Hagyományos vérnyomásmérő
(nem higanyos, hanem mérőórás)

Szóval az úgy van, hogyha végre sikerül felszabadítanom a polcaimat, vagyis lesz
egy kis hely, na olyankor már mindjárt másnapra odakerül rájuk valahonnan egy
újabb csokor bontani való lom. Ha nem így lenne, akkor talán érezhetőbb lenne
a haladás. De persze így van... Mivel az M10 rádió és társainak szétszedése,
illetve bemutatása bonyolultnak ítéltetett, legyen inkább az ami felül van.

Ez egy hagyományos vérnyomásmérő, csak nincs meg hozzá a sztetoszkóp.
Persze ezt sem azért kaptam mert jó, csak már elfeledtem, hogy mi a baja.

Gondolom kilyukadt a mandzsettája. Szóval az úgy volt, hogy volt nekünk ilyen
a szekrényben, csak fogalmam sem volt róla, hogy hogyan kell vele (és úgy
egyáltalán) vérnyomást mérni. Gondoltam kipróbálom, hátha rájövök.
A "mit hallok a sztetoszkópban" problémakörig el sem jutottam,
mert már a mandzsettát sem tudtam feltenni a karomra.

Persze most már tudom, hogy át kell fűzni ezen a lyukon, majd vissza kell
hajtani. Csak azt nem tudom, hogy a miénk vajon miért volt szétfűzve?

Pumpa és cső.

Ha nem találok neki időben feladatot, még a végén a kukában végzi.
Mégis mi a csudát lehet kezdeni egy gumipumpával?

Szigetelőszalagos javítás nyomai tőben.
Lehet, hogy itt van vele valami galiba?

Jé... Most már értem, hogy miért nincs meg hozzá sztetoszkóp. Ez nem a füllel
hallgatódzós fajta, hanem az elektronikával a véráramlásra odafigyelős.

Tensy-81 a neve. Van rajta hátul is egy címke, de abból még ennyi sem derül ki.

Medicor gyártmány, vagyis magyar. Persze hiába gyári, ha egyszer látszik,
hogy az a LED, az kérem utólag lett belehekkelve a nyomásmérőbe.

Középre a gumicső jön, balra fel a jack aljzatba pedig a jack dugó.

Szappantartó formája van, mint a mágneses térérzékelő doboznak,
amit majd közvetlenül ezután fogok felboncolni. Kicsit szoci design.
Ha valami belefér egy szappantartóba, akkor az abba is lesz beépítve!

Jó. Persze. Tudtam én, hogy nem egy manó hallgatózik benne.

Ez az elem, halott. Mondanám, hogy szétszedem, de ezt már megtettem korábban.

Jó dolog az ónozott panel, mert nem oxidálódik, mint a csupasz rézfólia.
Vagyis később is könnyedén forrasztható.

Öröm nézni ezeket a lábasjószágokat a töméntelen SMD után.
Már persze csak azért, mert ezeket még legalább látom.

Elgondolkodtam rajta, hogy szétszedjem-e a nyomásmérő órát.
Aztán úgy döntöttem, hogy nem teszem tönkre. Persze nem
kell semmire, de attól még nem kell mindent szétbarmolni.

Púposra fújtam a pumpával a mandzsettát, majd magára hagytam.
Tulajdonképpen aludtam rá egyet, de nem eresztett le.

Persze, hogy hiába teszek bele új elemet, mikor
ki van szakadva a csatlakozóból a fele drót!

A zöldszín rohadás a szigetelés alatt elindult befelé. Ha van elég ideje,
képes és átmegy a vezeték másik végéig, és ott is mindent szétmar.

Most, hogy megtaláltam a leszakadt vezetéket, már bejut az áram a dobozkába.
Pislog egyet a LED. Nem valami izgalmas. Vérnyomást mérni meg sem
próbáltam vele. Minek? Tudom, hogy alacsony. Amúgy valószínűleg
működik. Ha felpumpálom a párnát, megnyomom a gombot, elkezdem
a szeleppel leereszteni a párnát, s közben megpöckölöm a párnát, akkor
felvillan a LED. Ez olyan bonyolult, hogy ijedtemben elfelejtettem videózni.

Szépen kinyomkodtam belőle a levegőt, majd összetekertem. Azonnal szétugrott!
Először a saját csöveivel akartam összefogni, aztán mégiscsak megadtam a módját.

Hogy mit fogok belőle barkácsolni? Illetve fogok-e valaha is valamit? Azt nem tudom.
Ha netalántán nyomásmérőre lesz szükségem, tudni fogom, hogy van itthon.
Mostanában a "jó lesz ez még valamire" státuszú tárgyakat szépen
bedobozolom, majd elrejtem a pince mélyén. Szerencsére
még éppen idejében rájöttem, hogy így soha semmit
sem fogok megtalálni, ezért van a félretett lomokról
egy táblázatom. Nem egy normális dolog ez nálam...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.