Philips kisrádió
(emlékeztem rá, ezért vettem)

Itt ez a jópofa Philips rádió. Azt GE zsebrádiót, ami a minap még mellette volt, azt
már bemutattam. Gondoltam akkor legyen meg végre ez is. Így legalább lesz egy
tiszta polc. Már úgy értem, hogy a szétszedésre váró tárgyak szempontjából.

No persze az nem úgy van, hogy csak úgy egyszerűen elfogynak a rádiók.
Mert ugye minden polcon van belőlük egy, illetve két, másutt akár több.

Számomra a Philips márka unszimpatikus, de ezt már biztosan többször is említettem.
Ezt a rádiót is csak azért vettem meg, mert emlék. Valamikor nagyon régen javításra
került hozzám egy ilyen. Visszaadtam azzal, hogy nem tudok vele mit kezdeni, mert
túl hiányos. Erre fel néhány nap múlva jött a hír, hogy valaki más megjavította.
Gondoltam a rengeteg év elmúltával teszek egy újabb próbát.
Philips ide vagy oda, megvettem.

Különös a mérete, valamint az arányai is, ugyanis ez egy nagy, de lapos rádió.
Táskarádiónak retikülszerű, zsebrádiónak viszont lapaj.

Büszke Philips felirat, felette a hangerőszabályozó élgombja. Én nem vagyok
oda ezekért az élgombokért, mert szerintem lassan lehet őket kezelni.
A jobbra látható kapcsolóról pedig még lesz szó a későbbiekben.

Az már az állomáskereső forgatógombja, háttérben a botantenna kupakjával.

Ezek itt pedig a nem különösebben időtállóra sikeredett feliratok.
SW1, SW2 és középhullám.

A kihúzható botantenna még megvan, és még ki is húzható.

Szerintem ez egy jól sikerült fotó. Mondhatni van benne valami plusz,
bár a horizont úgyszólván mindig vízszintes szokott lenni.

Ez viszont már egy szokásos, mondhatni kevésbé
jól sikerült fotó, melyen a rádió háta látszik.

Ez itt egy igencsak érdekes, vagy mondom inkább úgy, hogy szokatlan részlet.
Az ember így elsőre azt hinné róla, hogy ez a teleptartó fedele. De nem az!

A rádió olyan vékonyra sikeredett, hogy egyszerűen nem áll meg a saját lábán.
Illetve hogyne állna meg, de csak ha támasztólábnak kifordítom ezt a lemezt.

Ilyen pingvin lába lesz neki, hogy el ne dőljön.

A teleptartó a rádió dobozának középen van. Illetve nincs,
hiszen már csak egy hatalmas lyuk tátong a helyén.

A kimerült elemeket azonnal vegyük ki. (THX bachterman) Megfontolandó kérés!
És még a Made in Holland is jobban tetszik, mint a manapság megszokott China.

Nem általánosan használt teleptartó való bele, hanem egy kisméretű egyedi fiók.
Persze a fiók idővel elveszik, s akkor jön a beledrótozás. Lám ott is vannak a drótok.

Ide lehet beledugni a két valamiket.

A készülék oldalán csavarhúzós feszegetések nyomai láthatóak. Azt mondjuk nem
csodálom, hogy nem sikerült kinyitni a készüléket, ez ugyanis egyáltalán nem úgy
nyílik ki, mint a hagyományos rádiók. Merthogy a Philips mindig kitalált valamit.

Sehol egyetlen csavar sem látszik a rádión, azonban mégsem patentpöckös, hanem
úgy nyílik ki, hogy először egy könnyed mozdulattal leemeljük a rádióról
a skálaüveget. Ez persze mára már műanyagból van, de akkor is
ez a megszokott neve. Könnyű levenni, nem tartja semmi.

Ezekre a fekete pöckökre volt rátolva a skálaüveg. A rádió másik végén is vannak
ilyen pöckök. Ezeknél fogva tartja össze a rádió dobozát a skálaüveg. Így már
valóban nincs rajta mit csodálkozni, hogy nem sikerült elsőre kinyitni.
Persze rajtam nem fogott ki, mert én már láttam ilyet.

Így nyílik ki.

Meglepően keskeny panel van benne, ami a változatosság kedvéért zöld helyett
fehér, valamint két picinyke hangszóró. Ez mondjuk még véletlenül sem az
a rádió, mint amire én emlékeztem, mert annak ennél sokkal nagyobb
volt a panelja. A panel tele volt üres lyukakkal, mintha valaki kiszedte
volna belőle az alkatrészeket. Tekercs szinte nem is volt benne, minek okán
hiányosnak láttam, s vissza is adtam mint javíthatatlant. Az persze lehet,
illetve több mint valószínű, hogy már keramikus KF-ek voltak benne.

Ezek a jópofa feliratok épp csak a hangszóró
paramétereiről nem árulnak el semmit.

Minek egy kisrádióba két hangszóró? Még ha sztereó lenne, akkor megérteném, bár
hol itt a térhatás kialakulásához szükséges bázistávolság? Mindegy... Valami
oka biztosan volt a két hangszórónak. Talán így jobban el lehetett adni.

Semmi különös, bár a forgónak műanyag fogaskerekes áttétele van.

A végtranyóknak mindeközben rézből van a hűtőbordája. Ott van jobbra az a kicsi
zöld kapcsoló. Az azt csinálja, hogy hol sorban, hol meg párhuzamosan kapcsolja
a végfokozatra a hangszórókat. Egy kicsit talán halkabban szól ha sorba vannak
kapcsolva, cserébe nem is eszi annyira a telepet a rádió. Ez egy akkora egy
korszakalkotó ötlet, hogy az egész világ azonnal elfelejtkezett róla.
Már ha egyáltalán feltűnt valaha is valakinek...

Ezek itt a csatlakozók, csak most épp hátulról nézve. Érdekes, de nem láttam
a jack aljzatok mellett semmiféle jelet. Márpedig azt semelyik rádió
sem szereti, ha a hangszórókimenetbe dugjuk a tápegységet.

Színkód jelölésű alkatrészek. Én a részemről nem szeretem őket. Amúgy semmi
baj sincs velük, de mindenképpen (minden képen) bele kell kötnöm valamibe.

Végre valamiben nem Isostat kapcsolósor van!
Ha választani lehet, akkor én az Isostatra szavazok.

Lötyög itt ez az izé. Először nem is értettem, hogy egyáltalán minek van itt. Szóval
a pöcök (ami most épp lötyög) eredetileg a panel alatt a rádió dobozában
folytatódott. Részben a panelt rögzítette, másrész pedig azt a fésűs
végű épp felénk álló lemezdarabot, ami a teleptartó érintkezője.

A hangszórót (és belül minden mást is) műanyag pöcökre tolt patentok
tartanak. Illetve mint az többfelé is látszik, már nem igazán tartanak.

Először a gomb esett ki, majd kisvártatva követte a skálahúr.
Még tiszta szerencse, hogy nem igazán bonyolult a pályája!

Ez itt a ferritantenna.

Belekötnék, de már úgy is le (illetve el) van törve szegény.

Persze a vételt ez mit sem zavarja...

A panel mintázata, mondhatni nem emberi szemnek való. Ezt én sohasem értettem.
Ha minden különösebb energia befektetése nélkül lehet olyan panelt tervezni,
amiről valósággal lerí a kapcsolási rajz, akkor mivégre ez a kacskaringó?
A képek nincsenek épp időrendi sorrendben. Mint az ezen a fotón is látható,
ekkor már rég kikerültem az eredeti telepcsatlakozókat az elemtartó vezetékeivel.

A képen az a görgő látszik, amin a skálahúr fut. Ott van középen.
Az a félhold az. Micsoda pazarlás is lett volna az ív másik
fele, mikor úgyis csak az egyik felén fut a skálahúr.

Gondolom felesleges megemlítenem, hiszen látszik, hogy aki
ezt művelte, az nem igazán volt mestere a forrasztásnak.

A rádió az alján látható nyílás méretéből adódóan eredetileg valószínűleg négy darab
ceruzaelemről működött. Szerintem meg sem fog neki kottyanni, hogy most egy
9 voltos elemet teszek bele. Mikor kidobok egy elemet, én előtte mindig ki
szoktam belőle szedni a csatlakozót, majd bedobom ide a fiók jobb
szélső sarkába. Jól szoktak ezek jönni. Például most is
épp szükségem támadt egy példányra.

Először még a csatlakozókra forrasztottam a vezetékeket, csakhogy azok
kontakt hibásak voltak. Mint az néhány képpel fentebb látható, idővel
átkötöttem a dótokat magára a panelra. Ez mondjuk bejött,
hiszen azóta már nem recseg a rádió.

Ha beljebb tolom az elemet, az bizony be fog esni.
Kóricál majd nekem a két hangszóró között.

Két szivacsdarabbal szűkebb helyet alakítottam ki az elemnek.

Így azért már mindjárt más! Persze az elemtartó fedele sajnos már nincs meg.
Valószínűleg soha nem is volt, mert sejtéseim szerint egy darab anyagból
készült magával az elemtartóval. Ne kérd, mert már nincs meg a rádió.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.