Bluetooth
(legyen valami trendi dolog is, ne csak a sok óság)

Mivel semmi máshoz sem volt kedvem, ezért úgy döntöttem, hogy ma a blútusz
fülest fogom lerombolni. No nem mintha sok helyet foglalna, bár igaz ami igaz,
meglehetősen útban van ott ahová sikerült letennem. Amúgy épp a minap
cseréltem a fürdőszobában rendszeresített rádiómat erre a vacakra.
A csere a "lom helyére lomot" mozgalom keretében történt.

Mi a fenét lehet írni egy ilyen kis vacakról?
Pompeius mondotta: "Navigare necesse est" Vagyis hallózni szükséges...
Ceasar meg március idusán: Te is fiam Bluetooth
Na ez azért elég erőltetett volt...

A Sony japán cég, az Ericsson európai, a szerkentyű pedig Kínában készült.
Már tényleg ritkaság számba megy, ha valamit nem Kínában gyártanak.
Mostanában lapozgatom át a Csabai Dániel írta Magnósok Évkönyve
sorozatot. Annyi elfeledett, valaha jól csengő európai márka van benne
felsorolva... No de félre a nosztalgiával! Nézzünk meg valami mai holmit.

Szerintem még fél órája sincs, hogy ez a fénykép készült, és én már nem tudom, hogy
mi van rajta! Ezen a három lyukon jön ki a hang, pontosan bele a fülünkbe. Ha valaki
nem tudná, a blútuszos fülhallgató a mobiltelefonhoz van. Nincs és nem is kell zsinór,
hiszen a füles és a mobiltelefon egymással rádiójelekkel kommunikál. Vagyis nem kell
a fülünkhöz tenni a mobilt, nem foglalja le a kezünk. Nem büntet meg a rendőr, hogy
vezetés közben telefonálunk. Persze egy kicsit hülyén néz ki a dolog, mert
kívülről nézve tisztára olyan, mintha magunkban beszélnénk.

Ezzel a szép formás csuklóval van a fülhallgatóra rögzítve a tartófül.

A plusz gomb növeli a hangerőt.

A mínusz pedig csökkenti.
Ha nem így van, akkor mentségemre szolgáljon, hogy nekem nincs ilyenem.

Ez egy újabb gomb. Gondolom ezzel lehet felvenni a telefont ha megnyomjuk.

Ez meg csak úgy egyszerűen szép.

Ennél a csatlakozónál fogva lehet rádugni a töltőjére.

Az alsó végén gumidugó van.

Amit kivéve két szál vezeték tűnik elő.
Nem én vágtam el a drótokat, így érkezett.
Persze ha egyben lett volna, akkor elvágom én.

Gumiburkolat, electret mikrofon kapszula, dugócska. Mindeközben
a fényképezőgép újfent sikeresen a háttérre fókuszált.

Na végre egy jó fotó! Balra a mikrofon, jobbról pedig pusztán
a méretek érzékeltetése végett benyúlik a csavarhúzóm.

Nem akart szétjönni. Gondoltam az a pöcök, az biztosan egy csavar.
Ráharaptam a kombinált fogómmal, majd megtekertem.
Ez bizony letörött...

Bár igencsak serényen feszegettem, azonban esze ágában sem volt szétpattanni!

Vicceljük meg Gézát! (kuncogtak huncutul a világ másik végén a kínaiak)
Hát nem betettek ezek a rohadékok középre egy csavart?
Csavart? Ebben a mai világban? Szemetek...

Mielőtt a csavart kitekertem volna, megpróbáltam kinyitni mintha konzerv lenne.
Meglepően jó anyagból van, hiszen alig bírtam kiharapni a fogóval az oldalát.

Ez van benne. A látvány hatására nem a "nem jutok szóhoz",
hanem inkább a "miről írjak" érzés uralkodott el rajtam.

Az a réz fülecske amit kihajtottam, na az az antenna. Alul a kis rács egy árnyékoló
lemez, ami a panelra volt forrasztva. A két zöldes henger az akkumulátor.
A fekete karika a hangszóró, a többi bizbasz pedig az elektronika.

Az akku kicsit be van rohadva.

A panelen olyan picinyke alkatrészek vannak, hogy egyszerűen eltörpülnek
a csavarhúzóm hegyéhez képest! Persze értem én. A szűkös hely
miatt semmiképp sem lehetnek nagyok az alkatrészek.

A jobb oldali három valamit megtartom, a többi viszont mind kuka.
Nem fogok trendi dolgokat szétszedni, mert rém unalmasak.

Azért csak sikerült írnom róla pár sort. Menten meg is
jutalmaztam magam néhány szem gumicukorral.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.