Nokia 2600 classic
(bedöglött)

Semmi sem tart örökké. Azért a garanciaidő végéig kihúzhatta volna.
Illetve ha legalább meglenne a garanciajegy...
No nem a maci a beteg.

Hanem a maciban található mobiltelefon betegedett meg. Gondoltam
megnézem, hátha tudok vele kezdeni valamit. De persze nem...

Tulajdonképpen szép, bár szinte használhatatlanul apróra sikeredtek a gombjai.
Legalábbis az én köröm nélküli ujjaim számára már-már megnyomhatatlanok.

Van benne kamera, Bluetooth, FM rádió, MP3 csengőhang, diktafon, WAP böngésző.
Mindez annyira elkápráztatja az embert, hogy szinte észre sem veszi, hogy egy szar telefon.
Nem azért mert elromlott, hanem ez sajnos már újkorában egy ócska vacak készülék.
Ha előbb olvasom el mit írnak róla az interneten, biztosan nem veszem meg.
Elsőre csak az tűnt fel, hogy tetű lassú, aztán nem is néztem tovább.
Ha úgyis az asszonynak vettem, akkor kínlódjon vele ő!
Ő is azonnal észlelte, hogy ez a készülék lassú.
Mintha nem reagálna a gombokra.
No persze kisvártatva igen.

Eredetileg nem ilyen színű a tokja, de adtak hozzá egy ilyen színűt is. Volt hozzá kis leírás,
hogy hogyan kell átöltöztetni a készüléket. Például itt ez a gomb, amit meg kell nyomni.
Na most ehhez képest nem kell megnyomni rajta semmit! Egyszerűen csavarhúzóval
(vagy akinek van, annak körömmel) szét lehet pattintani. Ez a gombszerű
izé meg a csuda tudja, hogy minek van.

Nem sok minden látszik, épp csak az akkumulátor. Azért kapott az asszony új telefont,
mert a réginek már gyengült az akkuja. Ehhez képest ez a teljesen új
készülék nem bírta annyi ideig, mint a régi használtan!

Kivettem a helyéről az akkut, de nem volt mögötte semmi érdekes. Persze tudtam róla,
hogy nincs, de ha már egyszer úgyis szétszedem, gondoltam belenézünk. Szerintem
vissza fogok szokni a hagyományos régi valamik boncolására, mert ezek az újak
valami rém unalmasak. A tegnapi mobil modemben sem volt semmi érdekes.

A SIM kártya és a majdnem kezelhetetlen gombsor. Egyszerűen nem értem
hogyan gondolják a gyártók, hogy kezelni lehet az ilyen apró gombokat.
Én a krumpli ujjaimmal akár négyet is lenyomok ezekből egyszerre!

Balra az épp sötét kijelző, jobbra pedig a leragacsozott gombok.

Olyan picike ez a csavar, hogy már szinte nem is látom!

Mind az ötöt kitekertem. Legalább nem patentos...

Leterítetem, akarom mondani kiterítettem egy telefont.

Eleve nincs benne semmi érdekes, erre még azt a keveset is letakarják?

Erről az oldalról azért látszik pár alkatrész, de valahogy nem tudnak izgalomba hozni.
Egyre kevesebb valami van bennük. A 2110-es még jóval többet mutatott magából.

Szerintem megyek és keresek inkább egy orsós
magnót, hiszen arról mindig tudok írni valamit.

Aki még nem látott közelről mobiltelefon kamerát, annak elárulom, hogy ez az!
Ez egy érdektelen valami. Szerencsére van a pincében olyan kamera, amiről majd írhatok!

Olyan picik ezek az alkatrészek, hogy képtelen vagyok hozzájuk történetet kanyarítani.

Ezen a fotón a kijelzőben tükröződő asztali lámpámat látjuk. Természetesen
a fényképező a lámpára fókuszált, így a lámpa szép, a kijelző homályos.

Most meg a lámpa homályos, cserébe a kijelző látszik élesen. Sajnos a
kijelző képe annyira érdektelen, hogy mindegy látszik-e, vagy sem.

Darabokban is működőképes a készülék, bár csak eddig a szintig.

Aztán kialszik a háttérvilágítás, eltűnik minden a kijelzőről, majd kikapcsol a készülék.
Majd kap egy másikat az asszony, ennek pedig béke poraira.

Gondoltam kap még egy esélyt. Vagy él vele, vagy nem.
Azt találtam ki, hogy megtámadom USB oldalról a PC-vel.
Előkaptam egy Mikro USB kábelt, de nem! Kétféle ilyen kábel
végén lifegő dugó létezik. Az egyik az összes kütyümbe jó, a másik
a Nokiához. Rohadj meg Nokia a nyomorult kábeleddel együtt!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.