Konyhai robotgép
(gyorsjavítás)

Megkívántam egy nagy tányér levest. Tasakosban gondolkodtam, némi bébirépás,
zöldborsós, valamint gírzombócos turbózással. Mivel sem bébirépa, sem pedig
zöldborsó nem volt itthon a hűtőben, ezért megmaradtam a gírzombócnál.
Azt gondoltam, ha már egyszer gépesítve vagyunk, nem fogom kézzel
kevergetni a hozzávalókat. Pontosan ilyen feladatokra való
a kicsinyke robotgépünk. Csakhogy nincs meg!

Ő egy másik konyhai robotgép, aki az Anyukám, csak ő most kiment a telekre.
Ha levest, vagy bármi más ebédet szeretnék, akkor főzhetek magamnak.

Megvan a gép! Ott ül a jobb alsó sarokban. Fogtam egy mélyebb tálat, bele egy tojás,
petrezselyem, fűszerkeverék, bors, gríz... A robotgép habverő részével álltam neki
kikeverni a szörnyű elegyet. Állagra teljesen jó lett. Kanállal hatalmas darabokat
vettem ki belőle, majd óvatosan beleúsztattam őket a tűzhelyen rotyogó tasakos
levesbe. Mikor láttam rendben főni a levesben a gombócokat, gondoltam
míg elkészül, addig is hasznossá teszem magam. Elmosogattam az
immáron feleslegesé vált, illetve összekent edényeket.

Néhány perc telhetett el, s mikorra visszatértem a lábashoz, addigra ez a látvány
fogadott. Ez kérem az előbb, ez még ritka k*rvára nem így nézett ki! Bátor is
vagyok, meg nem is nagyon finnyás. Belekóstoltam. Ehetőnek bizonyult.

Oldalasban, csirkepaprikásban, túrós csuszában és nokedliben, már nem lehet eladni.
A gírzombócra (direkt írom így) azonban még erősen rá kell gyúrnom. (azóta már
szerencsére ez is megy) Tejbegríz állagú, de húsleves ízű étel. Meg foglak enni!

Amekkora disznó egy állat vagyok, fura állag, illetve rémes kinézet ide, azonban
éhség oda! Szóval megettem. Evés közben rájöttem, hogy sikerült magamtól
kiókumlálnom a tejbegríz titkos receptjét. Tej + gríz + cukor - leves por.

A cikk persze nem a fentebb látott levesről szól, hanem erről a robotgépről.
Nagyban keverem vele a gírzombócot, mikor is annyira belelkesedett,
hogy nem is akart megállni. Tologattam a kapcsolóját előre hátra,
de ő csak zúgott tovább rendületlenül. Egyszer már volt hasonló
élményem, mikor lustaságból flexszel vágtam falat a fürdőszobában.

Ide kell bedugni a tésztadagasztó, illetve a habveréshez való munkaszárakat.

Ide pedig a turmix fej illik.

Illetve egy hozzá kapott állványt lehet ide betekerni. Mondjuk a turmix fejet már nem.
Apukámnak sikerült féloldalasan belecsavarnia. Kigyilkolódott a középső műanyag
 csatlakozó rész. Ezen a képen már nem is látszik, mert idővel kiesett a helyéről.
A dolgok már csak olyanok, hogy idővel kiesnek. Pont mint a fejemből is...
Például most is majdnem megfeledkeztem róla, hogy megemlítsem, hogy
ez a mai lett a nyolcszázadik szétszedtem cikk. Ez azért egy nagyon szép
szám! Pláne ha azt is hozzávesszük, hogy ezen felül még száznegyven cikk
meg van írva előre. Mondjuk a száznegyven valószínűleg valami bűvös érték
lehet, merthogy ezt a számot már hosszú hónapok óta képtelen vagyok átlépni.

Egyesek szerint nem illik ajándéknak használati eszközöket venni. (hülye bulvár hírek)
Ellenben mi egy olyan család vagyunk, ahol ez kifejezetten szokás. Én legalábbis
a hasznos dolgoknak szoktam örülni. Meg a többiek is. Ezért vettem meg ezt
a gépet. Jócskán túlvan már a huszadik évén! Az új dolgok már nem ilyen
tartósak, de ez most mindegy. Illetve nem mindegy, de akkor is ez van.

Ezzel a kapcsolóval lehet be, illetve különböző sebességi fokozatokba kapcsolni.
Csak most éppen nem! Ebben a jól láthatóan kikapcsolt állásban is forog.
Ha megnyomom a fekete gombot? Akkor meg kiesik belőle a lapát.
Ezt a funkciót először természetesen munka közben próbáltam ki.
Élmény látni, amint a lapátok elmerülnek a palacsintatésztában...

Ránézésre tisztára olyan mintha kapcsolna. Hallható kattogó hangot is ad,
de belül érezhetően nem jól mozog valami. Konkrétan az van,
hogy nincs a kapcsolónak semmi határozott állása.

A mai gépekhez hasonlítva meglepő, hogy semmi faxni sincs a szétszedésében.
A két lyukban két teljesen hétköznapi csavar lakik. Slussz! Sehol semmi
beakadó pöckös álnokság, vagy lehetetlen csavarfejű bosszantás.

A piacon már sokszor láttam külön árulni a belsejét. Gondoltam is, hogy veszek egyet.
Lassító áttétel, keresztben forgó két tengely. Csak jó lesz itthon egy ilyen valamire!
Szerencsére ennél, vagyis a gondolatnál nem jutottam tovább ezzel a projecttel.

Koszos, koszos...
Milyen legyen húsz év használat után?

Úgy nézem, hogy valamely süti készítése közben beszívott.
Már úgy értem, hogy némi fehér port. Persze csak lisztet.

Zavarszűrő egység, valamint az előbbi kondenzátorát biztonsági okokból kisütő
ellenállás, csoki, meg az eltelt évtizedek alatt a peremnél betüremkedett kosz.

A villanymotor nincs benne alulméretezve, mint a múltkor boncolt kínai vacakban.
No de nem is égett le, nemhogy az első alkalommal, de igencsak sokadikra se!

Ezen a képen kifejezetten jól látható, miszerint a kapcsoló külső karja és
a belső érintkezője 90 fokos szöget zárnak be, pedig 180-at (átló) kéne.

Hiába nézem, nem értem az eredeti elképzelést. Mi mozgatta a kapcsoló érintkezőjét?
Jól láthatóan esze ágában sincs elérnie az érintkező két szélének a műanyagig!
Biztosan valahol ennél bentebb lesz a megoldás. Gondoltam belenézek.

Én meg össze vagyok szegecselve. (gondolta a kapcsoló)

Gondoltam lekötöm róla a vezetékeket. Ha ugyanis teljesen szabadon
forgathatom a kezemben, akkor talán jobban belelátok mint így.

Oda vagyunk forrasztva! (mondták a drótok)
Ha nem hát nem. De nem fogsz ki rajtam!

Hogyan lesz ez jó? Hiába a fogós kérdés, ha egyszer itt van válasznak ez a fogó.

Direkt azért ilyen lapos a vége, hogy beférjen a szűk helyekre.
Vagyis ez a fogó eleve rugóhajlításra született.
Meglepő módon arra is használom.

Mivel nem volt kedvem lefúrni a szegecset, meg leforrasztani a vezetékeket,
ezt a megoldást ötlöttem ki. Felgörbítettem az érintkező széleit, így
már nem tud elsiklani az érintkező felett a kapcsoló gombja.

Ugyan továbbra is lötyögve kapcsol, de legalább kapcsol. Nekem úgy dereng,
hogy régen is ilyen volt. Magyarázom magamnak a bizonyítványom...

A kép címe: Kimaradt
És nem véletlenül az!

Nézegettem a kapcsoló érintkezőit. Vajon van velük valami dolgom?
Nincs... Szerintem így van ez jól!

A kommutátor érintkezőin szinte semmi kopás sem látszik.
No nem mintha fel szerettem volna esztergálni...
No nem mintha tudnék... Vagy lenne mivel...

Éppen olyan lötyögősen jár, mint ahogy arra emlékeztem. Ezt persze már
az előbb is írtam. Elgondolkodtam rajta, hogy: Újkorában is ilyen volt?
Vagy csak addigra lett ilyen, mire én a főzés közelébe kerültem?
Ez persze tulajdonképpen olyan mindegy...

Kicsit csaltam (tripláztam az érintett részt), de csak azért, hogy jobban látszódjon
a kikapcsoláskor a kapcsolóból eredő szikrázás. Nem szép, de nem ettől fog
tönkremenni. Vagy úgy a harmadszori alkalomra annyira kilötyögősödött
a kapcsoló, hogy újra szét kellett szednem. Na ja... Ha valamit nem csinál
meg az ember elsőre tökéletesre, annak bizony újra neki kell futni. Ez történt
velem is. Újra szétkaptam, kimostam a házát, szétfúrtam a kapcsolót, majd sikerült
úgy összeraknom, illetve kiigazítanom, hogy immáron harmadik éve teljesen
rendben van. Most talán nem állnék neki felsorolni, hogy mennyi minden
kacatom vár ugyanilyen szintű nagygenerálra, mert nincs annyi betűm!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.