Fejhallgatóba épített rádió
(két rom)

Nemcsak a Sokolt hoztam fel a pincéből, hanem a fehér szatyrot is.
Ha már egyszer rádió, legyen akkor kövér az a lúd!

Bár ez mondjuk elég soványka rádió, még akkor is, ha ketten vannak.
Az egyiknek még az antenna végi bojtja is hiányzik.
No nem mintha azzal szebb lenne...

Azt, hogy international, vagyis nemzetközi, azt egybeírják.
Jelen esetben a "national" a National Panasonic márkára akarhat utalni.
Persze szó sincs róla, hogy ez egy Panasonic készülék lenne, csak az ismert márkára
történő távoli utalással szokás eladni a kínai bóvlit. Ezek után kénytelen leszek
bemutatni a csakis a neve miatt megvásárolt Panashiba nevű rádiót.
A füles ezen oldalán található a rádió állomáskereső gombja.

A másik oldalon van a hangerőszabályzó gomb és a power LED. Ha bekapcsoljuk
a rádiót, akkor láthatjuk, hogy be van kapcsolva. Ha a fejünkön van a rádió, s
közben mégis látjuk a power LED-et, akkor vagy csaltunk egy tükörrel,
vagy nagyon szokatlan helyen van a szemünk, vagy egyszerűen
csak mi vagyunk a csiga.

Mindkét rádió beteg. Nekem meg semmi ingerenciám sincs megjavítani őket.

Az egyik rádiónak vékony volt a fejpántja, a másiknak viszont széles.
A szélesnek a szélébe volt bedugva a két oldalt összekötő kábel.

Szinte nem is kell szétszednem, mert már korábban szétesett magától.
Ebben a félben van a rádió rész a forgókondival.

A másik fél fülesben van az elemtartó a hangerő szabályozó potméterrel.

A potméter mellett körítésnek ott van a hangfrekvenciás erősítő.
Nézegetem, nézegetem, mit is tudnék vele kezdeni, de még csak
arra sem érzek késztetést, hogy legalább próbából bekapcsoljam.

Erről a valamiről azért nehéz volna ódákat zengeni...

Ahhoz, hogy a panelt ki tudjuk venni, ahhoz le kell szedni a gombról a címkét.
Ezzel mondjuk már nem igazán ártottam ennek a rádiónak. Ilyenkor azért
mindig elszomorodom. Mi vásárlók (és a tárgyak is) annál azért többet
érdemelnénk, hogy egy rádió, ami bármilyen egyszerű és olcsó kis
bóvli is, még azt se érje meg, hogy kirohadjon belőle a
teleptartó, mert még jóval előtte szétesik.

Ehhez a panelhez vezető utamon az állomáskereső gombjáról kellett levennem
a címkét. Sajnálom, de hiába lehetne csinálni ebből a panelből egy rádiót,
én bizony nem fogok. No persze nem azért, mintha nem volnának ilyen
irányú terveim, csak azokban már egy másik panel játssza a főszerepet.

Szóval ha nem is most, de előbb vagy utóbb fogok rádiót barkácsolni.
Addig is, míg ez az idő el nem jő, szépen begyűjtöm a hozzávalókat.

Tudom én, hogy sokkal élesebbek lesznek a képek ha leteszem a gépet az asztalra.
Nézegetem a panelt. Benne van minden alkatrész ami egy rádióban szokott.
Szóval ez mint rádió nem bóvli, csak a tartósságával volt némi gond.
Majd szétszedem alkatrésznek, bár a szemeimnek már túl kicsi
egy ekkorka ferritrúd, vagy egy ilyen picinyke kapcsoló.

Annyi bontani való panel gyűlt fel az utóbbi időben, hogy vagy neki kell
állnom pákázni, vagy vennem kell egy újabb lomos dobozt
az IKEA áruházban. Szerintem mindkettő.

Ezek az immáron feleslegesnek ítélt részletek pedig mennek a vödörbe.
Fülesrádió... Emléked örökké fülünkben él! Béke poraidra...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.