumigörgő, ez minden, csak nem szép! Nemcsak kagylós kopás, de még beégett vasoxid is van rajta. Másikat szerezni teljesen esélytelen. Már akkor sem lehetett görgőt kapni, mikor ezt a magnót még nagyban gyártották.
	Mivel esztergám nincs, ezért ezt a lehetetlen formájú befogató szerkezetet kreáltam meg egy csavarból, illetve némi szigetelőszalagból.
	Egy kisebb és egy nagyobb Miniplex, de persze csak azért, hogy mind a két kezemben forogjon valami. Egyszer valahol azt olvastam, hogy így kell felköszörülni egy görgőt. Ez vagy igaz, vagy nem. Öregszem, már nyugodtan megcsalhat az emlékezetem. Ahogy így figyelem magam, ezt sajnos egyre többször meg is teszi!
	Így már mindenesetre sokkal jobban néz ki, mint amilyen előtte volt. Sajnos egyértelműen kisebb lett. Ez mondjuk a köszörülés miatt természetes. Ebben a magnóban nem sok állítási lehetőség van, így épp csak hozzá lehetett igazítani a mechanikát a milliméterrel kisebb görgőhöz.
	A lendkerék is szorul. Szorult is. Mikor megvettem, akkor alig lehetett kézzel megmozdítani. Valószínűleg ebbe is belenőtt a zsír. Vagy leszedem az egész szerelvénytartó hidat, vagy leszedem a képen látható módon az alsó csapágyházat. Természetesen az utóbbit választottam. Természetesen beesett a támasztó csapágygolyó a lendkerék mellé.
	Szóval mégiscsak le kellett szerelnem ezt az egész balra látható miskulanciát. Persze ez nem egy bonyolult dolog, mint ahogy az egész magnó sem az. Mindössze három csavar tartotta a helyén.
	Hopp! Már kint is van a helyéről a lendkerék. Legalább lepucevászom ezt is. Persze az ultrázás után már nem sok kosz maradt rajta.
	Ebben a fészekben ült a lendkerék. Mint az a képen jól látható, sehol semmi bonyolultság. Nyoma sincs izgő-mozgó dolgoknak. Ez a magnó annyira egyszerű, hogy egyszerűbb szinte már nem is lehetne!
	Visszaszereltem a felső csapágyházat is. Itt valami nem stimmel, mert mikor meghúzom a csavarokat, olyankor megszorul a lendkerék. Majd még később kitalálom, hogy mi okozza ezt a jelenséget. Meglehet, hogy kihagytam valahonnan egy alátétet, vagy valamit fordítva szereltem vissza.
	Mindent visszaépítettem a helyére. A képen nem látható a fékrendszer, mert az ebben a magnóban ugye nincs. Valamint a gyorspörgetéshez szükséges vezérlőmechanika sem látható, mert az sincs benne. Persze ez így ebben a formában nem igaz. Látható a képen két filckorong. Ők ketten az összes fék, valamint egyben a gyorspörgetés mechanikája is. Ez valami varázslat!
	A recsegés ugyan kissé alábbhagyott, de még mindig akadt belőle bőven, mire fel kihúztam a helyéről a kapcsolólécet, majd alaposan lepucoltam, bár nem volt látványosan koszos. A recsegés sajnos továbbra is megmaradt.
	Mit recsegés? Búgás! De mint állat! Az előbb még semmi baja sem volt. Persze azóta véletlenül rövidre zártam az anódfeszültséget. Rátettem próbaképp egy másik kondit párhuzamosan, amitől egyből lecsökkent a búgás. Akkor ezt a kondit sajnos tényleg kinyírtam.
	Nem volt valami egyszerű eset kiszedni a helyéről. Ugyan van a kondi végén menet, de nem csavarozva van, hanem egy bilincs rögzíti. Érthetetlen megoldás. Szerintem egyszerűbb lett volna az alaplemezbe sajtolni egy lyukat, mint kivágni a képen látható viszonylag bonyolult formát.
	Az eredeti kondi 32+32 mikrós. Ellenben amit a pincei dobozban találtam, az 50+50. Szerencsére a több itt nem baj, hiszen semmi gond sem lesz egy kis többlet szűrésből.