STENORETTE

Csudálmányos szerkezet
(mert olcsó volt, én pedig kíváncsi)

	Íme a csoda. Mikor megláttam, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. 1.000 forintra tartotta az eladó. Én meg kétszázra gondoltam. Ki is mondtam, mire fel az eladó is kimondta, hogy ő mire gondolt. (anyukám csuklott egyet) Néhány nap múlva még mindig nem kelt el az árú. Megfogtam. 500 mondta az eladó. Visszatettem. De 300-ért elviheti. Odébb léptem. Nem viszi el? De. Elviszem. Nem volt pofám kétszázra lealkudni, mert ez a doboz még vasanyag árban többet ér.
	Az egyik oldala. Van rajta egy mikrofoncsatlakozó. Legalábbis az van odaírva, hogy "micro". Sokféle mikrofonom van, ehhez való persze nincs. No de ez már csak így szokott lenni...
	Ugye megmondtam! Mert ugye ki látott már ilyen elvadult dugójú mikrofont? Ez persze nem egyszerű mikrofoncsatlakozó, ugyanis innen lehet távvezérelni a masinát. Merthogy van ám rajta mit vezérelni. Amúgy közelítőleg eltaláltam, hogy mit fogok látni a dobozban. Izgalmas egy szerkezet!
	A gép háta. Nézegettük kint a többi vevővel és eladóval. Mindenki mondott rá valamit. Vagyis találgattuk, hogy mi lehet ez. Utóbb kiderült, hogy én jártam a legközelebb a valósághoz.
	Eugen Kappel Büromaschinen. Ezt elsőre benéztem, mert ez nem a gyártó, hanem a szállító cég emblémája. A mai napig megvannak.
	Két tuchel a hátlapon. A bal oldalihoz tartozó telefon jelet nem nehéz felismerni, de a jobb oldali "súlyzó", na az azért már rejtély.
	Megy 110-ről és 220-ról is.
	Ez a neve: STENORETTE
	Először azt hittem, hogy ez valami mechanikai rögzítő, mint mondjuk egy mosógépen a dobrögzítő csavar, amit ki kell tekerni a használatbavétel előtt. No de a felirat nem ezt mondja. Leginkább törlés ellen védő kapcsoló lenne, már ha jól értem.
	Ez a 25.205. darab. Szép számú széria. Rengeteget dolgoztam régebben irodákban mint telefonszerelő, de ilyen gépet még sosem láttam.
	Az alsó sor érdekes lehet, de nem tudok németül, így a csavarhúzóimra és egyéb szerszámaimra hagyatkozom a doboz mibenlétének kiderítésében. A felirat jelentése amúgy: Óvjuk a nedvességtől. Köszönet a fordításért Lőcsei Gábornak
	Ez egy háromállású kapcsoló a gép elején, illetve alján. Nem jöttem rá, hogy mit is csinál valójában. No persze nem tudtam kipróbálni a gép összes funkcióját. Például a szalagot úgy adta ki, hogy beledöftem egy rövidzárat hátulról a mikrofoncsatlakozóba.
	A masina arca. Azt kell mondjam ergonómikus, valamint a maga módján szép is. Minden kézre áll rajta. No de, hogy mit csinálnak a gombok?
	A bal oldali a hangerő, a középső a fólia. A jobb oldali a power, és még hangszínt is szabályoz, bár inkább a zaj minősége változott tekergetésének hatására, mint a hang színezete.
	Csodaszép piros gomb. Megnyomtam. Sehol egy árva gombafelhő. Pedig reménykedtem, hogy a gomb megnyomásával egy csapásra megoldom Budapest összes közlekedési dugóját. De ha nem, hát nem...
	A visszajelző izzók sora. Ketten is vannak. Úgy mint egy piros és egy zöld. Ez ugye egy irodagép. Titkárnőknek való. Szőke vagy nem szőke... Lehet még a két lámpácska is sok lesz, mikor el kell magyarázni a szerkezet működését.
	Hoppá! Lent van a fedele. Csuda dolgok vannak itt barátom! Én mondom tenéked csuda dolgok! A villanymotor alulról is látszott, tehát tudtam, hogy hajt valamit. Én mágneslemezes magnóra gondoltam. Ebben azonban nem lemez van, hanem szalag. De nem ám a hagyományos megoldás! No majd mindjárt meglátod.
	Ez a motor hajtotta a szerkezetet. Adtam a doboznak áramot, de nem történt semmi. Hang azért nem jött belőle, mert nincs a dobozban hangszóró. Elkezdtem kézzel forgatni a motort. Éreztem amint az egyik irányban könnyebben forog. Akkor ez áram alatt van. Fél percig tekergettem, mire fel végre elindult. Kicsit be volt benne állva a zsír.
	Egy közelebbi kép a mechanikáról. Van itt minden, mint a moziban! Jól tele van a doboz, megérte az árát! Valószínűleg el leszek vele egész délután. Van benne bőven mire rácsodálkozni.
	Az elektronika panelja. Semmi különös, ugyanolyan mint bármely más korabeli panel. Például kiszedhetném belőle a kondenzátorokat és betehetném a többi közé, de azért se!
	Ez egy hatalmas, aranyozott érintkezőkkel megrakott relé. Szép darab! Később majd jól megnézzük kicsit közelebbről is. Gondoltam megmentem, de sajnos megtelt a relés dobozom.
	Ez a részlet a hálózati tápegységet ábrázolja. Hagyományos felépítés. Trafó, egyenirányítás, kondenzátoros és fojtótrafós szűrés, áteresztő tranzisztoros stabilizátor.
	Ez a mechanika. Hát... Az mindenesetre biztos, hogy egy elvarázsolt szerkezet. A kép közepén a magnó feje látható, amibe egy kicsit később még majd külön is belenézünk.
Készítettem egy pici videót a működéséről. Ennél persze sokkal többet tudott. Képes volt kiadni magából, és természetesen be is fűzni magába a szalagot, valamint le is játszotta, bár nem sok minden szólalt meg. A szalagon mindössze annyi volt hallható halkan, de azért tisztán csengő férfi hangon, hogy: 1,2,3,4,5.
	A vezérlés szemből. A működés lényege, hogy a széles barna szalag mágnesezhető. Egymás mellett van rajta egy csomó sáv. Ezeket képes sorban egymás után folyamatosan lejátszani. A képen középen látható fehér gombbal viszont válthatunk is a sávok között. Olyasmi ez mint a gyorspörgetés, csak sokkal gyorsabb. A szalag meglepően gyorsan cserélhető. Nem gabalyodik össze, mert az egész alig van vagy 30 centi.
	Ez a kép más szögből mutatja a mechanikát. Bevallom őszintén, hogy nem értem mit is akartam tulajdonképpen bemutatni ezzel a felvétellel. Ha más nem is, de annyi azért látszik rajta, hogy rengeteg apró alkatrészből áll a szerkezet.
	Ez egy rakás kábel. Mindenhonnan mindenhová tartanak a drótok a dobozban. Nem szívesen javítanék ilyen gépeket. Jól ellehettek az irodagép műszerészek egy ilyennel. Már úgy értem akkor, ha elromlott.
	A jobb oldalt felül látható fényes ívet a motor rajzolta forgása közben. Balra lent az irányváltó relé látható, tőle jobbra a lendkerék. Érdekes megoldású az irányváltás. A motor tengelye hol a lendkerék belsejéhez ér hozzá, hol meg a külsejéhez. Mármint a lendkeréken belül van még egy perem. Bonyolult, de mindjárt kijön onnan az a lendkerék, és akkor láthatóvá válik a dolog.
	Ez a magnó szalagja. Kb. ilyen hosszú, mint ahogy ezen a képen látszik. Mikor a szerkezet befűzi, akkor összeér a kezdet és a vég. Szinte nincs is rés. Ha volna, akkor nagy volna a kimaradás a hangban ott ahol nincs szalag. A folyamatos sávváltó mechanika is egy varázslat. Nem is másztam bele ebbe a részletbe mélyebben.
	Adtam a masinának áramot krokodilcsipeszes műszerzsinórról. Ha már forog a motor, akkor kíváncsi vagyok a szerkezet hangjára is. A rosseb keresi meg a sok csatlakozó láb közül a hangszórókimenetet. A képen az látható, amint a próbahangszóróm krokodilcsipeszeit ráakasztottam a kimenőtrafóra. Vészesen be vannak zajosodva a tranzisztorok a szerkezetben. Nagyon fúj a szél a hangszóróból.
	Bal oldalt a két visszajelző izzó, jobb oldalt pedig egy forgó henger látható. Ennek a hengernek a másik oldala fekete. Mikor forog, akkor jól látszik, hogy éppen működik a szerkezet.
	A szalag kiszerelve, illetve kifűzetve a dobozból. Kézzel érezhető, hogy bordák vannak rajta. Sajnos a szalag a kukában végezte, így most már nem tudom tovább boncolni, pedig érdekelt volna a bordák mibenléte. Lehet, hogy vékony acélhuzalok voltak a szalag belsejében? Most már mindegy...
	Végre egy tényleg jól sikerült felvétel! Ez a kép a szerkezet belsejében található pókhálón fennakadt apró porszemcséket mutatja.
	A masina kiszedve a dobozából, alulnézetben. Rakás csavar látható, amit menten ki fogok tekerni, csak mert van néhány csavarhúzóm.
	Ugye mondtam! Persze reszelőim is vannak, mégsem reszelem széjjel az egész gépet. Néha a saját működésem sem értem...
	A hálózati trafó. Nem szedem szét mélyebben. Megtehetném, de annyi érdekesebb részlet van a dobozban. Úgy szeretem ezt a játékot...
	Az elektronika panelje, immáron a dobozból kiépítve. Régebben elemeire bontottam az ilyesmit, majd minden alakatrészt elraktam a helyére. Ma már nem férek a jól elrakott dolgoktól, ezért megy a panel a szemétbe. Töredelmesen bevallom, hogy a végtranzisztorok réz hűtőzászlóit azért megmentettem. No nem mintha nem volna itthon éppen elég hűtőborda...
	Ez a tranzisztor éppen akkora, mint egy AD162-es, csak kicsit más a fizikai felépítése.
	Íme. Lejön róla a felcsavarozó háromlyukú alátét. Jópofa hatalmas krumpli. Olyan túlméretes BFY33-as feelingje van.
	Hogy érezd a méretét, jobbra egy vastag ceruzaelem látható.
	Ez egy trimmer potenciométer. Ennek nem lesz kontaktos a lába, ez nem fog 20 év múlva elkezdeni recsegni. Az alapja porcelán, a csúszkája pedig picike szén rudacska. A képre kattintva nagyban jól látható, hogy ez egy elektromechanikai műremek.
	Brutális AC153-as tranzisztor. Most már legalább tudom, hogy honnan fújt a szél.
	Ez egy un. NTK ellenállás. Ezzel volt hő stabilizálva a végerősítő tranzisztorok nyugalmi árama. A germánium alapú félvezetők elektromos paraméterei ugyanis kifejezetten elmásztak a hőmérséklet változásának hatására.
	AC161-es tranzisztor.
	A kimenőtranszformátor valódi Grundig gyártmány. Manapság már nem divat, egyszerűbb egy komplementer tranzisztor pár, de már inkább IC van alkalmazva az ilyen kisigényű végerősítőkben.
	A hátsó csatlakozó sor. Nem mentek meg belőle semmit. Van már egy (igazság szerint több) dobozra való megmentett aljzatom és dugóm.
	A csatlakozók belülről. Van beépítve drót rendesen. Az ilyen gépeket betanított munkások (tipikusan hölgyek) szerelték össze szalagon. Ha valami nem a helyére kerül, meós legyen a talpán aki megtalálja a hibát!
	Fogynak a dobozból a mindenféle dolgok.
	Ez volt az irányváltó relé. Ez mozgatta a lendkereket a motor tengelyéhez képest előre hátra. Szintén Grundig gyártmány.
	Érintkezők. Bizony bizony! Mielőtt divatba jött az optikai kapu, meg a hall szenzor, azelőtt mindenütt ilyen rugócsoportos kontaktusok érzékelték a mechanikai helyzeteket.
	A motor valódi külső forgórészes Papst gyártmány. Ez a motor fogalom volt a maga idejében. Egyes BRG M8-as magnókban is Papst motor volt, de aztán kiváltották a hazai Ikladi IK70-es típussal.
	Szép darab. Gondolkodóba estem a felhasználását illetően. Végül a szemétben kötött ki. Valahol a pincében van egy (igazándiból két) hatalmas dobozra való villanymotorom. Gondoltam nem növelem tovább feleslegesen a gyűjteményem.
	Ez a lendkerék inkább csak az áttétel miatt van itt. Szerintem a Papst motor tömege is elég lett volna a nyávogásmentességhez. A felvételen nagyban jól látható, hogy két apró szalagfeszítő görgő gondoskodik a meghajtó szíj feszességéről. Érdekességként megemlítem, hogy a masinában az összes gumialkatrész tökéletes állapotban volt!
	Íme a lendkerék nagyban. Itt látszik amiről fentebb már írtam az irányváltással kapcsolatban. Mármint a lendkeréken belüli külső, illetve belső perem, aminek a motor tengelye nekinyomódott. Nem tudom említettem-e már, hogy a kerek dolgokat is gyűjtöm.
	A motor segédfázis kondenzátora. Kívülről mind egyforma. Mondjuk belülről is. Persze ez engem nem tart vissza semmitől.
	Ugye megmondtam! Mint agresszív kismalac a konzervet, már nyitottam is kifelé a kondenzátort. Kollégám kisfia jutott eszembe, aki a (nem véletlenül) ajándékba kapott hoki korongra azonnal rákérdezett: Mi van benne?
	A kondenzátorban ez van. Illetve így néz ki belülről.
	Most már az elejét is letéptem. Semmi érdekes. A kondenzátor két egymástól szigetelő anyaggal elválasztott elektromosan vezető fegyverzetből áll. Itt papír, és alumínium kombinációját láthatjuk. Mondjuk nem látszik valami jól, de majd mindjárt...
	Na! Így azért mindjárt más! A kondenzátor szélébe belebarmolva már sokkal jobban látszik, hogy miről is beszélek. Persze ha nem rontom szét, akkor elrakhattam volna a többi kondenzátor közé.
	Ez az egyenirányító szelén cella. Nem bontottam jobban szét, hanem valami érthetetlen okból kifolyólag betettem a dobozba a többi közé. Igazán csekély az esély, hogy diódák helyett ilyet szereljek valamibe, de sosem lehessen tudni. A helyzet idő közben megváltozott, ugyanis mégiscsak szétbontottam.
	Ez a tápegységben található szűrő tekercs. Manapság a hatalmas kapacitású elektrolit kondenzátorok és stabilizátor kockák korában ez az alkatrész teljesen kiveszett. Igazándiból már a nagy kondik és az áteresztő stabilizátorok is kiveszőben vannak. Manapság a kapcsolóüzemű tápegység dívik.
	Jön ez a trafócska még széjjelebb is. Ha már úgyis elől vannak a szerszámok, akkor miért ne? Éppen leválasztom az "I" vasakat a trafóról.
	Ezek pedig a transzformátor vasmagjának másik alkotó részei, mégpedig az un. "E" vasak. A nevét - mint az sejthető - a formájáról kapta.
	Pici műanyag cséve, teletekerve dróttal.
	A külső szigetelést eltávolítottam, s a drótot elkezdtem legombolyítani, de nem folytattam tovább. Jó lesz ez az izé a gyereknek játszani.
	Ez nem potméter, hanem egy háromállású kapcsoló. Ezt is megmentettem későbbi hasznosításra. Hátha egyszer összeszerelek valamit (volt már rá példa) felkiáltással bevágtam az egyik kapcsolós dobozomba. Azért az egyikbe, mert a másikban a nagyobb kapcsolók vannak.
	Ilyen szép a gombja. A gombon ott a gyártó cég neve. Említettem már, hogy a forgató gombokat is gyűjtöm?
	Már alig lóg ki valami a szerkezet alaplapjából. Leginkább csak ez az árva tengely maradt a rugójával. Persze a rugókat is gyűjtöm, de ez gondolom sejthető volt.
	Nézzük csak meg közelebbről ezt a jelfogót.
	Milyen kevés is marad meg a korabeli technika csúcsából a mai világban. Ezt a szép műanyag porvédő burát nagyszerűen lehet alkalmazni csavarok ideiglenes tárolására. Na így múlik el a világ dicsősége...
	A relé egészen darabokban. A csavarok még jók lesznek valamire. Persze az aranyozott kontaktusos relé is használható lett volna, de köszönöm, nem kérem.
	A két potméter. Ezek szépek, ezeket megmentem. Be is tettem őket az egyik forgó potencióméteres dobozomba. A másik forgópotis dobozomban is ugyanilyenek vannak, csak nem fértek el egy dobozban. Persze nem csak forgó potijaim vannak. Hmm... A potis dobozok tartalma is megérne egy bemutatót. Azt hiszem ennek a szétszedtem rovatnak sohasem lesz vége, pedig azért más terveim is vannak.
	Ez a hálózati kapcsoló. Már kitéptem a helyéről, így nem látszik hogyan volt kívülről odabiggyesztve a poti gombja mellé. Ebben aztán tényleg nincs semmi érdekes.
	Ugye mondtam! Két kicsi billenpatty és kész. Ha nem öltem volna meg, akkor eltehettem volna a kapcsolós dobozomba. Vagy az egyikbe, vagy a másikba, mert ugye kapcsolóból is kettő dobozzal van. Na jó. Bevallom. Van egy harmadik dobozzal is.
	A két visszajelző izzó. Ez volt a régi korokban LED-ek helyett. Nem mentettem meg őket, mert nem érte meg a fáradtságot a kiszedésük.
	Növekszik a szemétkupac az asztal bal oldalán.
	Akkor jöjjön a mechanika. Illetve menjen ő is a többi kacat közé.
	Egy gyengén sikerült fotó az áttételről. A szíjfeszítőket megmentettem, hátha jól jön még a Sokol project skálahúrozása közben.
	A mechanika alulról. Öntvény alumínium. Mai költségcsökkentők és élettartam-tervezők idegösszeomlást kapnának egy ilyen láttán. Technológia az örökkévalóságnak...
	A mechanika aktuális állapotát visszajelző rugócsoport. Hogy pontosan kinek minek jelezte vissza, az nem teljesen tiszta, hiszen sehol semmi logikai áramkör nem volt a dobozban. Bizony bizony, ez "egyszerű" elektromechanikus intelligencia!
	A piros gomb. Ezt is megmentettem. Egyszer még összerakok egy atombombát, és akkor mi lenne velem e nélkül a szép piros gomb nélkül? Persze vannak gombjaim nem is kevesen, de most nincs róluk fotó, mert el vannak barikádozva a karácsonyfával.
	Grundig relé. Az jutott eszembe, vajon milyen képet vágna ennek a hihetetlen komplex szerkezetnek a tervezője, ha a kezébe nyomnánk egy golyóstoll méretű mp3 diktafont.
	Ennyit hagytam meg a reléből. Szeretem az ilyen formás, avagy épp formátlan lyukas lemezdarabkákat. Barkácsoláskor jól jön. Sok időt el lehet tölteni, amíg az ember legyártja az éppen készülő szerkezet belső tartóelemeit. Mennyivel könnyebb elővenni a szekrényből az "apróvas" feliratú fiókot. Persze nehezebb napokra van "nagyvas" feliratú dobozom is.
	Ez egy közeli felvétel a magnófej elejéről. A csonka piramis formájú kilógó valami a fej rése.
	A fej kiszedve. Gondoltam elteszem emlékbe, de komoly erőfeszítések árán sikerült meggyőznöm magamat arról, hogy kerekedjek csak felül az agytalan gyűjtőszenvedélyemen, hiszen ez itt mégiscsak a szétszedtem rovat.
	A fej kiszerelve az árnyékoló dobozkájából. Látszik, hogy sikerült letörnöm feszegetés közben a fej elejét. Jaj! Most mi lesz?
	Ugyanaz mint az előbb, csak más színben. Az ujjam nem ilyen színű eredetileg, csak egyre koszosabb a kezem a masinától.
	A fej eleje - a tulajdonképpeni rés - kiszakítva a környezetéből.
	Mivel lehet ilyen pici tekercseket tekerni? Jó... Tudom... Manapság a fejlődő országbeli gyerekek éhbérért megcsinálják. No de régen hogyan készült?
	Ezt a gumírozott alumínium hengert a mechanikából szereltem ki. Volt benne egy másik is, de azt már benne hagytam. Nem is kell, meg úgysem bontható tovább.
	Dehogynem! A tenyerem nem azért csillog, mert beletüsszentettem, hanem azért, mert kellett hozzá egy kevéske szilikon, hogy le tudjam tolni a gumiborítást az alumínium hengerről. A gumit el is tettem a többi közé az egyik "gumi alkatrészek" feliratú dobozomba. Persze van másik gumis dobozom is. Az ékszíjakat pedig egy harmadik dobozban tartom.
	Ez a szerkezet éppen úgy elfogyott, mint a kép jobb sarkában látható Borsodi sör. Azt mondanám, hogy kár érte, de ezzel az emlékének állított weboldallal tulajdonképpen megmentettem az örökkévalóság számára. Na végre egy szép gondolat!
	A megmaradó alkatrészek sora. Tengelyek csavarok alátétek rugók és zéger gyűrűk. A szíjak és néhány kerék. Az a baj velem, ha ránézek valamire, mindjárt látom, hogy mit tudnék belőle kihozni.
	A maradék megy bele egy szatyorba. A szemetes vödröt nem szoktam ilyesmire használni, mert kikapok az asszonytól.
	A szatyor reggel megy a kukába. Nyugodj békében STENORETTE Emléked örökké szívünkben él...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.