Ez volt a boltban kapható legkisebb kézi mixer. Ez részben azért jó, mert ugye pici, és a lakótelepi lakásban a konyha mérete is kicsi. Egy rendes konyhaszekrény már be sem fér. Ha meg nincs konyhaszekrény, nincs mibe pakolni a mindenféle lomokat. Ez persze nem egy lom ez. Erre gyorsan rájön az ember, ha csak egyszer is kézzel ver tojásból habot! Vagy mondjuk hiába keverjük, egyre csomósabb lesz az a szerencsétlen palacsintatészta. Na épp az ilyen esetekre lett kitalálva ez a rém egyszerű keverőgép. Ami a képen benne van, az a fej leginkább habverőnek jó, a készülék alatt látható másik pedig, ha tésztához mondjuk azért nem is, de sűrűbb anyagokhoz való.

   A bilikék és a fehér szín kombinációja nem túl szerencsés, de nem kell mindenbe belekötni. Pláne úgy, hogy szegényke éppen beteg. Ezért került hozzám. A párom szerint nem ment minden fokozatban, meg bűzlött is kissé. Azért persze amit épp csinált vele, azt még befejezte.

   A műszaki adatokat értem. Ezeket úgy általában mindenkinek értenie kellene. Már csak azért is, hogy ne dugjon be a konnektorba oda nem való dolgokat. Azt már biztos meséltem, mikor kiskoromban találtam egy porszívót lomtalanításkor. Nagyon megörültem neki, gondoltam felporszívózom vele a fáspincét. Szívott mint állat, jó hangos is volt, aztán valamiért hátranéztem. Elmondanám, hogy mit láttam a hátam mögött, de a füstön kívül semmit. Ennyit mára a 110 voltos porszívó, és a 220 voltos hálózati feszültség találkozásáról.
   Visszatérve a mixer matricájára, az ikonokra vagyok egy kicsit kibukva. Ez egy annyira jól kitalált dolog, hogy valamennyire műszaki ember létemre, részemről csak az utolsót, azaz a kettősszigetelés jelét ismerem fel közülük. Persze ez az én gondom... Na de ha nem nekem, akkor mégis ki a fenének szólnak ezek az ikonok?

   Mire fel fogtam és lefaragtam belőle. Most pont jó. Mégiscsak jó, hogy nem vettem meg azt a bitkészletet! Mert ha igen, akkor most azon morognék, hogy van megfelelő csavarhúzóm, csak persze rövid...

   A párom szerint már sok-sok éve megvan ez a masina, mégis milyen szép tiszta a belseje. Persze a külseje is tiszta. Az asszonyéknál minden ilyen, mert ők nagyon takarítós népek. Bezzeg a mi villanymotoros húsdarálónkon 20 év távlatából is vannak fasírtnyomok...
   Nálunk a legrondább állagú tárgy a konyhában a fritőz kosarának kiemelő karja volt. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen minden egyes sütésnél ráfröccsent egy csepp olaj. Ez a tárgy (amúgy érthetetlen okból) éveken keresztül kimaradt a mosogatásból. Aztán azt játszottam vele, hogy minden egyes mosogatáskor újra és újra elmosogattam. Akár használva volt, akár nem, zsupsz be vele a többi közé! Ugyan kellett neki néhány hónap, mire minden lejött róla, de végül is lejött.

   Lekapcsoltam a lámpát. Így már jól láthatóan szikrázik. Persze nem az a baj, hogy a szénkefénél szikrázik, mert az természetes. Az a baj, hogy néha szikrafelhő veszi körbe a kommutátort. Ez nem egy jó jel! Ráadásul nem csak a keféknél szikrázik a forgórész, ami még az előzőnél is rosszabb jel.

   Kivettem a mechanikát a dobozból, majd ráakasztottam a zsinór végére egy ellenállásmérő műszert. Bekapcsoltam a mixert, majd elkezdtem kézzel szépen lassan tekerni a forgórészt. Néhány százaléknyi eltérést volna szabad mutatnia a műszernek. Ehelyett sajnos több helyen átmegy szakadásba. Ez a motor, ez bizony már kuka!

   Ahová a piros nyíllal mutatok, ott vannak szétégve a drótok. Persze meg lehetne tekercseltetni a forgórészt, de ez ma már egyáltalán nem éri meg. Másik forgórész cserealkatrészként pedig szintén nem éri meg. Maga a csere díja többe kerülne a rezsióradíj szintjén, mint egy új mixer a sarki kisboltban.

   Azért vettem elő a fehér papírt háttérnek, mert most jutott eszembe, hogy a motor koszos. Pontosabban szólva, a két nagy műanyag fogaskerék alaposan be lett zsírozva. De nem ám csak egyszerűen zsíros, hanem szerintem grafitos zsíros!

   Ez a része még jó. Valamikor régen ilyen esetekben szépen eltettem a dolgokat alkatrésznek. Aztán az ember előbb vagy utóbb (én igencsak utóbb) rájön, hogy ez teljesen felesleges! Pláne felesleges egy hétköznapi, boltban bármikor kapható eszköz esetében.

   Ott az a két gyönyörűségesen hosszú csavar, én meg nem tudom őket onnan kiszedni! Persze ha levenném a műanyag fogaskerekeket tartó zégereket, akkor valószínűleg sikerülne. Mármint sikerülne nyakig összekennem magam azzal a hülye szürke zsírral!

   Másnap bementem a Tescoba, ahol is megvettem a legolcsóbb (1.700 HUF) Tesco gazdaságos mixert. Érdekes mód pontosan ugyanúgy néz ki, mint a régi, csak a bilikék szín maradt el.

   Tetszik az asszonynak az új mixer. Már miért is ne tetszene, hiszen pont olyan, mint milyen a régi volt. Egy apró különbség azért akadt, mégpedig a hálózati zsinór rövidebb hossza. Ennyivel kell hosszabbtani a zsinórt. (mutatja Andi) A másik keze persze már kilóg a képből.

   Gondoltam kihagyom belőle a zavarszűrést, de aztán mégsem tettem meg. Mert ugye ha nem teszem vissza ezeket az izéket, akkor zavarná mondjuk a TV adást. Bár amilyen színvonalú tévéműsorok manapság vannak, akkor már inkább a zavarcsíkokat nézze a család...

   Egyszer persze minden kiteljesedik, a problémák megoldódnak, a titkokról pedig fellebben a fátyol. Létezik ennek a masinának egy ennél komplexebb, úgynevezett bödliforgatós változata is. Ennél a gépnél a nagyobbik lyukba csatlakozik a tálat forgató áttétel.