Roadstar CD-301 autórádió mp3-as CD játszóval
(rövid úton lerombolom)

Bevallom őszintén, hogy mivel nem emlékeztem rá, hogy boncoltam-e már olyan
autórádiót amiben CD is van, utána kellett néznem. Mivel ez a példány hiányos,
ha már korábban megtettem volna, hogy bemutatok valami hasonlót, akkor ezt
csak úgy egyszerűen, már úgy értem, hogy fényképezés nélkül szétbontom.

Nem csak a gombok hiányoznak az elejéből, hanem a teteje sincs meg.
Ha sok nem is, de azért maradt még nekem is egy kis boncolnivaló.

Nagyon úgy néz ki, hogy a CD olvasó rész tetejére valaki rátámaszkodott.
Szóval az a görbeség, az jelen esetben nem a kamera torzítása.

A lemezolvasó olyan nagy, hogy szinte az egész elektronikát kitakarja.

Még hogy Komec?
Konyec!

Szerintem ezek a szép színes drótok meg fognak belőle maradni. Már csak azért is,
mert a múltkor nem találtam a fiókban piros drótot, ilyen vastagot, vagy úgy
húsz centi hosszút. Persze most, hogy már lesz, egészen biztos vagyok
benne, hogy az elkövetkező tíz évben nem lesz rá szükségem.

Levettem a rádióról az előlap maradványát, s mint az a háttérben látható piros
és fekete vezetékből sejthető, tettem vele egy próbát. Attól, hogy ilyen kis
hiányos, attól akár még működhet is, hiszen sem a doboz teteje, sem
az előlap nem lényeges része a készüléknek. Nyomtam én ezen mindent!
Még az előlapot is visszatettem, hátha érzékeli az ottlétét, de sajnos semelyik
gombra sem reagált, miközben a kijelző végig vak volt. Néhány percnyi
sikertelenség után feladtam, s orvul odanyúltam a csavarhúzóimhoz.

A múltkor boncolt Blaupunkt autórádióban ennél sokkalta nagyobb volt a rend.
Vagy legalábbis abban szépen egyenesen álltak az alkatrészek.

Mivel nem sikerült bekapcsolni, ezért nem tudtam eldönteni, hogy jó-e a végfok IC.
Mondjuk olyan nagyon nem is érdekel, de ha tudnám, hogy jó, akkor ráírhatnám
és betehetném a többi közé. Így, hogy bizonytalan, ez is megy majd a vegyesbe.

Mikor valami rádiós dolgot látok, mint mondjuk most ez a tuner kocka, olyankor
mindig eszembe jut a rádió építős oldalam. Egyrészt ugye az az oldal, az valami
ritka nagyon nem frissül. Másrészt pedig lehetne barkácsolni valamit ebből a
tunerből. No de akarok én egyáltalán ilyet? Mondjuk tudni azt tudok, mert
már régen is szokásom volt újrahasznosítani a felboncolt készülékekből,
a még felhasználható modulokat. Van is egy ilyen rádióm a pincében.
Szóval ilyenkor mindig elgondolkodom, de jelen esetben negatív
döntés született. Nem hinném, hogy bármi is rávinne, hogy
megküzdjek a dokumentáció nélküli, ráadásul SMD
technológiával szerelt rádiórésszel.

Biztosan nagyon okosak a panelen azok a három rengeteg lábú chipek, mint
ahogy az is biztos, hogy ez már egyáltalán nem az én világom.
Mikor egy barátom beállított, kezében az első általam
látott kódzáras autórádióval, hogy ugyan nyissam
már ki, valahogy megéreztem, hogy végem van.
Mint a dínó, aki látta leesni az égből a meteort.

Ezt mondjuk konkrétan nem értem. Az addig rendben van, hogy biztosíték, soros
tekercs és párhuzamos kondenzátor alkotta szűrőtag. Na de olyat, hogy
ezek a dobozon kívülre kerültek, olyat eddig még nem láttam!

Mire észbe kaptam, hogy tán fotózni is kéne közben, már meg is
szereztem ezt a rengeteg csavart, rugót és egyéb kötőelemet.

Ezt bizony nagyon szétcsaptam!

Bevallom őszintén, hogy bármilyen hülyén hangzik, a jobbra látható keménypapírt
hasznosabbnak találtam mint a CD-t forgató mechanikát. Már csak azért is, mert
CD lemezt pörgetni még nem támadt igényem, miközben a múltkor feltúrtam az
egész lakást, hogy megfelelő keménységű papírt találjak, amiből egy teleptartót
hajtogathattam volna 9 voltos elemhez a Franzis rádióba. Most persze, hogy
már van ilyen anyagom, valószínűleg soha többé nem lesz rá szükségem.

Mint látható, ezek is vannak már, s mint az sejthető, ezekre sem lesz soha semmi
szükségem. Ott van például az a jó kis áttételes motor. Van valami olyanom,
amibe villanymotort szereltem? Egyszer ugyan volt egy olyan rádióm
melyet magam barkácsoltam és motor vitte benne a mutatót, de
valljuk be őszintén, hogy ez azért egy nagyon gyenge példa.

Ez így ahogy van mozgathatna, akarom mondani oda-vissza tologathatna valamit.
Mivel nem volt kedvem a többi lom között tologatni, ezért ezt is elbontottam.
Ha egyszer mégiscsak kellene valamire egy ilyen mechanika, akkor majd
szétbontok egy PC-ből kidöglött CD meghajtót. Amúgy ha nehezen is,
de azért sikerült kiötölnöm valamit amire jó lenne. Például lehetne
vele tologatni a vasmagot egy rádió tekercsében. Hogy? Mi az,
hogy hülyeség? Hármat beszerelek belőle! Az egyik az antenna
csatoló tekercsét közelítené a modulátor tekercshez. A második
a modulátor tekercset hangolná, mint variométert. A harmadik pedig
a visszacsatolás tekercsét közelítené az előbb említett modulátor tekercshez.

Újrahasznosítottam a papírdobozt, amiben a szerkezet érkezett.
Konkrétan beleszórtam a kieső, megtartani nem szándékozott
alkatrészeket. Mindeközben már oda is van készítve
a bal alsó sarokba a következő boncalany.

Ezek megmaradtak. Illetve kicsit majd még szétpákázom
őket, hogy jobban beférjenek a műanyag dobozba.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.