Szovjet gyártmányú URH sávos kisrádió
Végre egy szép készülék!

Érdekes masina. Kisrádió de csak URH vételre. Ráadásul oroszhonból!
Hogy nincs is benne középhullámú sáv, az egy dolog. No de hová lett
a hosszúhullám mánia? Már az oroszokban sem bízhat az ember...

Mindenki olvassa el magának, mert nekünk az asszonnyal ketten együtt se sikerült!
Négy évnyi orosztanulás alatt, maximum a tanárnő neve amit megtanultam. Azt is
csak azért, hogy jó felé tudjam irányítani az átkaimat. Isten veled Hajnalka néni!

A rádióból kilóg oldalra ez a kis fekete csöcs. Ez az antenna.
Részemről egy kissé kevésnek találom a hosszát.

Ez az érdekesen megmunkált rúd került elő, mikor letekertem az antenna kupakját.
Hiába töprengtem, nem jutott eszembe semmi értelmes magyarázat. (ez mondjuk
nálam egy tipikus eset) Sem azt nem értem, hogy miért kezdtem el tekerni,
sem azt, hogy miért így néz ki. De hát mit is várhatnék magamtól...

Szokatlanul szépek a gombok!
A bal oldali a hangoló gomb, a jobb oldali pedig a hangerő.

Ennek a rádiónak még a háta is szép!
Feliratok, valamint mindenféle jelek vannak rajta.

Irén RP-301-es. Nem-nem! Szó nincs róla, hogy megtanultam volna oroszul,
hanem csak utánanéztem a neten. Ha nincsen eszed? Legyen noteszed!
Illetve manapság már az internet járja a mindenféle noteszek helyett.

Nemcsak, hogy megvan, de teljesen egyben van a teleptartó fedele.
Általában ez az első alkatrész ami megsemmisül, eltörik, elveszik.

A bal oldali jelbe bele tudom képzelni a hangolást, de a jobb
oldali szerintem inkább hangszínt jelent mint hangerőt.

Az antenna mellett ott az antenna jele.

No de miért van földelés jel rajzolva a teleptartó fedelére?

Ez meg a lejátszás, vagy inkább az erősítés jele.

A teleptartó belülről is ép.

Egy kicsi belerohadás azért már van.

1991-02. havában készült, azaz a szétszedés pillanatában már 17 éves.

Na ez a nem semmi! Ez egy csatlakozó. Erre mutatnak a jelek a hátlapon.
Zsebrádión földcsatlakozó? Meg vonalkimenet? Mi lesz bent a dobozban?

Majd mindjárt meglátjuk, csak előbb még utamat állja ez a plomba. Vagyis ebben
a rádióban - mióta legyártották - még nem járt senki. Apukámnak is van plomba
nyomója, olyan mint egy csavarhúzó, csak egy nagy "G" betűben
végződik. Rádiójavításkor használta az öregem.

Csavar a plomba alatt. Manapság ráragasztanak egy matricát,
s az ember nem találja a csavart. Másik divatos megoldás
az összetartó csavarok öntapadó gumiláb alá rejtése.

Ha ez a gyártó jele, akkor OK. Na most ha nem, akkor nem értem!

Hoppá!
Ez nem akármi!
Ebben van anyag rendesen!

Az oroszok vagy két szögből, meg egy darab deszkából építettek atomreaktort,
vagy beleborították az alkatrészes dobozt egy kommersz zsebrádióba.
Megnéztem a sugárzásmérőmmel. Ez nem atomreaktor!

Íme a hangszóró. Úgy olvasom, hogy 50 ohmos, ami viszonylag magas érték.

Na ez a nem semmi! Jobbról az a fekete fonott valami a rádió csuklószíja.
Jön ki belőle egy árnyékoló harisnya, és hozzá van forrasztva az antennához.
Láttam már pár kisrádiót, de ezzel az antennamegoldással még nem találkoztam.

A bal oldali gomb a hangerő és egyben a bekapcsoló. A jobb oldali pedig a hangoló
gomb. Mindkettő potméter. Vagyis bármilyen hihetetlen, de ez a zsebrádió nem
forgókondenzátoros, hanem varicap diódás hangolású. Ez a megoldás csak
zsebrádiónál sokkalta komolyabb készülékben szokás. A két potméter
között a drót nem elektromosan játszik, hanem az tartja őket össze.

A panel rendezett, normálisan van összeszerelve.
A Kólarádió után öröm nézni, hogy éppen csak dőlnek az alkatrészek.

Végfok IC, adtam nevet e képnek, de áll itt erre a célra négy tranzisztor.

Ez egy másik IC. Mondhatom rendesen meg van szórva a doboz!
Mások ennyi alkatrészből "képesek" kihozni1 egy Hi-Fi tunert is.

Részemről azt mondtam volna rá, hogy KF szűrő van benne, de mintha
MOSFET-et olvastam volna a neten. Akár így van, akár úgy, zsebrádióban?

Nos ez semmiképp sem egy szokványos zsebrádió kapcsolási rajza.

Egyedül legyek tucatnyi lányra, ha ez nem egy Varicap dióda!

Figyeljük csak meg az ellenállás lábát. (jobbra lent látható)
Igen különlegesen néz ki, mégpedig azért, mert ki van szőrösödve.
Eredetileg (értem újkorukban) ezek a lábak mintha ezüstözve lennének.
Most viszont úgy néznek ki, mintha valami élőlény vert volna rajtuk tanyát.
Mit tudom én! Mondjuk ezüstpenész...

Apróbb hiba, hogy ennek nem itt van a helye.

Hanem itt.
Persze nem okozott gondot, mert a panel is megtartja a hangszórót a helyén.

A telepcsatlakozó egyik sarka, kicsit redvás...

Szép a ruhád!
Igen, anyukám Varta...
Ezt a hülye poént ha még egyszer elsütöm...
Kikapok!

Ez a rádió sem szól. Ez persze nem is csoda, hiszen a keleti normájú
URH sávon mifelénk már nincs adás. De akkor hogyan fogom
kipróbálni? Mert át nem fogom hangolni, az biztos!

Van nekem ilyen célra az ágyam végében egy woblerszkópom.
Remélem neked is van. Nincs? Micsoda egy család vagytok...

Azt szeretem ebben a szobában, hogy minden elfér benne.
Csak én nem...

Donka maci teljesen berágott a helyét elfoglaló nagy zöld dobozra!

S mondá az Úr:
Ne dugjatok banándugókat a konnektorba, mert találkozni fogtok az ég villámaival!

Miért kell egy műszerre ennyi gombot zsúfolni?
Ráadásul nem csak kívülről zsúfolt, de belülről is!
Azért végül csak megtaláltam, hogy hol kell bekapcsolni.
Nagyban megkönnyítette a dolgomat, hogy ezt a műszert én készítettem.

10 kilohertztől 186 megahertzig AM/FM modulált adónak is lehet használni.
Persze kimenő teljesítménye az nulla, de a szobában éppen elég térerőt produkál.

Kb. oda tekertem, mint ahová kell.

Külső modulációra kapcsoltam.
Egy antennának számító drótot azért bele kell dugni az RF kimenetébe.

Valamint illik FM állásba kapcsolni.

De még mindig nem szólt a rádió, mert elfelejtettem a műsorforrást.
Van egy egész doboz mindenféle átalakítóm, hogy bármit bármivel összetudjak.

Szép hosszú lett ez a kombináció!

Szólni ugyan szól, de alig hallani belőle valamit.
Inkább csak távoli sistergés jön a hangszóróból.

Pedig adás az van. A Sláger rádiót nyomom éppen.
A 63 MHz ne zavarjon meg senkit, nem ott van a hiba,
csak a jól beállított műszerről készült képek nem sikerültek.

Mivel a hangszóró épnek néz ki, ezért rápróbálok a kimeneti kondira
egy másikat párhuzamosan. No! Ez kérem elsőre bejött.

Az oroszok sok mindent tudtak gyártani, de kondenzátort azt speciel nem.
Találomra kivettem egyet pótlásnak a dobozomból, ami épp méretes.

Szól, de most mi legyen vele?
Én ugyan neki nem állok áthangolni!
Egy rádió áthangolós project hónapok óta húzódik!
Itt rugdosom a lengyel tunert az asztal alatt már koratavasz óta...

A sípolás nem a rádió hibája, hanem az a woblerből jön.
Vagy megőrült valamelyik része, vagy csak elkó kiszáradás van.
Nézegettem a belsejét, de előbb építek egy újat, mintsem ezt megjavítsam.

Már megint hogy néz ki ez az asztal?

Itt ez a döglött kondenzátor.
Megmérjem a kapacitását? Mégis minek tennék ilyet?

Mert miért ne!
A 167 az nem mikrofarád, hanem piko!
Nos ez a kondenzátor leginkább szakadt. Majd egyszer ebbe is belenézünk...

Kissé "osztályidegenül" mutat ez az elkó, de nincs "rendszerhű" pótlásom.
Ha orosz gyártmányú elkót látok, azt ugyanis azonnal kidobom.

Meghúztam az antennát, erre fel kijött.
Szóval nem csak tekerni lehet, hanem kihúzni is.
Mondanám, hogy talán nem is idevaló, de annyira stimmel!

Így nézett ki az antenna eredetileg. (köszönet a képért Fejes Dávidnak)
Mondhatom, hogy ez aztán igazán oroszos.

Ez a semmi másba nem illő dugó, a zsinór másik végén a krokodilcsipesszel...
Valamint álljon itt a rádió eredeti dokumentációja.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.