Elemes kisautó
(de most már késő)

Minden gyermek álma a kisautó. Izé... Vagy a kislányok Barbie babát akarnak?
Tényleg! Barbie babát még nem szedtem szét!
Majd hozok egyet a piacról...

 

 

Visszaraktam a hátsó szárnyat, legyen szépen egyben, mielőtt szétszedem.
Szóval a fiuk az autókat szeretik. Ha csak tologatós, már az is jó!
A lendkerekes meg valami csuda. A felhúzós az király.
De az igazi az elemes. Az magától megy!
A non plusz ultra a távirányítós.
A drótnélküli meg maga a mennyország!
Nézegetem is őket mindig a piacon, de azért nem veszek.
Öreg vagyok én már ahhoz, hogy ilyenekkel játsszam. Erre fel kaptam egyet...

 

 

Mondjuk drótos, meg kanyarodni se tud, csak megy előre és hátra.
Jobban mondva nem csinál ez már semmit...

 

 

   Még valamikor rengeteg évvel ezelőtt történt, hogy apukám hazahozott egy marék autót, meg egy marék motort. Az lett volna a feladat, hogy pénzért, minél kevesebb befektetéssel, villanymotoros autót állítsunk elő egy olcsó tologatósból. Éppen az a szint kellett a kereskedőnek mint mondjuk ez. A megadott irányárból sajnos még az alkatrészek sem jöttek ki! A kínaiak meg bármilyen áron képesek szállítani! Persze olyan is. De nem mindegy? Hiszen úgy is tönkreteszi a gyerek!

 

 

Ócska drót, műanyag kerék, kilátszik a primitív áttétel.

 

 

A távirányító egyben az elemtartó is, ami minden irányból ferde egy kicsit.
Ősi szerszámkészítő mondás szerint: Vidékre jó lesz!

 

 

   Tettem bele két akkut, de csak mert elsőre ezek akadtak a kezembe. Teljesen hiába nyomkodom a gombokat, mert az autónak esze ágában sem áll elindulnia! Mondjuk ha jó lenne, akkor nem adták volna nekem.

 

 

Egy darab anyag a teteje, azt levéve előtűnik a szintén egy darabból álló alja.
Ennél egyszerűbben már nem is lehetne egy motoros kisautót összerakni.

 

 

   Még emlékszem a Wartburgom belsejére. Sokkal több fogaskerék volt benne. Persze erősebb is volt, illetve ennél azért sokkal nyugalmasabban ment. Mondjuk olyat is láttam a piacon, de azt valami horribilis áron adták! Amúgy nemcsak most, hanem a 60-as években is drága játék volt. Mit össze túlórázott apukám, az Isten nyugosztalja, hogy megvehesse! A gyerek meg titokban már másnap szétszedte kíváncsiságból...
   Közvetlen ezután kaptam egy olyan detektoros rádiót (amit amúgy apukám készített), amiből egyenként ki lehetett húzni az alkatrészeket. Na azt annyiszor szedtem szét, ahányszor csak akartam! A banánhüvelyek, valamint a farostlemez alváz elpusztíthatatlan volt!

 

 

Levágtam a drót végéről a távirányítót, hátha csak abban volt a hiba.

 

 

 

Talált süllyedt! Nagyon akart menni, de nem hagytam,
mert még levert volna itt nekem valamit.

 

 

A távirányítóban az irányváltó mondhatni valószínűtlenül primitív!

 

 

Ez a rugó megtetszett, mert szép. A többi lomot viszont kidobtam.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.