1. táblázat: CD-lejátszó vastagságméret változásai

Láthatjuk, hogy 1982-től 1992-ig, 10 év alatt 88 mm-ről 17,9 mm-re csökkent a vastagság. Ezt csak úgy lehetett elérni, hogy óriási munkával mindig a legnagyobb akadályt jelentő alkatrészeket vették célba, és új technikával egyre kisebb méretűre készítették ezeket az alkatrészeket; az olvasó lencsét 2,75 mm-re, a fotodiódát 1,8 mm-re, a forgató motort 7,3 mm vastagra a régi méretek helyett. Minden terméknél van egy-egy jól érzékelhető paraméter, pl. vastagsági méret vagy súly, amelynek csökkentése vezérelvként kitűzhető. A méret- és súlycsökkentésben a legnagyobb segítséget a pénzügyi kormányzat adhatja megfelelő pénzügyi rendeletekkel, amelyek végül is a versenyképességet és exportképességet fogják erősíteni. Ez nem a saját ötletem, szorult helyzetben több helyen alkalmazták, pl. a válság utáni Amerika több tucat méret- és súlycsökkentést támogató pénzügyi rendelkezéseit lenne érdemes áttekinteni. Természetesen sem gazdaságtörténeti elemzést a pénzügyi rendeletekről, sem ezen összefüggések időszerűségének felismerését még hosszú ideig nem várom el a jelenleg praktizáló mámoros monetaristáktól. Pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy egy-egy "megszállott" konstruktőr még kevés ahhoz, hogy ezen a területen tartós, jó eredményeket érjünk el. Szolgáljon erre példának a 2. táblázat, amely főkonstruktőri munkámnak az 1966-tól 1983-ig terjedő szakaszát jellemzi, itt a kezdőpontot saját tervezésű első kazettás mechanikám vastagságmérete jelentette 40 mm-rel. A további években hiába voltak szigorú 40 mm alatti célkitűzéseim, mégis minden újabb típus 1-2 mm-rel magasabbra sikerült az előzőnél. Saját tervezőim, továbbá a technológusok, szerszámosok, gyártók mind igyekeztek lazítani a nyakukra tett hurkon; az eredmény 1983-ra 45 mm-es vastagságméret volt.

Termék	Gyártási év
	1966	1983
CC magnó mechanika vastagságmérete [mm]	40	45

2. táblázat: CC magnó mechanika vastagságméret változásai

Eredménytelen irányítómunkám hatására drasztikus lépésre szántam el magam; saját elképzelésem szerinti alapkoncepcióból kiindulva, de a csapatom lelkesebbik részével együttműködve, minden vastagságmérettel összefüggő részletet diktálva az új tervezés eredménye 1985-re 14,6 mm vastagságméret lett.
Tanulság: részemről nagyobb keménység lett volna szükséges, mert a jó célkitűzéseket nehéz megfogalmazni, még nehezebb végrehajtani, de a legnehezebb másokkal végrehajtatni.

 

Kezdő lépések a számítástechnikában és saját ötletek a hardverben

Már a 60-as évek végén is elborzadva nézegettem a kártyalyukasztó működését, és annak ellenére, hogy tanult szakmám szerint gépészmérnök vagyok, éreztem, hogy gyorsan elektronikus megoldásnak kell kiváltani a csattogó mechanikát. A decentralizált adatrögzítés híveként a kompakt kazettát éreztem a jövőben jó adathordozónak. Ez még nem volt ötletnek nevezhető, inkább ködös álmodozásnak. Mint ahogy 1970-ben megtudtam, már mások, pl. a franciák évekkel előbb elkezdték a megvalósítást (Saisi). A BRG-ben 1970-ben mi is elkezdtük az SLK-4-es kompakt kazettás adatrögzítő család tervezését. Ekkor léptünk be ebbe a számunkra teljesen új technikába. 1971-ben az OMFB tárgyalásai nyomán a MOM-mal közösen átvettük a francia Sagem cégtől a Fex-3 típusú fix fejes, fix keménytárcsás mágneses tároló licencét (a BRG az elektronikát gyártotta). Tervező gárdánk ezeken a munkákon szerezte meg elméleti és gyakorlati tudását. 1972-ben minden műszaki tudásunk megvolt, amit akkor egy forgó mágneslemezes tárolóról tudni lehetett. Akkor volt újdonság a 8 inches floppy. A 8" drive fő adatai: kb. 10 literes befogadó méretek és 250 kbytos kapacitás. Az előbbiek alapján az az ötletem támadt, hogy a 8 inches floppy tároló lemezének egy kis tenyérnyi darabját zárjuk be egy szilárd műanyag kazettába, hasonlóan a magnószalagos kazettához, és egy kisméretű meghajtó szerkezetbe behelyezve annyit tudjon, mint egy 8 inches floppy. Az ötletet kidolgoztam, és 1974-ben beadtam a magyar szolgálati szabadalmat az alábbi alapelvekkel: szilárd műanyag dobozban legyen egy hajlékony kör alakú mágneslemez, közepén egy szilárd maggal, amely elvégzi a központosítást és a forgatónyomaték átadást. A 3. táblázat az alapelvek által biztosított előnyöket és azok következményeit foglalja össze.

Alapelv	Előny	Következmény
Szilárd kazetta	Sérülésmentesség	Nagyobb bitsűrűség lehet (kb. 1,5x)
Középső szilárd mag központoz	Központosítási pontosság javul	Nagyobb sávsűrűség lehet (kb. 2x)
Középső szilárd mag a menesztő	Tízszer kisebb tengelyirányú lefogó erő kell	Vastagságméret csökkenhet (kb. a felére)

3. táblázat: Előnyök és következmények

Ekkor még nem létezett minifloppy, tehát minden technikai előnyt a 8 inches floppyhoz kellett hasonlítani. Éreztem azonban, hogy a Shugart (a 8 inches floppy feltalálója) 1971 óta biztosan dolgozik a 8 inches floppy tökéletesítésén, tehát igyekeztem 1973-ban a 8 inchesnél sokkal jobbra kidolgozni a szabadalmamat. Ez jól sikerült, és a későbbiekben sem kellett a 74-ben leírt fő méreteket lényegesen módosítani. A 74-ben leírt kazettaméret 110 x 80 x 7 (a 170790. számú, 1974. 11. 30-án bejelentett szabadalomban) helyett véglegesen 100 x 80 x 7,5 lett megvalósítva, ugyanazokkal az alapelvekkel. Így bármenyire is meglepett 1976-ban a hannoveri vásáron a minifloppy bemutatása, még ezzel szemben is óriási előnyöm volt.
Tanulság: úgy kell lépni egy új terméknél, hogy a meglévő helyettesítő termék vagy kiváltandó termék haladását is vegyük figyelembe, azaz ugrás közben emelik a lécet.
A minifloppy 1976-os megjelenése meglepetésszerű volt és az addig fél gőzzel kezelt témát felgyorsította, mert féltem, hogy a Shugart újra lép és elvész az előnyöm.
Tanulság: munka közben figyeld a konkurenciát, és örülj hogy van, mert ez a legjobb orvosság a "totojázás" ellen.
Tehát gyorsan elkészítettük a végleges mintadarabot, amely működképes volt, de mivel meglévő floppylemezből volt kivágva, természetesen sokat hibázott.
Ezt a mintát 1979 végén bemutattam a vezérigazgatómnak; két kifogása volt, az egyik, hogy nem kompatibilis az adathordozó kazetta, a másik, hogy a buborékmemória megöli a mozgó elemes tárolókat. Ez a két kifogása stabilan megmaradt az évek során. Természetesen ellenvéleményem volt; 1979-ben nem létezett kazettás floppy, tehát az adathordozó kazettát és mágneslemezt semmiféle más szerkezeten nem lehetett leolvasni. A buborékmemória pedig még néhány évtizedig nem fogja kiszorítani a mozgó elemes tárolókat (ez 1979-ben hangzott el). Álláspontjaink különbözősége ellenére megpróbáltam változatlan energiával dolgozni a témán.

 

Konstrukciós döntéseim két évtized távlatából

Tekintsük át a fontosabb konstrukciós döntéseket.

Mi legyen a megoldás?	elégséges	jó	kiváló
Merevségre			*
Középső szilárd magnak legyen-e jól zárható burkolata?			*
A zárható burkolat a kazettán belül vagy kívül legyen elhelyezve?			*

4. táblázat: Eldöntendő kérdések

Láthatjuk, hogy mindhárom kérdésben a legelegánsabb, legjobb megoldás mellett döntöttem. Ez rossz döntés volt, mert túl jó volt a kazetta, de ezeket az ismeretlen piactól való félelmem diktálta, mert nem volt lehetőségem arra, hogy a döntést nemzetközi szinten megtárgyalhassam. A jelentkező nemzetközi kooperációkat a vállalat vezetősége elutasította, így egyedül maradtam.
3 évvel később a Sony helyesen döntött; mindhárom kérdésben az elégséges megoldást választotta, és az a felhasználóknak még éppen megfelelő volt.
Tanulság: nemzetközi konzultáció nélkül nem lehet nemzetközi piacra konstruálni. (A merev elzárkózás a vállalatvezetéstől eredt.)

 

A fejlett világ kooperációs szándékai, a BRG merev elzárkózása

1979-től a hír elterjedt, hogy kisméretű kazettás tárolója van a magyaroknak. Igen, sokan érdeklődtek, részben kíváncsiságból, részben komoly kooperációs szándékkal; közös kiállításokat ajánlottak a költségek vállalásával, kooperációs tárgyalásokra hívtak szintén a költségek vállalásával. Sehová nem mehettem, pedig szükség lett volna. Ennek az elzárkózásnak nem politikai okai voltak, mert 1957 óta legalább ötvenszer voltam nyugaton, és köztudott volt, hogy én nem maradok kint. A vállalatvezetésnek sikerült minden kooperálni akaró partnert ügyesen lerázni. Ezekből néhányat említenék:

Gyakorlatilag talán ez lett volna az utolsó lehetőség a kooperációra, mert akkor még az igazi konkurensek nem voltak bemutatható állapotban. Nyilvánvaló és súlyos üzleti mulasztás volt a BRG vezetősége részéről a merev elzárkózás a kooperálni akaró partnerektől, de az egyéb hibák tanulságait meg kell jegyeznünk, mert azok ismét elkövethetők.
Tanulság: a konkurens országokban a BRG-nek be kellett volna jelenteni a szabadalmat, mert akkor a konkurensek kénytelenek lettek volna kooperálni. Ha a magyar szabadalom fenntartási díját a BRG fizette volna, akkor az utóbbi 5 évben az országba behozott Sony floppyk után a szabadalom tulajdonosa a Sonytól jelentős díjazást tudott volna beszedni (a behozott kazetták összforgalma kb. egymilliárd Ft). A Metrimpex által 1980-ban elindított nemzetközi bejelentést sok ország, köztük Japán is 1989-ben elfogadta 1980-as elsőbbséggel, de azt sem tartottuk fent.

 

Belső fékek, belső és külső támogatók

A kazettás microfloppy első mintájának bemutatása után egy szünet nélküli harc indult meg köztem és a vállalat vezetősége között, 1979 végétől 1984 közepéig. A tét az volt, hogy legyen vagy ne legyen kazettás microfloppy gyártás a BRG-ben. Szerencsére ebben a harcban nem voltam egyedül, voltak belső és külső támogatóim. Elsősorban csupa profiból álló lelkes konstruktőr csapatomról szeretnék megemlékezni, hiszen egy ilyen komplex tudást igénylő konstrukciót képtelen lettem volna egymagam létrehozni. Büszkeséggel és örömmel tölt el a visszaemlékezés, hogy egy ilyen csapattal dolgozhattam együtt, akik a profi munkán túl lelkes és az utolsó percig önzetlenül szorgalmas támogatóim voltak. Köszönettel tartozom a sok BRG-n belüli technológusnak, szerszámosnak, gyártónak, meósnak és a vállalat műszaki igazgatójának, Bognár Sándornak, akik a vállalati hivatalos ellenállás dacára segítették a termék létrehozását sokszor saját pozíciójuk kockáztatásával is. Voltak külső támogatóim is: a Metrimpextől Kovács Aladár, Fazekasné, az OMFB részéről igen részletesen meghallgatta problémámat Sebestyén János, Pál László, hasonlóan meghallgatásra találtam a szakma részéről is Vámos Tibornál, Bakonyi Péternél. Sajnos a terméket nem tudták megmenteni, mert azon kívül, hogy igen részletesen tájékozódtak, mellém álltak és bizonyos értelemben megvédtek, ami önmagában is nekem nagyon sokat jelentett, végül is a vállalat belső vezetésébe nem tudtak belenyúlni. Sokan segítettek idegen cégektől is tisztán szakmai érdeklődésből, néha a termék belső ellenzőinek keze utolérte őket (pl. az egyik MERT dolgozót elbocsájtották, mert munkaszüneti napon végezte a termék egyik angol szállítmányának átvételét, amit az angol vevő már várt). El kell mondanom, hogy egyetlen belső vagy külső támogatóm sem igényelt semmiféle ellenszolgáltatást. Úgy érzem, hogy ez bizonyíték arra, hogy akkor is volt az országnak egy jobbik fele, aki önzetlenül, ingyen, egy általa jónak ítélt ügy mellé állt és segített. A Metrimpexnek sikerült kierőszakolnia, hogy a BRG felszerszámozza és gyártsa a terméket. A vevők vételi szándéka igen erős volt, de a szállítási készség időben igen messze esett ettől. Jó két évbe telt, míg a minden részletre kiterjedő belső mesterséges akadályokon keresztül tudtam vonszolni a témát 1981 végére. A mesterséges akadályok úgy időben, mind minőségben is hátráltattak. Pl. Japán vagy USA partner kellett volna az író-olvasó fej és a mágnes bevonatú tárcsa gyártásához. Helyette a német Woelke és BASF cégeket kellett ezekkel a munkákkal megbízni, akik ebben még nem rendelkeztek kellő technikai jártassággal, de a BRG kommersz magnetofonhoz való termékekben már üzleti összeköttetésekkel rendelkezett ezeknél a cégeknél. Határidő csúszások és a sávsűrűség, valamint a bitsűrűség kényszerű lecsökkentése jelentkezett veszteségként (a kapacitás ezzel csak felére volt tervezhető). Mire 1982-ben piacra jöttünk, a konkurensek már felnőttek, és a műszaki folyóiratok már tudtak összehasonlító táblázatokat közölni a konkurensekről.

 

Külföldi műszaki sajtó - hazai sajtó

A külföldi műszaki sajtó a különböző szakágakban általában rendszeresen figyeli a fejlődési irányokat és tájékoztatja a szakmát és a vevőket, hogy mi várható a jövőben. Ha a világon bárhol, bárki beszámítható előrelépést mutat, a sajtó ezt észleli és közvetíti. Azért tartom ezt szükségesnek leírni, nehogy félreérthető legyen, hogy a külföldi sajtó a magyar kazettás floppy fejlesztésre bármilyen okból odafigyelt volna. A sajtó csupán rutintevékenységét végezte, és ennek keretében a magyar kazettás microfloppyt sem hagyta figyelmen kívül. A 80-as évek elején kb. 40 külföldi szaklapban szerepelt a magyar microfloppy mint élenjáró termék, és erre igazán büszkék lehetünk, mert 1970 és 1995 között kevés magyar hardver terméknek volt hasonló sajtója.
Nagyon jó nevű cégekkel szerepeltünk együtt, és az összehasonlító méretek, súly alapján mindenhol egyértelműen vezettünk. Az összehasonlító táblázatokból mindig kihagyták azokat a cégeket, amelyeknek hasonló termékei már biztos, hogy kiestek a versenyből (pl. Standard Electric Lorenz 4 inches, Olivetti 2,6 inches). Az egyik hosszabb cikkből (a méltató szöveg és a címlapfotó nélkül) a Systems International 1983. májusi számának 61. oldalán lévő összehasonlító 5. táblázat adatait mutatom be (minden táblázatban a súly és méret alapján első helyen vagyunk).

Manufacturer	BRG	Hitachi	Tabor	Sony	Shugart	IBM	Mini
nominal diameter [in]	3,0	3,0	3,25	3,5	3,5	4	5,25
total capacity [kbyte]	200	500	500	437,5	500	358	1000
recording surfaces	1	2	1	1	1	1	2
track density [track/in]	100	100	140	135	135	68	96
linear density [flux change/in]	6250	8946	9250	7610	8294	13730*	5922
rotation rate [1/min]	422	300	300	600	300	262-415*	300
data rate [kbit/s]	250	250	250	500	250	333	250
size [H x W x L, in]	1,6x3,3 x4,5	1,6x3,6 x5,8	1,6x4 x5,5	2x4 x5,1	1,6x4 x6	2,6x4,5 x6,7	1,6x5,75 x8
weight [lb]	1,0	1,4	1,6	1,7	1,6	1,9	3,3
5 1/4 in compatible?	No	Yes	Yes	No	Yes	No

* Constant linear density achieved by a different speed for each track

5. táblázat: Drive data comparison (a Systems International 1983. májusi számának 61. oldaláról)

1982-ben néhány ezer darabbal a BRG már piacon volt, a többiek még nem. Ezért nem közöltek árakat a táblázatokban. A BRG eladási ára 100 USD alatt volt, az akkor kötelező belső árképzés nem vette figyelembe, hogy a piac bevezetésénél nem szabadna a valós kezdeti árat érvényesíteni, de még így is a legalacsonyabb ár volt a 100 USD. A fenti cikk 1982 végén lett összeállítva. Természetesen a hasonló cikkek zöme akkor jelent meg, amikor már voltak a konkurenseink, mert előtte, amikor még egyedül voltunk, a legtöbb szaklap még várt, főleg az IBM-re, hogy mit fog lépni. A hazai sajtó tartotta magát a ma is uralkodó véleményhez: a magyar iparnak hardver ügyekben nincs keresnivalója, marad a bérmunka vagy maximum a beszállítás vagy összeszerelés. Így természetesen a magyar microfloppy nem létezett a hazai sajtó számára. Így az arány 40:0 lett a külföldi sajtócikkek javára ebben a témában.

 

Belső harcok, védekezés, életben maradás

Bármilyen öröm is volt számunkra a jó külföldi sajtó, mégis tény volt, hogy előnyünk fogyóban, és a nagynevű konkurensek mellett egyedül nem tudunk megmaradni. Még mindig lett volna jó esélyünk, mert ekkor már készek voltak a terveim japán fej és japán vagy amerikai mágnes bevonatú tárcsával egy korszerűsített kétszeres kapacitású 25,4 mm-es vastagságméretű microfloppyra. Még mindig szívesen fogadtak volna kooperációs partnernek a Hitachinál vagy a Toshibánál, de ez egyszerűen az akkori vállalati légkörben lehetetlen volt.
Minden fronton ügyes adminisztratív módszerekkel gátolták a terméket, pl. az árképzésnél a kezdő kis darabszámra vonatkozó alkatrészárakat és a 15%-os haszonkulcsot kellett beépíteni, ugyanakkor az előírt 5%-os export árbevétel támogatást nem vehettük figyelembe. A belső, személyem elleni harc olyan erős volt, hogy már csak védekezésre futotta erőimből. 4-5 hónapon keresztül minden héten megtagadtam az aláírásomat egy "mea culpa" jellegű feljegyzésen, amelyet én írtam volna a vezérigazgatónak (de természetesen ez a vezérigazgató által előre megírt feljegyzés volt). Az írás lényege az volt, hogy rossz volt az irányzatom. Sajnos, 1984. április 13-án aláírtam, nem bírtam tovább a lelki terrort. Akkor már úton volt egy, a személyemet mentő levél, amelyről én nem tudtam, Marjai miniszterelnök-helyettes írta. Ebben a levélben utasította az akkori ipari minisztert, hogy ne legyen bántódásom, és a microfloppy témában egy megegyezést kért, amelyet egyetértőleg írjon alá a vállalat vezérigazgatója, az illetékes miniszterhelyettes és én mint az eddig szenvedő fél. Így ezzel a segítséggel az állásom (és a fejem) megmaradt, de a témát sikerült úgy elhúzni, hogy a piac még azt is elfelejtette, hogy voltunk. A Sony cég egyértelműen győzött. Nem vigasz részünkre, de ne feledjük, hogy ebben a konkurencia harcban hozzánk hasonlóan az 5. táblázatban szereplő többi cég is elbukott; Hitachi, IBM, Shugart, Tabor, valamint az előbb bukó Standard Electric Lorenz, Olivetti és a később megjelenő Canon és Toshiba.

 

Érdemes volt?

Igen, százszor is igen. Úgy érzem, ellenfeleimnek is köszönhetően fizikailag és lelkileg is megedződtem (bizonyíték erre, hogy a múlt évben egyik konstrukciós munkámnál képes voltam 56 órát egyhuzamban dolgozni); bízom benne, hogy ez a kudarctörténet jó irányba inspirálja a magyar alkotókat. Bízzanak magukban, a magyaroknak megvan az esze, hogy "first mover" terméket kitaláljanak. A magyar alkotóknak jó szakmai iskolájuk volt, ne engedjük kihalni a magyar virtusnak nevezett bátor szellemet, használjuk ki öröklött jó tulajdonságainkat. Még abban is reménykedem, hogy a körülöttünk lévő közeg is hasznunkra változik. Ha lassan is, de egyszer csak a kockázati tőke is elérhető lesz. Ha lehet, még ebben az eljövendő jövőben is szeretnék működőképes konstrukciókat alkotni belső fékek nélkül.

Köszönöm figyelmüket, a témával kapcsolatos dokumentumokkal és műszaki mintákkal rendelkezésükre állok.