EPT telefon

Juj de szép készülék! Örvendeztem fennhangon, amint megláttam ezt a szép formájú
piros telefont. Kár volt, mert azonnal megkaptam ajándékba. Persze döglött.
Szóval szemétre való, de ettől én még tudok neki örülni. Hogy minek
nekem egy újabb szétszedni való telefon? Mikor van itthon tartalékban
bontanivaló rogyásig? Ezt a kérdést most ne feszegessük. Hiába boncolom
őket rendszeresen, ha hozok hozzá, akkor nem fogynak. Például ezért is van az,
hogy nem engedem meg magamnak, hogy félretegyem őket.
Ha hazahozom, akkor szét is kell szednem!

Na ezért történt, hogy a telefont nem hoztam haza, hanem bevágtam a melóhelyi szekrénybe. Gondoltam úgysincs még hozzá rugós zsinór. Aztán idővel persze került hozzá az is.
Nem tudom kiszúrta-e a kedves olvasó, hogy egy kávésüvegben gyűjtögetem a mindenféle csavarokat. Ha meglátok egy elhagyottan heverő példányt, olyankor mindig megmentem! Amilyen jó szemem van a fényes dolgokhoz, évente megtelik néhány kávésüveg csavarral. Persze ezen fura beszerzési forrásból kifolyólag, két egyforma csavar, na az nálam igazán ritkaság számba megy.

Hiába volt minden... Pedig mit harcoltam magammal, hogy ne legyenek
idetornyozva a lomok... Aztán valahogy mégis mindig ideül valami...

Miközben én telefont boncolok, Andi szandált adott az egyfülű tévémacira.
Szép kis család vagyunk. Valósággal dúl nálunk az értelem!

Ugyan erősen be van lassulva a medve, de azért egy kicsit tud steppelni.
Persze ez hülyeség...

Persze én sem vagyok komplett, hogy mindent szétszedek. Ezért a telefonért amúgy nem kár, hiszen természetesen beteg. Konkrétan az a hibája, hogy egyes számgombok már csak igen erőteljes lenyomásra hajlandók működni. Mint az a kopásnyomokból sejthető, az egyes és a nullás gomb adta meg magát.

Azért adtam neki egy esélyt, vagyis nem álltam a boncoláshoz teljesen negatívan.
Ha helyre tudom hozni, akkor ne legyen akadály, hogy nincs hozzá rugószsinór.
No persze nem ilyen volt a színe, mikor kiszedtem a szemétből, amin némi
mosószeres áztatással, meg dörzsi szivacsos súrolással segítettem.
Kollégák már nem is csodálkoznak, ha valami egyáltalán
nem oda való tárgy ázik a mosogatóban.

Az mondjuk egy igen jó kérdés, hogy mégis mivel fessem vissza a fehér jeleket a gombokra. No de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ráérek ezen a problémán akkor törpölni, mikor majd odajutok. Majd bemarom Miniplexszel, és fehér festéket kenek a résbe. Ez mennyire valószínűtlen...

Mindeközben Andi egy olló, s némi elszántság segedelmével porronggyá
alakítja át az ingeimet. Tőlem... Csak még idejében tudja abbahagyni!

EPT, azaz Első Pesti Telefontársaság. Nekem csak annyi dereng az egészből, hogy
egyszer csak nem hozzánk (József központ) tartozott Kőbánya (mint kerület)
egy kis része. Idővel viszont visszavásárolta a Matáv az egész céget.

Ez a LED villog, mikor cseng (amúgy csipog) a készülék. Már persze csak akkor,
ha látjuk a rárakódott portól. Amúgy jópofa dolog, hogy teljes sötétben
is meg lehet találni egy épp csörgő készüléket. Bár az emberek
zöme fix helyen tartja a telefont, de azért akadnak kivételek.

Kényelmesen vihető a telefon, mert van helye a kéznek.
Vagyis ergonómiailag rendben van.

Azt értem, hogy az ember szájából beszéd közben (pláne ha épp ordít) fröcsög
a nyál, s ettől egy idő után így néz ki a telefon mikrofon része.

No de mégis hogy nézhet ki így egy hallgató? A fülzsír nem fröcsög!
Vagy a tulaj hajától lett ilyen? Az ilyen ember mosson fejet
petróleummal. Az még az odaégett zsírt is eltávolítja!

A készülék alján nincs semmi különös.
A kézibeszélővel ellentétben még csak nem is koszos.

Gondoltam kipiszkálom a belerohadt elemeket, de ki sem tudtam nyitni az ajtót.
Egyáltalán nem mozdult, inkább csak recsegett, ahogy izomból feszegettem.

Kezdetben még az volt a cél, hogy ne legyen olyan nehéz a telefon, hiszen eleinte vasból volt. A műanyag korszakban meg oda jutottunk, hogy vas nehezék van belecsavarozva, hogy ne legyen túl könnyű.

Ha külön akarom venni a tetejét az aljától, akkor ide páka kell.
Kell nekem egyáltalán ez a piros telefon?
(merült fel a szerzőben a kétség)

Íme az elemtartó hátulról, illetve belülről. Egyáltalán nincsenek is benne érintkezők.
Vagyis azért nem tudtam kinyitni az ajtót, mert bevan ragasztva a helyére.

A panel nem mutat valami rendezett képet, de azért rendben van.
Mondhatni nem Tajvani dzsunka szerelés.

Mindjárt eldől, hogy merre veszi az irányt a telefon.
A csapba kerül mosdatás miatt, vagy megy a kukába?

Ebből sajnos kuka lesz, ugyanis a billentyűzet nem szétszerelhető. Illetve szétszedni mindent szét lehet, csak ezt nehéz lenne összerakni, mert nem csavarok tartják össze, hanem melegen elnyomott műanyag pöckök. Mikor elkezdtem lefeszegetni, szanaszéjjel röpködtek a szobában a leszakadó műanyag darabkák.

Persze pár elszabadult műanyag bigyó nem gond, ebből nem lesz vita,
hiszen mindeközben Andi ilyen möhökkel takarta be a szobát.

Ez a fodros ruhácska lett az eredmény. De ha ezt is rá meri
próbálni a macimra, az már erős vita alap lehet!

Szeretem a csavarokat, meg a mindenféle fényességes alátéteket.
Na jó. Bevallom. Bocsánat. A matt alátéteket is szeretem...

Ez a két vaslemez ló lesz például...
Na így nem dobódik ki nálam a szemét!

Elteszem őket későbbi hasznosításra. Aztán, mikor már nagyon felgyűlnek a bontásra
váró panelek, szétpákázom őket. No nem mintha az alkatrészekből csinálnék
valamit, de ettől azért még mindkettőnknek megadhatom az esélyt.

Ha időben rájöttem volna, hogy a felirat kipattintható, akkor nem törtem volna félbe
szerencsétlen kézibeszélőt. Persze mindegy, de ez akkor sem volt tőlem szép dolog.

Hogy mikor fogom beépíteni ezeket bármibe is? Na az egy jó kérdés!
Valószínűleg soha. Ettől persze még nem vetem el a gondolatot.

Három darab hatalmas hatos lyukakkal ellátott alátétre bármikor szükség lehet!
Csak ki kell várni a megfelelő pillanatot. Az alátétek nem
mennek sehova, és én is ráérek...

Ezek is hárman vannak, de csak azért, mert egyet elrepítettem.
Ért már nagyobb veszteség is, ezt is kiheverem valahogy.

A szobát ellepik a leszakadt műanyag bütykök, möhök, és akkor ráadásnak kaptam
egy levelet is a virágállvány irányából. Ebből szerintem hamarost takarítás lesz...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.