Nokia 2110 mobiltelefon
(már majdnem megöltem, de végül csak sikerült elajándékoznom)

Mobiltelefont még nem bontottam szét. Ezt a hiányosságot ezennel pótolom. Ez a készülék persze már nem egy mai darab. Valamikor réges-régen szólt a főnököm, hogy kapok egy céges SIM kártyát. Mondtam jó! De mibe tegyem bele? Erre kaptam hozzá pénzt is, hogy vegyek egy telefont. Ez a Nokia 2110-es lett belőle. Ennek még mindene megvan! Még az is, hogy Goda Gábortól vettem.
Ez a Nokia még nem Kínában készült, hanem a szomszédos Koreában. Csatlakoztatott emberek, hirdeti a dobozon látható felirat. Meg az is rá van írva, hogy hordozható telefon. Meg az is, hogy celluláris. Éppen ugyanígy kinéző un. 60-as telefonunk is volt, de az a rendszer azóta már kihalt.
Íme a doboz tartalma. Telefon, töltő és akku. Az akku már rég nem az eredeti. Valami lapos kis vacak volt rajta, ami persze nem sokáig bírta. Mivel volt ugyanilyen céges 60-as, ezért rendelhettem ahhoz akkut, ami pont jó volt erre is. Bevallom őszintén, hogy részemről nem szerettem ezt a telefont. Nagy volt és nehéz. Nem is nagyon hordtam magammal. Néha akár még hosszú napokra is eltűnt! Hol a céges kocsi kesztyűtartójában hevert, máskor meg egy fiók mélyéről került elő.
Még megvan az eredeti jótállási jegye. Van hozzá egy 100 oldalas, illetve egy 20 oldalas használati útmutató. A negyediket - mivel az nem magyar nyelvű volt - nem szkenneltem be.
Ez az akkupakk háromszor vastagabb mint az eredeti. Kettő is volt belőle a dobozban. Az egyik már nem vette a töltést, de a másik a sok évnyi pihenés ellenére is feléledt, és még most is napokig bírja erővel. Én már mondjuk kevésbé. Ha zsebre tettem ezt a masinát, akkor kicsit oldalra dőlve mentem, mert elhúzott a súlya. Varta gyártmány. Látható rajta egy szép adatlap és egy felirat, mely megpecsételi sorsát. A csatlakozóin van felirat. A két szélső az akku, a két középső pedig a hőérzékelő.
Megnézzük mi van belül az akkupakkban? Költői kérdés volt... Hát persze hogy megnézzük! Neki is álltam azonnal kibontani körben mint egy konzervet. A maradékot meg lehántoltam róla.
Mindössze öt akkumulátor cella van benne. No persze nem is számítottam semmi másra.
Ez egy ritka pocsék egy kép. Hosszú percekig néztem, hogy mégis mi a csudát ábrázolhat. Csak így nézésre nem is jöttem rá. Még tiszta szerencse, hogy mikor a fotó elkészült akkor azt a nevet adtam neki, hogy hőérzékelő. Tehát a képen egy hőmérséklet érzékelő látható. Ez figyeli az akkupakk hőmérsékletét, és ha fel találna melegedni, akkor visszavesz a töltésből, hogy ne tegye tönkre a túlzott meleg a cellákat.
Mondjuk ezek a cellák már rég tönkrementek az állásban. Nem maradt bennük semmi energia, és nem is veszik a töltést. Épp csak annyi erejük maradt, hogy szétbontásuk közben pusztán bosszúból elvágják az ujjam.
Részemről tudom, hogy ez nem egy környezettudatos magatartás, de miután végeztem velük, egyszerűen csak bevágtam a szemetesvödörbe a maradványokat. Régebben anyukám (valamint persze én magam is) az asztalomon található kis szemetes vödör és a hamutartók tartalmát egyszerűen beszórta a cserépkályhába. Aztán volt néhány pukkanás, melyet elemek és kondik okoztak. Azóta szelektálva van a szemét. A gyanús dolgok ugyanis már nem mehetnek a tűzbe.
Kártyát tegye be.
Majd pont te fogod megmondani...
Néhány oszlopnyi pixel már nem működik a kijelző elején és végén.
Tulajdonképpen szép ez a készülék. Most tartsam meg? Mi a csudának? Annyira azért nem szép, hogy kitegyem a szobában a polcra dísznek. Túl sok érdekes viszont nincs benne. Ellenben emlék. Valamint működik is. Viszont felesleges. Bah... Hogy döntsön így az ember?
Az akkupakkot levéve láthatóvá válik a régi telefonszámom. Ide volt felírva, mert egyszerűen képtelen voltam megjegyezni. Az új számomat ugyan már sikerült megjegyeznem, cserébe viszont ezt már nem adom meg senkinek! Ennek a készüléknek még kihúzható volt az antennája.
Néhány kósza torx csavar kitekerése után már ki is jön a dobozból a tartalom. Csengő, hallgató, LCD kijelző, nyomógombok, mikrofon a balról jobbra sorrend. A nyomógombok alatt SMD ledek vannak, azokat talán ki lehetne szedni. De persze ezeket is minek? Ha majd kell belőlük valamire (ennek mondjuk kicsi a valószínűsége), akkor veszek a boltban újat.
Ez itt a SIM kártya helye, pontosabban szólva a foglalata.
A hajlékony nyáklap kis pöckökre van rányomva, melyek a telefon merev vázát alkotó fényes izéből állnak ki. Fura érzés leszedni (tépni) róla a panelt. Szerencsére a panel jó masszív anyagból van, nem szakadt el sehol.
Az elektronika a váz nélkül egy szokásos uncsi zöld nyáklap képét mutatja.
Szép nagy puffer elkó ücsörög a tápfeszen. Egy modern telefonba talán már bele sem férne egy ekkora jószág. Amúgy azért van itt, mert egy ilyen teló valósággal zabálja az áramot, ezzel rángatja a tápot, hiába van közel az akku. Illetve az akkumulátor lábainak esetleges apróbb kontakthibáit is képes "áthidalni" az elkóban tárolt energia. Vagy ha nem? Na akkor a csuda tudja mit keres itt.
Ez a rész kimaradt, mert valahogy nem illett sehová. Ebből a mondatból kitalálható, hogy a szétszedésnek már vége is. Vagyis már rakom is össze a telefont.
Percekbe telt, de végül megtaláltam, hogy hová való. Oldalról fogja össze a telefont. Ahogy néztem, ennek nem annyira mechanikai, mint inkább elektromos funkciója lehetett, azaz inkább az áramot vezette, minthogy összetartott volna valamit.
Ezen a képen az látszik, hogy az oszlopok elején lévő pixelhibákat sikerült átvarázsolnom az oszlopok végére. Valahol valami kontakthibás, de nem látom semmi nyomát, hogy hol lehet a hiba.
Akárhogy is nézem, itt bizony minden a helyén van. Sem nyomásra, sem pedig mozgatásra nem múlik el a jelenség. Persze mit számít? Úgysem lesz már használva soha...
Na jó, csak vicceltem. Találtam itthon egy bontatlan domino SIM kártyát. Itt hevert ez már évek óta a polcon, mégpedig bontatlanul. Fogalmam sincs róla, hogy meddig jók ezek, de még volt benne élet. A telefonba betéve azonmód vége lett a csipkerózsika álomnak.
A telefon szerencséjére nemcsak SIM kártyát találtam, hanem Szuda Zoltán kollégám személyében egy alkalmas egyedet is, akit meg lehetett ajándékozni ezzel a telefonnal. Hogy egyesek hogy tudnak örülni egy ilyen kacatnak... Szóval lesz a telefonnak új gazdája. Vagyis szétszedtem ugyan, de nem öltem meg. Viszont itt ez a töltő! Na ezt még nem szedtem szét! Mondjuk nem is tudom, ugyanis jól össze lett ragasztva. Most mi lesz?
Feltöltöttem
Összecsomagoltam
Átadtam az új tulajdonosnak
Itt a mese vége, fuss el messze véle...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.